Az angol ifjú esete a szalonnával

La Pachankának nevezett erdei falujukba egyik hétvégén a fiam biztatására én is ellátogattam, ám amint kiderült, riport is lesz róluk, a fiatalok is előhozakodtak kérésükkel. Főzzek nekik egy „veri nájsz hángérien gúlást”, hadd kóstoljanak igazi magyar bográcsos ízt, aztán majd az esti tábortűz mellett meséljem el, hogyan is kerültek a magyarok ide, Románia közepébe. Sok biztatás nekem sem kellett, főztem nekik egy olyan bográcsos gulyást berbécshússal, hogy még a vegetáriánusok is nyalták tőle mind a tíz ujjukat. Aztán este a tábortűz mellett kikerekedtem a magyarság történetére is Árpád atyánktól kezdődően napjainkig. A fiam és egyik barátnője tolmácsolása segítségével alaposan felvilágosítottam a nyugati fiatalokat a trianoni békediktátum minden általam ismert részletéről. Aztán következtek a kérdések, amikre igyekeztem kimerítő választ adni. Az egyik kérdés arról szólt: igaz-e, hogy a magyarok hajdanán a nyereg alatt puhított nyers húst ették? Megválaszoltam nekik tisztességesen, kifejtve, badarság az egész, amit az irigy őseik találtak ki a magyarokról. Hanem az egyik fiatalnak kedve kerekedett kicsit szétnézni a városban, az már csak természetes, hogy a családom látta vendégül egy éjszakára. Reggelire annak rendje-módja szerint asztalra került a paprikás füstölt szalonna is, a sajt, a túró és orda mellé, hadd kóstoljon az angol fiatalember egy kis igazi erdélyi eledelt. Mivel egyéb elfoglaltságom miatt nekem el kellett mennem, a fiam gondjaira bíztam a reggeliztetés lebonyolítását, akinek első dolga volt az ifjúnak megmutatni, hogyan is kell enni a szalonnát székely módra bicskával. A mutatvány, mondjuk nem jött össze az angolnak, de a szalonna ízlett. Kíváncsi is lett, hogyan készül a finom eledel, a fiam részletesen el is mesélte neki a sózás-füstölés minden apró részletét. Ekkor azonban az ifjúnak kiesett a szalonna a kezéből, és elsápadva mondta: „Az anyád miket hordott össze az este, ti még most is nyers húst esztek?!”