Az isteni trip

Az utóbbi néhány évszázadban a tudomány – és amikor tudományt mondunk, elsõsorban a természettudományokra gondolunk – többé-kevésbé átvette azt a szerepet, amelyet az emberiség boldogabb korszakaiban a vallás töltött be: az empirikus-tudományos kutatás eredményeihez való viszonyulás alapformájává a hit, a feltétlen bizalom vált. Hányszor hallottam egyébként okos emberek szájából, hogy „hiszem, ha látom”; ilyenkor mindig Az örökség, avagy guten tag, faszi-káim címû cseh filmszatíra fõhõse jut eszembe, aki az Isten léte ellen a fenti módon érvelõ disztingvált úrihölgyhöz a következõ szavakkal fordult: „én sem láttam a maga p...áját, mégis elhiszem, hogy van”.
A minap szemembe ötlött a hír, miszerint egy izraeli tudós szerint Mózes drogok hatása alatt állt, amikor az Úr hangját hallotta, és minden bizonnyal az égõ csipkebokor látomása is egyfajta pszichedelikus trip eredménye lehetett. Lassan hozzászokom, hogy a modernitás racionalizáló õrülete minden nem evilági jelenségre kézzelfogható magyarázatot igyekszik nyújtani – a betlehemi csillag valami meteor volt, az özönvíz pedig bizonyos földtörténeti folyamatoknak tudható be etc. –, de ez mégiscsak sok egy kicsit. (Jellemzõ, hogy egy idióta szélsõjobbos portál a következõképpen ünnepelte a „felfedezést”: „Bedrogozva gyártották bibliai történeteiket a zsidók”.) Nem óhajtok határozott álláspontot foglalni azzal kapcsolatban, hogy Mózes valóban találkozott-e az égõ csipkebokorral, és hallotta-e az Úr hangját – amennyiben az ember rendelkezik némi elvonatkoztató képességgel, akkor ez másodlagos kérdés marad számára, és nem próbál görcsösen magyarázatot találni a megmagyarázhatatlanra.
Az említett tudós nézetei viszont sok tekintetben megmagyarázhatóak. Állítása szerint Mózes ugyanazt a rituális kábszert használta, amit egyes dél-amerikai indián törzsek (vajon honnan veszi ezt?), ez okozhatta hallucinációit. Az intenzív spirituális élményt nyújtó szert professzorunk maga is kipróbálta, szigorúan tudományos célzattal. Azt hiszem, minden világos.