Mérlegen a „székely valuta”: összefogásra és egységes vízióra van szükség a burgonyatermesztésben

Bíró Blanka 2020. január 03., 09:44 utolsó módosítás: 2020. január 03., 09:49

Nem valószínű, hogy Románia egyhamar burgonya-nagyhatalommá válik az Európai Unióban, a technológia, valamint a termelés és az értékesítés megszervezése terén ugyanis komoly lemaradásai vannak az országnak, de a szakemberek szerint már az is komoly előrelépés lenne, ha a hazai szükséglet nagy részét sikerülne belső termelésből lefedni. Mint a lapunknak nyilatkozó illetékesektől megtudtuk, a romániai éves krumplitermés mintegy felét Hargita és Kovászna megye adja, az elmúlt néhány évben pedig különösen kedvezők voltak a körülmények a termelés szempontjából, miközben ennek épp ellenkezője jellemző az EU más országaiban. A szakértőktől egyebek mellett arról érdeklődtünk, hogyan lehetne hatékonyabbá, hosszú távon sikeressé tenni a székelyföldi pityókatermesztést.

Az ország krumplitermésének mintegy felét Hargita és Kovászna megye adja, de a hatékonyabb értékesítés érdekében fejlesztésekre lenne szükség Fotó: Gecse Noémi

Románia Európa harmadik legnagyobb burgonyatermesztője, az ország krumplitermésének pedig mintegy felét Hargita és Kovászna megye adja. Az elmúlt években ugyan csökkent a pityókával bevetett területek nagysága, a hozam és a minőség azonban ezzel párhuzamosan növekszik. A szakértők egyetértenek abban, hogy

Székelyföldön olyannyira ideálisak a talaj és a klíma adottságai, hogy valósággal vétek lenne ezeket nem kihasználni burgonyatermesztésre.

Mint a lapunknak nyilatkozó illetékesek rámutattak: sok még a tennivaló, fejleszteni kellene elsősorban az öntözőrendszereket, növelni kellene a tárolókapacitást, és szakszerű stratégiát kellene alkalmazni az értékesítés terén. Bár így sem valószínű, hogy utolérhetjük az európai krumplinagyhatalmakat, de már az is komoly előrelépés lenne, ha a székely pityóka fedezné az ország szükségletének nagy részét és csökkenteni lehetne a burgonyaimportot.

Vétek lenne nem termeszteni

A burgonya az ember második kenyere, társadalomformáló kultúrnövény – magyarázta lapunknak Nyárádi Imre István agrármérnök, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem dékánhelyettese. Felidézte, hogy amikor 1845-ben Írországban beütött a burgonyavész, a lakosság nagy része az ínség elől kivándorolt az Újvilágba. A burgonya fontos eledel, ráadásul a mindennapi étkezésen kívül számos más felhasználási lehetősége van az iparban, a keményítő- és szeszgyártásban is. Nem véletlen, hogy Romániában éppen a székelyföldi térségben, Hargita és Kovászna megyében van a burgonyatermő földek jelentős része, hiszen itt megtalálhatók az ideális termőhelyi körülmények, a megfelelő talaj és klíma.

Ahol egy ilyen sokoldalúan felhasználható, fontos kultúrnövény otthonára talál, vétek, szakmai hiba lenne nem termeszteni”

– vélekedett Nyárádi Imre István.

Meglátása szerint ugyanakkor irreális elvárás lenne, hogy a székelyföldi pityóka betörjön az európai piacra, hiszen Nyugat-Európa a technológia és a nemesítési eredmények tekintetében is „fényévekkel jár előttünk”. Jelenleg Hollandia és Németország tekinthető krumplinagyhatalomnak, a fajtaválasztékukat és technológiájukat nehéz utolérni, viszont Románia számára már az is jelentős eredmény volna, ha csökkenteni lehetne az importot.

