Különösen érdekes volt a kenyérből, szénás vajból, Páva házi szalámi és Salt coppából, savanyított rókagombából, zöldeperből, kovászolt fügéből és az ezekhez illő borból álló főfogás. A szakemberek ezzel a bor és a kenyér szakrális kapcsolatát igyekeztek kifejezni. Persze mindemellett a helyszínhez illő tálalásra és a dekorációra is nagy hangsúlyt fektettek a szervezők, arról nem is beszélve, hogy a kiszolgáló személyzet pontosan tudta feladatát, az ételeket sem felejtették el bemutatni.

A szakma csúcsa

Az eseményen ismertük meg a budapesti Michelin-csillagos SALT Étterem séfjét és társtulajdonosát, Tóth Szilárdot, aki saját értelmezését adta át nekünk a fine dining stílusirányzatról. Mint mondta, ezen vendéglátási kategórián belül is többféle irányzat van. Az egyik például a nagyon „kesztyűs,” angolos feszességű fine dining – amelyről egyébként az ismert sztereotípiák többsége is elterjedt –, amikor „nagyon feszesen kell ülni, és huszonöt evőeszköz van az asztalon”.

Hangsúlyozta, ők a barátibb, kissé otthonosabb irányzatot választották, hiszen abban hisznek, hogy nem feltétlenül kell a komfortzónáján kívülre kerülnie a vendégnek attól, hogy egy magas minőségű vendéglátásban van része. Ezért biztosítanak lehetőséget például a tunkolásra. „Azt gondolom, hogy a nagyon feszes stílusnál, ami számomra sem annyira kedves, sokkal fontosabb az élmény, illetve az, hogy a vendég és mi is jól érezzük magunkat. Persze ettől függetlenül vannak emberek, akiknek a feszesebb irányzat tetszik jobban” – magyarázta a szakember.

Úgy gondolja, hogy ez a munka elhivatottsággal és kötelességtudattal jár, amelybe be kell vonni a termelőket is, hogy együtt formálhassák a gasztronómiát. „A fine dining élményt kell nyújtson, hiszen nem funkcionális étkeztetésről van szó. Tulajdonképpen színház is lehetne, hiszen ugyanúgy meg van koreografálva, van egyfajta forgatókönyv” – szögezte le Tóth.

Ezen típusú étkeztetés során rendszerint több fogást kóstolhat meg a vendég, melyek révén számos ízhatás éri. Mi egyébként nem maradtunk éhesek a vacsora után, ugyanakkor egy nagy élménnyel gazdagodtunk – Tóth Szilárd szerint ez is volt a cél.

A borpárosításokról

Ádám Előd borszakértő, Master of wine aspiráns biztosította a megfelelő italpárosítást a sóbányában tartott vacsorán. Ő korábban tizenhat évet dolgozott New Yorkban a vendéglátás területén egyebek mellett pincérként, szakácsként és szomeliéként. Lapunknak elmesélte, hogy az eseményen a borok kiválasztásakor egyebek mellett az ételek intenzitását, elkészítési módját, a hozzájuk párosított szószokat vette alapul. „A bor ki kell emelje az ételt, nem szabad rátelepedjen” – hangsúlyozta.