Aki megkísérli a lehetetlent

A karosszékében lazító Apa újságja mögül kitekint a kicsire, aki felbuzdulva tovább érdeklődik: te tudsz-e ilyen gyorsan szaladni, mint én, apa? Ekkor Apa fél szemöldökét felemelve elgondolkodik azon, hogy szárnyait próbálgató kisfiának vajon milyen elégtételt szerezne az, ha Õt, a példaképnek tekintett felnőttet valamiben megelőzné. Önbizalma bizonyosan növekedne, ám vajon ez ahhoz vezetne-e, hogy Õ, a gyerek szemében mindenekfelett álló személy, a példakép csorbát szenvedne. Ez megengedhetetlen, nem nőhet fel ilyen gyorsan a kisfia, messze van még az önállósodás pillanata – vakargatja szakállát Apa. Még messze az a perc, amikor csemetéje már nem kéri segítségét egy megoldhatatlannak tűnő kérdés nyitjának megtalálásában. És amikor a nehézségbe ütköző gyerek segítséget kérve hozzárohan, Õ, az Apa, mint egy varázsköpeny nélküli Superman, megoldja a megoldhatatlant, elvágja a gordiuszi csomót, megmenti a napot, szóval fényes győzelmet arat a kisfiának oly nagy dilemmát okozó problémát illetően. Akkor majd begyűjti a babérokat, elnyeri kisfia határtalan csodálatát.
És az Atya így szól: fiam, nincs olyan dolog a világon, amit te meg tudsz csinálni, és én nem. Kisfia nem szól semmit, kerek szemekkel apjára bámul. Apa elégedetten adja át magát ismét az újságolvasásnak, immár kétségtelenül megerősített tekintélyének tudatában. Ekkor az ötéves hanyatt vágja magát a földön, lábait nyaka köré tekeri, és így szól: Apa, ezt te meg tudod csinálni?