Beugratós vizsga

Lehetséges megoldások után kutatott, ám az is hamar kiderült, hogy az egyetlen járható, olcsóbb és rövidebb út, ha újra vizsgázik a román vizsgarendszer alapján. A másik kínálkozó lehetőséget már indulásból el kellett vetnie, ugyanis azt nagyon megbánta volna a zsebe – 2500 dollár az oda-vissza út – az elvesztegetett időről nem is beszélve. Na, de az illető bizakodó volt, hiszen több mint huszonöt éves autóvezetői múlttal a háta mögött, na meg a hatcsillagos bejegyzéssel a lejárt jogosítványában, mi másra is gondolhatott volna, mint arra, hogy számára az újravizsgázás gyerekjáték lesz. Ugyanis a kanadai biztosítók pontozzák, pontosabban csillagozzák azt, ha egy sofőr ritkán, vagy egyáltalán nem veszi isgénybe a szolgáltatásukat, és a csillagok számának függvényében kisebb összegű a kötelező biztosítás. Ismerősöm pedig megdolgozott a hat csillagért, ugyanis a hat csillag megszerzésének előfeltétele a minimum húszéves autóvezetői tapasztalat, és az, hogy az autóvezetőnek legalább tíz évre visszamenőleg sem saját, sem másnak hibájából ne legyen balesete, ergo ne forduljon a biztosítóhoz. Ezzel a múlttal és tapasztalattal veselkedett neki a román autóvezetői jogosítvány megszerzésének. Az első meglepetés már akkor érte, amikor rájött, jobb ha a több mint húsz éven át altatott román tudását turbózza fel vizsgaszintűre, mert a románból magyarított tesztkérdések és válaszok teljesen érthetetlenek. Ekkor még mindig vidám volt és bizakodó. Ám minél mélyebbre ásta magát a vizsgaanyagban, annál inkább az a benyomása támadt, hogy nem a közlekedési szabályzat ismeretét szándékoznak felmérni, hanem abból űznek sportot, hogy minél agyafúrtabb keresztkérdésekkel hozzák zavarba a vizsgázót. Lehetőleg oly módon, hogy ha ne adj Isten valami csoda folytán sikerülne is az a vizsga, vért izzadjon az illető a jogosítványért. Egy dolog viszont továbbra is érthetetlen marad: ha már ennyire bonyolult és nehéz az autóvezetői jogosítvány megszerzése, mitől áll a rangsor elején Románia autóbalesetek tekintetében?!