365 napos böjt

Az éhezés elsõ fázisában a szervezet elkezdi lebontani saját szerveit és izomzatát. Huzamosabb, táplálék nélkül töltött idõ után jön egy narancssárga bajuszú, különben igen dekoratív tündérkirály-lány, aki elmagyarázza az arató-cséplõ gép mechanikai felépítését, a szünetekben pedig tangóharmonikázik – ez már hallucináció, amely mélyülõ sokkhoz vezet. A halál akkor áll be, ha a raktározott fehérjék harmada-fele elhasználódott. Mindezt nem ismeretterjesztõ céllal, hanem egy perverz állapot felvezetõjeként említem: a gazdasági jólét soha nem volt annyira fokozott, mint ma – ami bizonyára csak visszafogott lelkesedést képes kiváltani abból a 850 millió gyermekbõl, férfibõl és nõbõl, aki minden napszentületkor éhesen fekszik le. Jobbat nem fognak álmodni az ENSZ humanitárius és segélyezési kérdésekkel megbízott fõtitkárhelyettesének minapi kijelentésétõl sem. Õ egy Dubaiban tartott (azért ehhez is kell némi cinizmus) konferencián jelentette ki, tavalytól (!) 40 százalékkal (!) nõtt az élelmiszerek ára. Ami óhatatlanul társadalmi elégedetlenséghez és politikai instabilitáshoz vezet. A probléma annyira összetett – a klímaváltozások okozta szélsõséges idõjárási jelenségektõl az üzemanyagok árának emelkedéséig, a nyers élelmet termelõ óriásállamok profitorientált exportpolitikájától az éhezés önmagát generáló, begyûrûzõ jelenségéig – hogy arcátlanság lenne egy glosszányi terjedelemben fejtegetni. Egy aspektust azért említenék: az éhezés nemcsak az emberek életét fenyegeti, hanem a méltóságukat is. Igazságtalan, legyûrhetetlen próbatétel, amely a meggyalázottság végsõ stádiumába jutott embert állati reakciókra kényszeríti. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának egyik fõ tétele így szól: mindenkinek „elidegeníthetetlen joga van megszabadulni az éhségtõl és a rosszul tápláltságtól, hogy teljes mértékben kifejlõdhessék és megõrizhesse fizikai és szellemi képességeit”. Idén ünnepeljük az emberi jogok kinyilvánításának 60. születésnapját. Kíváncsi lennék, mi lesz a szülinapi menüben?