Nem mi fogjuk a német piacra vinni a pityókát, de ha a hazai kínálatot nagymértékben lefedjük, csökkenteni tudjuk a behozatalt, az már nagy előrelépés”

– magyarázta a szakértő. Leszögezte: az egy-két hektáros termelésnek nincs jövője, fejlődni a „nagyok” tudnak, akik rendelkeznek a szükséges tőkével, felszereltséggel, tárolókapacitással.

A dékánhelyettes arra is kitért, hogy a burgonyatermesztés nem egyszerű, de sok pénzt hozhat a konyhára: miközben nagy költségvonzattal jár, szakszerű eljárással komoly volumenű termést és pazar jövedelmet eredményez. A kukorica esetében egy hektárnyi terület 3000 lej befektetést jelent, 10 tonnával számolva pedig már szép termésről beszélhetünk. A kukorica kilogrammját átlagosan 50 baniért lehet értékesíteni, így egy hektáron mintegy 2000 lejes nyereséggel számolhatunk.

Eközben egy hektár burgonyaföld esetében 15–20 ezer lej a befektetés, szakszerű gazdálkodással viszont a hozam a 40 tonnát is elérheti, kilogrammonkénti 1 lejes eladási árral számolva pedig már 20 ezer lejes profitnál járunk.

Nyárádi Imre István ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy ha nem megfelelők a körülmények és csak 20–25 tonna burgonya terem egy hektáron, az már szinte veszteséget jelent.

Az egységes termelési stratégia fontossága

Az agrármérnök úgy véli, a változó klimatikus időszakban döntő tényező lehet a termésstabilitás biztosításában az öntözés. A rendszerváltás idején Romániában az ország termőföldjeinek egyharmadán, mintegy 3 millió hektáron öntöztek, ez azóta a tizedére csökkent, emiatt az aszályos években, amikor hektáronként alig 20–25 tonna krumpli terem, a bevétel épphogy fedezi a költségeket. További gondot jelent, hogy a költségterhek folyamatosan növekednek: a szaporítóanyag, a növényvédő szerek, a tápanyag-utánpótlás évről évre drágul.

Nyárádi azt is bosszantónak tartja, hogy a bevétel nem egyenlően oszlik el, hiszen sokszor a felvásárlók olcsón megveszik a burgonyát a termelőtől, majd a tőzsdén jóval drágábban értékesítik, holott a kockázatot, a befektetést a termelő vállalta. „A mezőgazdasági termelés nem annyira szervezett, hogy egyenrangú tárgyalópartner lehessen a beszállító és a vásárló. Összefogásra lenne szükség. Ha több ezer gazda képviselője tárgyal egy műtrágyagyártóval, más árakat tudna kialkudni, hasonlóképpen az értékesítés is eredményesebb lenne.

A termelő jelenleg kiszolgáltatott, a tárolókapacitás véges, a felvásárló pedig tudja, hogy a termelő kénytelen véges időn belül túladni a terményen”

– részletezte Nyárádi.

A burgonyatermesztés nem egyszerű és nem olcsó, de sok pénzt hozhat a konyhára Fotó: Veres Nándor

A szakember az állami beavatkozás nyomán elért egyensúly-biztosítást szorgalmazza, hiszen Románia a globális vagy az európai piacon egyébként is a mezőgazdasággal „rúghat labdába”. Az országnak az agráriumban van potenciálja: megvan a megfelelő területnagyság, a termőhelyalap, csak a stratégiai szintű intézkedés hiányzik.

Sajnos még mindig ott tartunk, hogy kivisszük a terményt »bagóáron«, majd feldolgozva visszavásároljuk. Eladjuk külföldre a gabonát, majd importáljuk az ebből készült tápot”

– magyarázta az egyetemi oktató. Szerinte országos szintű vízióra lenne szükség, amelynek révén szabályoznák, hogy az ország egyes területein mit termeljenek, hogy az egyensúly mindenki számára ideális helyzetet eredményezzen. Székelyföldön például nem kell nagy meleget igénylő kukoricát termeszteni, az mindig jobban fogja érezni magát a román alföldön, ahol jó a talaj, sok a fény, Kovászna és Hargita megyében mindig „mostohagyerek” marad. „Nehézkes az előrelépés, amíg mindenki a maga útját járja kisebb-nagyobb sikerrel és nincs egységes vízió” – összegezte Nyárádi Imre István.

