Vendégváró a Páring-hegységben: gazdag szezont ígér az újjáéledő hegyvidéki turizmus

Eltakarítatlan hótorlaszok

Amikor utoljára 2019 májusában erre jártam, a Páring-hegységet átszelő Transalpina főút Szászsebes és az olténiai Novaci városa közötti szakaszán a lezárt rész ellenére a kíváncsiskodó turisták járműveikkel felmerészkedtek a hegygerincet átszelő útig, ahol a vastag hótakaró miatt már nem lehetett továbbmenni.

Azonban így is csodálatos látvány tárult az emberek szeme elé: szinte ,,karnyújtásnyira” volt a Nagy-Páring 2519 méter magas csúcsa, amely a Kárpátok romániai hegyvonulatainak harmadik legmagasabb csúcsa. A három évvel ezelőtti élmény ezúttal elmaradt, mert az út Gorj megyébe áthaladó részét teljesen lezárták a járművek elől – holott hóekével el lehetett volna takarítani az úttestre jegesedett hóréteget –, ami a hatóságok turizmus iránti közömbösségét bizonyítja.

A tájban nem kell csalódhatunk, a kilátás lélegzetelállító. A Páring-hegység a Fogarasi-havasok és a Retyezát közé ékelődve még nem annyira ismert és felkapott turistaparadicsom. Nyáron a vendégek többsége csupán átutazik a Transalpinán, aki viszont több időt szán a Páring felfedezésére, annak igazi élményekben lesz része.

Fogadó a tó partján

A Transalpina menti falvakban bőven akad vendéglátóhely. Kisebb panziók és a falusi turizmusra berendezkedett gazdák kínálják szolgáltatásaikat. Az út mellett találunk néhány falatozót, kisvendéglőt is, ahol rendszerint a közkedvelt román csórékolbászt, a miccset sütik. Az igényesebb helyeken akad más választék is.

Az 1979-ben befejezett vízerőmű gátja az egyik legfontosabb turisztikai látványosság, ahonnan szép kilátás nyílik a környező hegyekre és erdőségekre. Nyáridőben a gát tetején áthaladó országút mentén tucatnyi bodéból, lacikonyhából vásárolhatunk harapnivalót meg különféle csecsebecsét. Az ételek felhozatala ugyanaz, mint szerte az országban a tömegturizmusra berendezkedett térségekben.

Közel a víztározó gátjához egy felkapottabb étterem is akad – az Oașa menedékház –, ahol nemcsak megszállni, hanem étkezni is lehet. Nem csúcsminőségű vendéglőre kell gondolni, hanem azokra a romániai hegyekben többnyire magányosan meghúzódó vendéglátóhelyekre, amelyek ár-érték arányban elfogadható ételkínálattal várják a turistákat.

Hosszú évekkel ezelőtt egy augusztusban, amikor erre jártunk, a fogadóba annyi ember tért be, hogy tűt sem lehetett volna ledobni az asztalok közé. A nagy érdeklődésre való tekintettel nyáron önkiszolgáló rendszerben lehet a tó partján ebédelni vagy vacsorázni, de ilyenkor, szezon elején a kevés turista számára még akad elegendő pincér.

Egyszerű és ízletes ételek

Aki szereti a román csorbákat, az a Páring fogadóiban három-négy leves közül válogathat. Amikor román vidéken járok, a pacalleves mellett szoktam dönteni. Egyrészt azért, mert otthon ilyen levest nem főzünk, másrészt tipikusan az a fajta leves, amelyik annál ízletesebb, minél nagyobb mennyiségben és több marhacsont hozzáadásával készül. A pacalleves román éttermekben szokott igazán jó lenni. Mint ahogy magyarországi vendéglőben szívesen eszek pacalpörköltöt, amit az anyaországi szakácsok tudnak remekül elkészíteni.

A viszonylag szűk étlap azt jelzi, hogy a konyha nem rugaszkodik el szakmai korlátaitól, és nem vág bele olyan ételek készítésébe, ami nem válna becsületére. Az Oașa étterem azt nyújtja, amire a hegyekbe kiránduló, túrázó turistának szüksége van: viszonylag rövid idő alatt és egyszerűen elkészíthető, ízletes ételeket.