A pontosság jó barátja

Prédikációival azt remélte elérni, hogy olyan erőpozícióból kezdeményezhet párbeszédet, amelylyel aztán bármit elérhet. Például ha az illető személy pénzt kellett volna kölcsönadjon, akkor a lelki fröccs után épp hogy nem ő ajánlotta fel a kisebb kölcsönt.
Észrevétlenül azonban kezdett megváltozni a helyzet. Először csak keresgélnie kellett egy olyan órát, amely más órákkal ellentétben azt mutatta, hogy pontos. Amikor hazautazott a kisvárosba, mindig elkésett. Olyan rövidnek tűntek a távolságok, aztán meg magyarázhatta mindenkinek, hogy de hisz ez az út geometriailag már meg van téve – a lényeg azonban, hogy a prédikációkat lassan a magyarázkodások váltották fel. Nemsokára már legendák keringtek késéseiről. Barátai sem jelentek meg időben a találkozásokon, tudták, hogy legkevesebb negyedórát rá lehet számolni a megegyezett időpontra. Végül azt vette észre, hogy nagyokat nevetnek rajta, ha valakinek azt mondja, hogy reggel tízkor találkozunk.
Ez így nem mehet tovább – határozta el egy tavaszi napon. Tízkor kellett találkoznia valakivel. Két telefont állított be fél nyolcra, elhelyezte őket az ágyától legtávolabb eső pontokra. Így aztán biztos marad idő, akár fésülködni is. Pontban kilenc óra 35 perckor elindult otthonról. Öt perc a megállóig, húsz az egyetemig, tízre már ott is van – számolta. Azzal azonban nem számolt, hogy elzárták a buszmegállóig vezető rövidítőt, így csak negyedóra múlva ért a megállóba. Aztán a troli is nekiment egy autónak. Tíz óra 35-kor bárgyú mosollyal toppant be a kávézóba. Rezignáltan bólintott a lány megjegyzésére, hogy biztos egész nap fésülködtél. De legalább jól nézek ki? – mosolygott, mert tudta, jópofáskodással mindent el lehet intézni.