Nem készültek fel a gazdák a piac átalakulására

Hargita megyében a kilencvenes évek elején 15–20 ezer hektáron termesztettek burgonyát, a rendszerváltás előtt pedig több mint 5 ezer hektáron itt termett az ország vetőmagszükségletének nagy része is – magyarázta lapunknak Török Jenő. A Hargita Megyei Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság vezetője felidézte: a kilencvenes évek második felében lecsökkent a terület, 14–15 ezer hektárra ültettek burgonyát, ez a szint pedig mintegy tíz évig stagnált. Abban az időszakban jó ára volt a krumplinak, „székely valutaként” emlegették.

Megálltak a gépkocsik a falvakban, dudáltak, és lehetett cserélni a burgonyát szőlőre, kukoricára, lisztre, olajra, és jó pénzt is adtak érte”

– idézte fel a régi időket Török Jenő. Ennek viszont az volt a hátulütője, hogy mindenki elkezdett burgonyát termeszteni, akár értett hozzá, akár nem. Az EU-s csatlakozás nyomán azonban a piac teljesen átalakult, a hazai termelők pedig nem voltak felkészülve a szervezett értékesítésre, nem volt lehetőségük nagyobb mennyiség tárolására, csomagolására. Egyenes út vezetett ahhoz, hogy az országba elkezdjen beáramlani az import, ez pedig a hazai termelés drasztikus visszaeséséhez vezetett.

Az elmúlt három év adatait nézve, Hargita megyében már csak mintegy 8000 hektáron termesztenek burgonyát, öröm az ürömben viszont, hogy eközben növekedett a hozam és a minőség. Az utóbbi három évben 24–26 tonna volt az átlagtermés egy hektáron, ami éppen kétszerese a húsz évvel ezelőtti termésátlagnak. „Akinek nem volt jövedelmező, felhagyott a krumplitermesztéssel. Azok maradtak, akik bírták a versenyt, megfelelő technológiát, vetőmagot használtak, nagyobb átlagtermést és jövedelmet valósítottak meg, és a piacon tudtak maradni” – magyarázta az igazgató.

Egy másik pozitívum a hazai termesztés szempontjából, hogy

az elmúlt pár évben a nagy krumplitermelő államokban kedvezőtlenek voltak az időjárási körülmények, így Románia kevesebbet és drágábban importált, ami kedvezett a hazai termesztőknek.

Tavaly 1 lejes árral kezdődött az értékesítés, ami eljutott egészen 1,80-ig, 2019-ben pedig még magasabb értékről, 1,40–1,50 lejről indult a burgonya kilogrammonkénti eladási ára, vélhetően azonban nem emelkedik olyan mértékben, mint 2018-ban, ismertette Török Jenő. Legutóbb egyébként a kétezres években jellemezte válság a hazai piacot, akkor olyannyira megnőtt az import aránya, hogy az itthon megtermelt krumplit kilogrammonként alig 50–60 baniért tudták értékesíteni.

A szűkös tárolási kapacitás az egyik Achilles-ina a székelyföldi pityókatermesztésnek Fotó: Gábos Albin

Hargita megyében a burgonyával beültetett területek mintegy fele kis parcella, átlagosan 5–20 áron, saját használatra, a családnak termelnek. Akik nagy mennyiséget termelnek, ipari krumpliként értékesítik a burgonyát, amiből így chips készül, mások eladják csomagolva a nagyáruházláncoknak vagy a nagybani kereskedőknek. A krumpli és a zöldségek ára egyébként jóval ingadozóbb, mint a gabonáé: előbbi esetében az elmúlt harminc évben hétszeres különbségek is voltak Európa-szerte, míg utóbbinál csak 20–30 százalékos volt az eltérés. Mindeközben a területalapú támogatás a krumpli előállítási költségeihez viszonyítva alacsony, hiszen a burgonya- és a gabonatermesztő gazdának is ugyanannyi szubvenció jár.

