A lábtörlő titka

De mit kezd valaki, könyörgöm,egy lábtörlővel? A dolog annál különösebb,hogy – töredelmesen be kell vallanom – piszkosszürkelábtörlőnk meglehetősen elhanyagolt állapotbanleledzett, egyáltalán nem volt figyelemre méltódarab, a lépcsőházunk telis-tele van sokkal jobbállapotban lévő, csicsásabb, de azonos funkciótbetöltő tárgyakkal. Ott van például avelünk szemben lakó szomszéd lábtörlője:mindig tiszta, gyékényből van, és – ami különmelengeti a szívemet – színösszetétele apiros-fehér-zöld kombinációt adja ki(megjegyezném, szomszédunk román nemzetiségű).Miért nem lopták el azt? Vagy bármelyiket atöbbi közül? Lassan kezd az a paranoid elképzeléskialakulni bennem, hogy tolvajunknak valamiért kifejezetten ami satnya lábtörlőnkre fájt a foga. Esetlegharagszik ránk, és így áll bosszút– hosszas pszichológiai elemzőfolyamat után. Netána lábtörlőnk olyan titkos értékkel bírt– mondjuk, sok-sok bankjegy lapult a belsejébe varrva –,amiről mi nem is tudtunk? A tolvaj pedig valahogy tudomástszerzett róla, és egy életre megcsináltaa szerencséjét a kincset érő lábalávalómegszerzésével? Az a lehetőség is nyitott,miszerint egy különös, még nem diagnosztizáltszexuális perverzióval állunk szemben, amelykoszlott rongyok – általam most nem taglalt –felhasználásában ölt formát.Akárhogyan is, kell lennie valamilyen megfejtésnek,különben a világegyetem értelmes rendjébevetett hitem inoghat meg végzetesen.
Miközben írom e sorokat, akedves hozza a hírt: egy másik szomszédnak isellopták a lábtörlőjét. Egy miénkhezhasonlóan egyszerű, igénytelen darabot. Most márbiztos: itt valami készül.