„Húztuk, ameddig lehetett, közel két éve nem emeltük az árakat, ám mostanra már minden drasztikusan megdrágult, nemcsak a liszt, hanem az energia és a munkaerő is, így már elkerülhetetlen a drágítás” – fogalmazta meg a vállalkozó.

Számításai szerint a romániai sütőiparban szeptembertől átlag 10 százalékos áremelkedés várható, a kisebb pékségek kénytelenek lesznek még ennél is többet drágítani, hogy megtérüljenek a költségeik. Diószegi László azt mondja, nála szeptember közepétől 10 százalékkal lesz drágább a kenyér, ami azt jelenti, hogy a jelenleg 5,50 lejes egy kilogrammos kenyér 6 lejbe fog kerülni.

A világpiac alakítja az árakat

A vállalkozó rámutatott: a búza és a liszt árát a világpiac határozza meg, idén Európában és világszerte is gyengébb minőségű a búzatermés.

– jegyezte meg a szakember.

Néhány nappal korábban amúgy Adrian Oros mezőgazdasági miniszter is hasonlóképpen magyarázta a kenyér drágulását. Felidézte, hogy tavaly az aszály miatt Romániában 40 százalékkal kisebb lett a búzatermés, ennek ellenére az árak nem ugrottak meg, elenyésző volt a drágulás. „A kenyér, a búza árát a világpiac határozza meg. Idén a romániai termelők pótolni tudják a tavalyi veszteségeiket, mert drágult a búza. Ugyanakkor Amerikában, Ukrajnában, Oroszországban, vagyis a nagy búzatermelőknél tarolt az aszály, így világszinten kevesebb a termés.

– jelentette ki az agrártárca vezetője is.

Ugyanakkor Diószegi László elmondása szerint pékségenként változik, hogy ez miként csapódik le a forgalomban. Az általa alapított pékség forgalma például nem esett vissza, mert figyelnek arra, hogy ha valamivel kevesebb kenyér fogy, más termékekkel rukkolnak elő. Idén kora tavasszal vezették be, hogy az üzleteikben, a partnerboltokban helyben sütik a pék­árut, ezzel megnőtt ezek iránt a kereslet.

„A pékségeknek a fogyasztói szokásokhoz kell igazodniuk, folyamatosan újabb és újabb terméket kell bevezetni. Ez azzal jár, hogy néhány korábban gyártott kenyér kikerül a kínálatból, hiszen nem lehet 200–300 terméket megtartani, az felborítaná a gyártási folyamatot. Egy új kenyér egy-két évig újdonságnak számít, keresik, kóstolják, majd kipróbálnak valami még újabbat, ezért történik az, hogy a pékségek cserélik a termékeket” – részletezte a vállalkozó. Tapasztalatai szerint

„Ha tíz évvel ezelőtt a székelyföldi pékségek 95 százalékban pityókás, hagyományos kenyeret sütöttek, ma ez már 75–80 százalékra esett vissza. Minden ötödik vásárló rozs-, teljes kiőrlésű, Graham- vagy éppen tönkölykenyeret szeretne” – mondta Diószegi László.

Kérdésünkre kitért ugyanakkor arra is, hogy a pékségek még mindig szakemberhiánnyal küzdenek, ezért sok nagyobb vállalkozás automatizálja a folyamatot. „Így már nem pékmesterre, hanem informatikusra van szükségük, aki beállítja számítógépen a receptet, és potyognak a kenyerek, még úgy is reklámozzák, hogy emberi kéz nem érintette. Nálunk továbbra is a hagyományos módszert követjük, kézzel virgolunk, lapáttal kemencézünk, fával fűtjük a kemencét. Én azt vallom, a jó pékmester a lelkét is bedagasztja a kenyérbe” – szögezte le Diószegi László.