A külföldi turistát mi sem vonzza jobban szép hazánkba, mint a festői táj, a hagyományok, a kultúra, no meg az erdélyiek messze földön híres vendégszeretete. Ha már idáig utazott, emberünk nyilván úgy intézi ittlétét, hogy a hely minél több jellegzetességével megismerkedhessék. Ha netán útjába akad olyan település is, ahol falunapokat ülnek a helybeliek, akkor bizonyára ő lesz a leglelkesebb résztvevője az eseménynek, gyakran rácsodálkozik a népviselet egyediségére, a prédikáció emberközeliségére, a meghittségre, amely a településen honol.
2006. szeptember 11., 00:002006. szeptember 11., 00:00
A kellemes tapasztalatokat pedig nem elég csupán fényképeken rögzíteni, nem, kell valami egyéb is, aminek láttán felelevenednek majd az élmények, elszorul a szív, és emberünk sóvárogva gondol vissza a nyári élményekre, amikor még zöld volt a fű, kék az ég, és autójában ülve nem a Lánchíd végeérhetetlenségén kellett bosszankodnia, hanem a duruzsoló kis patak fölé hajló pallón szökellt át a túlsó partra. Ó, boldog idők, mikor messze a főváros zajától kedvére fürödhetett az elidegenedést nem ismerő emberi közvetlenség és nyitottság balzsamában. Valami kézzelfogható kell: egy Ereklye. Igen ám, de nehéz megtalálni azt a tárgyat, amelynek látása összefoglalja a nyár színeit, illatait, túlcsordul a lélekben az emlékezés édes nektárja, és a szem előtt végiglebegnek az empirikus tapasztalatok folyondárjai. A legmegfelelőbb tárgy csakis olyasmi lehet, ami szorosan összefonódik egy magasztos pillanattal. És megvan: a székelyföldi helység bejáratánál emelt, néphagyományokat őrző kapu avatói elvágják a piros-sárga-kék színekben pompázó szalagot. „Kicsi lányom, kerítsd már elő azt az ollót, hadd vigyek haza egy darabot ebből a szalagból. Jó lesz szuvenírnek!”
Hirdetés
Hírlevél
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Látogatottsági adatok