A legmelegebb éghajlat

Nos, ha mindez egy jobboldali párt székházában hangzik el, nem lenne meglepõ; azonban kissé furcsán hangzik Horn Gábor, a liberálisok ügyvivõje részérõl, aki ráadásul a két kormánypárt koalíciós egyeztetéseiért felelõs államtitkári tisztséget tölti be.

Ez az incidens valószínûleg számos polgár napját bearanyozta. A politika roppant formalizált világában az elõre megírt beszédek és a diplomatikus gesztusok uralják a viszonyokat – ezért mindig üdítõen hat, ha „a nép egyszerû fia\" véletlenül, egy-egy „baleset\" következtében betekinthet a kulisszák mögé, és szembesülhet azzal, hogyan beszélnek választottjai egymásról, amikor azt gondolják, hogy senki sem hallja-látja õket. Magyarország polgárai az õszödi hazugságbeszéd („elkúrtuk, nem kicsit, nagyon\") óta alaposan kiélhették kukkoló szenvedélyüket: a történelemkönyvekben ezt az idõszakot minden bizonnyal Az elkúrástól az elküldésig fejezetcím alatt olvashatjuk majd. A politika – kiszivárogtatáson, „titkos\" felvételeken alapuló – bulvárosodása szempontjából Románia is igyekszik felzárkózni nyugati szomszédjához: szerencsére olyan elnökünk van, aki mindehhez folyamatosan kiváló muníciót szolgáltat, politikailag enyhén szólva nem korrekt elszólásaival.

A magyar és román nagypolitikávaal ellentétben a hazai magyar politikai színtér nemigen mutatja meg „emberi arcát\". Nekünk az EP-választások éjszakáján is be kellett érnünk Tõkés vicces kiszólásaival („Kiütöttem a Nagy-Románia Pártot!\"), Frunda durcásságával vagy Sógor spiccesen mókás okfejtésével, miszerint õ tkp. emó, csak eddig nem tudott róla. De jöjjön csak az Erdélyi Magyar Televízió! Milyen jólesik majd, amikor hivataloskodó RMDSZ–MPP-reakciók helyett azt látjuk majd a képernyõn, hogy „a választók azt mondták, hogy... Valljuk be\".