A fegyelem birodalma

Mindenkinek van két keze, azt csak emelgesse ügyesen, nem szólunk bele csak úgy egyszerűen. Ilyen spontán ötletekre kérem, ott van a mikrofon és pulpitus. Ott lehet beszélni, persze előzetes bejelentkezés után. Ez kissé talán hosszadalmas eljárás, arról nem is szólva, hogy kövér egy perc adott a felszólalásra.
Na, de ami igazán meglepett az, ahogy a képviselők egymáshoz viszonyulnak. Mert ugye idehaza és általában a Kárpát-medence kies tájain (hogy tovább ne kalandozzak a felkelő nap országai felé) megszokhattuk, hogy honatyáink és anyáink nem nagyon válogatják meg szavaikat, kifejezéseiket, és ezért bizony sokszor hányatott életű felmenőági rokonokat is felidéznek képviselőtársaik családjából. Igen, akár anyáznak is. Ezzel szemben a brüsszeli nagy és a kék szín által uralt, némileg a George Lucas Csillagok háborújában megjelenített tanácsteremre hasonlító böhöm nagy helyiségben az európai képviselők az udvariasság legszigorúbb szabályai szerint járnak el. Reggel mindenki udvariasan köszön, és ha esetleg fenntartásai lennének a másikkal kapcsolatban, azt jólnevelten közli az illetővel. Még akkor is ha legszívesebben megölné ott a helyszínen.
Ezek után nem csodálkozom azon, hogy a lassanként egységes öreg kontinensünk legfőbb jogalkotói képesek számtalan fura törvényt jóváhagyni, az EU kormányának megfelelő Európai Bizottság időközönként bizarr döntéseiről nem is beszélve. Mert ugye egy beterjesztett, igazán meredek elképzelésről kissé nehéz elmagyarázni kulturáltan és a már említett jólneveltség határain belül, hogy ez, kedves barátom, egy ökörség, idiótaság, degenerált aberráció, vagy csak egyszerűen fából vaskarika. Valami ilyesmi lehetett, amikor az elmúlt években azt is eldöntötték, hogy a disznóknak (bocsánat sertéseknek) játékszereket kell biztosítani, nehogy az istenért depressziósak legyenek. Mondjam vagy mutassam?