Az ünnep diszkrét bája

Ha rápillantunk az idei listára, az a jó magyar szlengkifejezés juthat eszünkbe, hogyaszongya „tökönszúrom magam”. Többé-kevésbé szokványosnak számít, hogy a Heti Hetes nevű műsor „sztárjai” valamiféle kitüntetésben részesülnek, idén is kettő darab közülük: aligha van még ennek a kulturális szennyezőbrigádnak olyan tagja, akit ne kentek volna fel az elmúlt években állami nemtudommicsodává. Semmi probléma, minden kormányzat igyekszik valamilyen szinten megjutalmazni a lakájait – ha lehet, persze, minél feltűnésmentesebben. De nem tudunk hangos visongás nélkül elmenni Dévényi Tibi bácsi, a behízelgő modorú, botcsinálta bulvárműsor-vezető és lemezlovas Lovagkeresztje mellett. Az erkölcsösséget legalább mímelő magatartás nyílt arculköpésének kell továbbá értékelnünk Kunczéné Fellegi Katalin (a névazonosság nem véletlen) magas állami kiplecsnizését – ha már ismert kormánypárti politikusokat, az államfő kellemetlenkedései miatt, nem sikerül kitüntetni, jöhetnek a feleségek; legalábbis ez lehet a kultúrtárca logikája. Mert Kunczéné a szigetszentmiklósi szakközépiskola megbecsült tagja, harmincöt éve tanít az intézetben, ráadásul most ment nyugdíjba. Ilyen indoklás hatására – tekintettel az eset egyediségére – minden jóérzésű ember felállva kiabál Lovagkeresztért, ez nem kétséges.
Evezzünk azonban „komolyabb” vizekre. Hogy mi késztethette a magyar miniszterelnököt arra, hogy német kollégájának ócsárolni kezdje az általa vezetett ország egyik nemzeti szimbólumát, az igazi rejtély. Mert hogy jön a korona a köztársasághoz. Nem kell ezoterikus-áltudományos tanokban hinni, hogy belássuk: a Szent Korona nem a monarchikus államforma, hanem a magyar állami folytonosság, a nemzeti szuverenitás jelképe. Nem tudom, mondta-e valaki e derék úriembernek, hogy a legnagyobb magyar állami ünnepnek sincs túl sok köze republikánus hagyományainkhoz, ilyenkor ugyanis egy királyra emlékezünk. Aki – ennyi surmóság láttán – végül leküldi villámait a földre, zápor-zivatar, guargumivész vagy zavart elméjű feketeingesek formájában. Nem csodálkoznék rajta.