A hollywoodi artfilm

Csoda-e, ha a becsületes tengerentúli iparosnál kiborul a bili, és azt mondja, hogy akkor legalább tessenek jól megfizetni engem, ha a babért úgyis más aratja le? És íme: ha az írók sztrájkot indítanak, akkor Hollywoodban a f

ű se nő. Mi itt, Európában ettől ugyan nem kapunk a szívünkhöz, de a kortárs amerikai kultúrát és identitást alapjaiban rengetheti meg, ha a jenkiknek hosszabb ideig nélkülözniük kell kedvenc tömegkulturális fogyasztási cikkeiket (filmek, tévésorozatok, showműsorok). Persze nem fogja megrengetni, mert a forgatókönyvíróknak – és a legújabban hozzájuk társuló színészeknek – valamiből meg kell élniük. Érdekes azonban eljátszadozni a gondolattal: mi történhet, ha a „vrájterek\" sztrájkja beláthatatlan ideig elhúzódik.ő, utópiába hajló lehetőség az, hogy összeomlik az amerikai tévé- és filmipar – ezt talán el is felejthetjük, túl sok pénz van benne, hogy bekövetkezhessen. Másrészt viszont a katasztrófa kifejezetten jó hatással lehet az amerikai filmművészetre. A hollywoodi rendezők kénytelenek lesznek megírni saját filmjeik forgatókönyvét – ami eddig, mint tudjuk, egyáltalán nem volt általános, csak a sznob európai művészfilmvilág berkeiben. Szárnyalhat a művészi kreativitás, egyre eredetibb rendezőegyéniségek léphetnek színre, akiknek a kezét nem kötik többé a középszerű, kommersz szkriptek. Ha a producerek morgolódnak majd a túl artisztikusra sikeredett munkák miatt, esetleg a direktorok is sztrájkba léphetnek. Az amcsi átlagnézűk pedig visszafojtott lélegzettel majszolják a popcornt, ha mondjuk az Andrej Rubljov álomgyári megfelelőjét vetítik a multiplexben. És megtanuljuk majd lassan-lassan a „hollywoodi artfilm\" kifejezést.

Az els