Török Jenő is osztja azt az álláspontot, hogy a pityóka Székelyföldön ugyan továbbra is az egyik legfontosabb növénykultúra, de nehéz felvenni a versenyt a nyugati termesztőkkel, akik egyrészt jóval nagyobb támogatásban részesülnek, másrészt a technológia terén is jobban állnak.

Egyre ügyesebben, egyre többet kell termelni, és ki kell jutni a piacra. Gépsorra, tárolókra kell pályázni, és értékesítő szövetkezeteket kell alakítani”

– véli a szakember. Meglátása szerint a kommunizmus emléke még kísért, emiatt sokan ódzkodnak a társulástól, de a fiatalokban egyre inkább tudatosul, hogy ez a járható út. Ők igyekeznek EU-s pályázatok révén, illetve a magyar állam támogatásával korszerűsíteni a gépparkot, és a szövetkezés is elkezdődött.

Öntözni és tárolni – a siker kulcsa

Könczei Csaba, a Kovászna Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője is megerősítette lapunknak, hogy két éve kifejezetten „jó idők járnak” a termesztőkre, holott korábban ritkán fordult elő, hogy egymás utáni években jó ára legyen a pityókának. Az Európai Unióban eközben a termelési szint a sokéves átlag alatt maradt, ez pedig kedvezett a székelyföldi gazdáknak, akiknek így kisebb mértékben kellett versengeniük az importtal. A szakértő szerint

az ár stabilitása annak is köszönhető, hogy a nagy termelők területük egy részén áttértek az ipari krumpli termesztésére, amit ugyan olcsóbban, de biztosabban felvásárolnak a chipsgyárak, így az étkezési krumpli piacán a kisebb termesztőknek nagyobb teret adtak.

A tavalyi év kiemelkedő volt a háromszéki gazdáknak, ahhoz képest idén 8,4 százalékkal csökkent a burgonyatermés, de ez is kiváló eredmény – értékelt az igazgató. Kovászna megyében idén mintegy 300 ezer tonna krumpli termett, ennek egyharmadát már jó körülmények között el tudják tárolni. A kilogrammonkénti eladási ár 1,20 lejről indult, viszont aki kivár és van tárolási lehetősége, jobb árra számíthat. A tavalyi kiemelkedő évnek köszönhetően eközben mintegy ezer hektárral bővült a burgonyával beültetett terület Háromszéken, így idén 13 800 hektáron termesztettek krumplit.

Könczei Csaba ugyancsak az átfogó stratégiát és a szervezettséget hiányolja a hazai burgonyatermesztés tekintetében. „Románia az Európai Unióban a harmadik legnagyobb krumplitermesztő, de még mindig viszonylag sokat importál, mert nincs szervezett értékesítés. Ősszel dömpingáron eladják, februárban már hozzák be külföldről. Most már vannak nyertes pályázatok feldolgozó építésére, ez megmozdíthatja a piacot, de ez még mindig csak a jövő zenéje. A megoldás az, ha megfelelő kapacitású tárolókat építenek” – részletezte a szakember. Az igazgató ugyanakkor bizakodó: elmondása szerint

pályázatoknak köszönhetően a korábbi 10 százalékról eljutottak 30 százalékos tárolási kapacitásra, hosszú távon pedig az a cél, hogy legalább a termés kétharmadát tárolni tudják.

A szakember leszögezte: a székelyföldi termesztők akkor tudnak meghatározó piaci szereplővé és árformáló tényezővé válni, ha az áruházláncoknak folyamatosan tudnak szállítani – megmosott, csomagolt, megfelelő kiszerelésű alapélelmiszert. Már most is szinte mindegyik üzletlánc forgalmaz háromszéki pityókát, de csak február-márciusig tudják beszállítani, utána a következő termésig megint be kell hozni a szíriai, egyiptomi, görög krumplit. Viszont ha lennének megfelelő tárolók, ki lehetne húzni az újpityókáig, folyamatosan ellátva a piacot. Megtudtuk, hogy a nagytermelők már szövetkeznek, de nem annyira az együttműködési szándék, mint inkább a pályázati kiírások nagyobb pontszámának elérése érdekében teszik ezt.

A háromszéki szakértő az öntözés fontosságára is felhívta a figyelmet. Mint hangsúlyozta:

megfelelő időben történő öntözéssel szinte meg lehet kétszerezni a hozamot – ugyanazzal a vetőmaggal és technológiával az öntözött területeken 45 tonna burgonya terem, míg öntözés nélkül 30 tonna.

„Hosszú távon, a következő 15–20 évben el kell jutnunk oda, hogy Felső-Háromszék termőföldjeit öntözhetővé tegyük. Ki kell találni egy olyan rendszert, amivel a többletvizet be lehet vezetni a mezőgazdaságba, hiszen egyre nehezebb körülmények között kell termelni, az éves csapadékmennyiség nem változott ugyan, de egyszerre nagy mennyiség hull le, majd aszályos hetek következnek. Ezért kell a felesleget völgyzáró tavakba felfogni, majd lassan beengedni a földekre. Székelyföld mezőgazdaságának 20–25 év múlva így kellene kinéznie: öntözött területek és megfelelő kapacitású tárolók” – fogalmazott Könczei Csaba.

„Termelni csak szakszerűen szabad”

A krumplitermesztésnek csak ott van jövője, ahol szakszerűen dolgoznak, a technológiai folyamatokat pontosan betartják, és hektáronként legalább harminc tonna burgonyát kivesznek a földből – vallja Bartha János mérnök. A háromszéki nagygazdának meggyőződése, hogy a burgonyának kell legyen jövője, hiszen nincs olyan család ebben az országban, ahol egy-két naponta ne kerülne valamilyen formában az asztalra.

Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy csak húst és halat együnk s ne foglalkozzunk a pityókával”

– fogalmazott. Bartha Jánosnak meggyőződése, hogy a termelési folyamat során egyetlen lépést sem szabad kihagyni. „Hiába ültetsz jó minőségű vetőmagot, használsz kitűnő műtrágyát, elvégzed a munkálatokat, ha a kezeléseket kispórolod, a ragya elviszi a pityókát, és amit korábban betettél, az is kidobott pénz” – érvelt. Hozzátette, már a franciák is úgy tartották, hogy a krumpli a gazdagok kultúrája és a szegények eledele, hiszen áprilisban még senki nem tudja, mennyi lesz a termés.

Mint a pókerben, folyamatosan teszel be, és nem tudod, a végén mennyit veszel ki. Nem kizárt, hogy végül ráfizetsz, hiszen a krumpli előállítási ára négyszer-ötször akkora, mint a gabonáé”

– magyarázta a gazda. Rámutatott, nem mindenki engedheti meg magának a hatalmas befektetést, a kockázatot, de aki belevág, annak tudnia kell, hogy csak így érdemes: aki nem fektet be, nem várhat eredményt. Hobbiból nem éri meg krumplit termeszteni, mert elpusztítják a kártevők, megüti a ragya. „Olyan minőséget kell termelni, ami felveszi a versenyt az importtal, és akkor vevő és megfelelő ár is van” – szögezte le a vállalkozó, aki egyébként úgy véli, hogy aki nem szakszerűen dolgozik, előbb-utóbb úgyis kirostálódik.

Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap havonta megjelenő közhasznú tájékoztatási kiadványában, a Látótér legfrissebb számában látott napvilágot december 30-án.
Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat