Élhető székelyföldi jövő: nagy szükség lenne egy egységes fejlesztési stratégiára

Székelyföld lehetséges jövőképét a magyar identitás, a méltóságteljes élet és az önállóság határozza meg. Ezek alapján lehetne összeállítani a térség egységes fejlesztési stratégiáját, és ezen belül meghatározni a kitörési pontokat, szögezte le megkeresésünkre Geréb László közgazdász, a REGA régiókutató egyesület elnöke.

Úgy látja, Székelyföld a hagyományai és sajátos értékei megőrzése révén szeretne magának élhető magyar jövőt az adott történelmi-földrajzi térségben,

egy ilyen, társadalmi konszenzuson alapuló székelyföldi fejlesztési stratégia azonban – amely ezt a jövőt meghatározza – még nem készült. Holott egy ilyen projekt megvalósítása régi kihívás a politikum és a gazdasági szakemberek számára. Ezt jól mutatja az is, hogy különböző, a témába vágó terveket az RMDSZ és az EMNT is állított már össze, de az egységes stratégia még várat magára.

A szakma három pillérre építi egy térség jövőképét: a társadalmi, a gazdasági és a környezeti tényezőkre – magyarázta Geréb László. A társadalmi jövőkép a  közös célok érdekében együttműködő politikai és gazdasági elitet jelenti.

A gazdasági jövőkép arra alapszik, hogy Székelyföld a sajátos adottságait, erőforrásait gazdaságosan hasznosítani képes centrum legyen, amit a gazdasági együttműködés jellemez. A környezeti jövőkép a környezettel való szerves együttélést feltételezi, ennek része a fenntarthatóság biztosítása.

A legfontosabb stratégiai döntés ezen belül a kitörési pontok meghatározása, amelyek a területi egység kiemelt erősségeire, sajátos erőforrásaira épülő fejlesztési prioritások kell legyenek.

A közgazdász szerint nem lehet minden ágazatot egyformán prioritásként kezelni. Ehelyett ki kell választani azt a néhány területet, amelyek a fejlődés szempontjából meghatározóak, majd ezekre érdemes összpontosítani, azokra az ágazatokra, amelyek más gazdasági területek esetében is fejlődést tudnak indukálni.

Székelyföld esetében több szempontot is figyelembe kell venni a prioritások meghatározásakor: szolgálják a magyar nemzeti érdekeket, illeszkedjenek a régió jövőképéhez, segítsék annak megvalósulását, integráljanak több iparágat, követeljenek meg magas hozzáadott értéket, növeljék a foglalkoztatottság szintjét, kezeljék a vidéki lakosság megélhetési problémáit, támaszkodjanak és használják ki a régió természeti adottságait.

Geréb László hangsúlyozta, a gazdaságfejlesztési stratégiának támaszkodnia kell a meglévő adottságokra, struktúrákra, figyelembe kell vennie, mit örököltünk a rendszerváltás előtti gazdaságfejlesztésből, és milyen új gazdasági erővonalak léteznek.

A csakis Székelyföldre jellemző sajátosságok komparatív előnyt biztosítanak.

Ez elsősorban az értékes, több esetben is érintetlen természeti környezetet jelenti, másrészt pedig az itt élő emberekre vonatkozik – itt a székelyek pozitív és negatív tulajdonságaira egyaránt lehet alapozni. A természeti környezet kihasználása egyébként azért is ajánlott fejlesztési irány, mert így a nehéz körülmények között élő vidéki lakosság is bevonható a fejlesztési célok közé.

A szakember szerint az első kitörési pont egyértelműen az erdőgazdálkodás. Székelyföld meghatározó természeti eleme az erdő, ez a lakosság legnagyobb vagyona, a legnagyobb székelyföldi cégek tulajdonképpen a közbirtokosságok. A rendszerváltást követően a székely közösségek visszakapták az erdők nagy részét, erős közbirtokosságok jöttek létre, ezek megfelelő működtetése a vidéki lakosság nagy százalékának biztosíthat munkát és megélhetést, mutatott rá Geréb László.

Szintén a természeti adottságok hatékony kihasználásának egyik lehetősége a turizmus, ezt már sok székelyföldi vállalkozó felismerte, vendéglátóipari egységek, panziók épültek az elmúlt években. Létezik tehát egy elfogadható infrastruktúra, ám ennek kihasználtsági foka meglehetősen alacsony, a képzett szakemberek hiánya komoly problémát jelent, sokan elmennek külföldre dolgozni.

Geréb László szerint az ágazat régiószintű megszervezését tovább kell gondolni, nem elég, ha csak egy szálláshelyet adunk el, fel kell építeni magát a turisztikai desztinációt is.

További fontos kitörési pont a mezőgazdaság, ami azért is kézenfekvő, mert a lakosság jelentős része az agráriumban dolgozik. A közgazdász rámutatott: ezen a téren is szükség van a hatékonyság növelését célzó újraszervezésre, korszerűsítésre, hiszen a háztáji jellegű földművelés nem tudja felvenni a versenyt az európai vagy éppen a világpiacokkal.

Ebben az ágazatban szerinte hatékonyan lépett közbe a magyar állam a Pro Economica Alapítványon keresztül a mezőgazdasági gépek vásárlására szánt támogatással. Innen továbblépve szükség van az élelmiszeripar fejlesztésére, ami a vidéki lakosságot nagy számban foglalkoztató agráriumnak felvásárlópiacot biztosít, és szavatolja a helyi termékek versenyképességét az import élelmiszeripari termékekkel szemben.

Ezen a területen már vannak pozitív példák – tej- és gyümölcsfeldolgozók –, Geréb szerint ezeket kell erősíteni a helyben megtermelhető mezőgazdasági termékekre alapozva. A kereskedelem célirányos fejlesztése is ezt a célt szolgálhatja: a helyi termékek forgalmazását felvállaló székelyföldi üzletlánc jelentené a harmadik elemét annak, hogy a helyi mezőgazdasági termékek eljussanak a végső fogyasztóhoz.

Geréb László kiemelte, a kommunizmus alatti erőltetett iparosítás ellenére a nehézipar nem tudott fennmaradni a térségben, ám a könnyűiparra még lehet alapozni.

Hátrány, hogy a textilgyárak többsége bérmunkában, vagyis lohn-rendszerben dolgozik, de most talán lehetőség van a fejlődésre, hiszen a fuvarozási költségek drasztikus emelkedése miatt inkább lemondanak a vállalatok az olcsó távol-keleti munkaerőről és közelebb hozzák a termelést. A másik meghatározó könnyűipari ágazat a nyomdaipar, amely ugyan Székelyudvarhelyre korlátozódik, de ott nagyon erős.

A szolgáltató ágazat és a számítástechnika (IT) szintén jó kitörési pontnak számítanak. Ezek közül az utóbbi egyre erősebb, hiszen mivel megemelkedtek a kolozsvári megélhetési költségek, egyre több szakember hajlandó hazaköltözni Székelyföldre. A székelyföldi IT klaszter jó keretet tud biztosítani az ágazatnak, ezen a területen pedig magas a hozzáadott érték.

A jó fizetések magasabb életszínvonalat, a helyi közösség számára pedig nagyobb adót eredményeznek, ami tükröződni fog a térség fejlődésében, magyarázta Geréb László.

A szakértő hozzátette: fontos az infrastruktúra fejlesztése is, azonban az nem kitörési pont, hanem a gazdaságfejlesztés egyik előfeltétele. Marosvásárhely ugyan Székelyföld perifériáján van, de Románia közepén óriási logisztikai potenciállal rendelkezik, tette hozzá ehhez kapcsolódóan.

Mindegyik kitörési területen vannak kezdeményezések, jó megmozdulások – közbirtokossági uniók, feldolgozók, turisztikai desztináció menedzsment (TDM) szövetség –, az RMDSZ-nek is vannak stratégiai anyagai, az EMNT elkészítette a Mikó-tervet, míg a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) a Pro Economica Alapítvány felkérésére dolgozott ki gazdaságfejlesztési tanulmányt, hogy a magyarországi támogatási rendszert jó irányba lehessen becsatornázni.

Geréb László úgy látja, mindezeket az RMDSZ tudná leginkább összefogni, hiszen egy stratégia végrehajtásához politikai akarat kell, és a szövetségnek van meg az ereje és az intézményi háttere ahhoz, hogy Székelyföld konszenzusos fejlesztési stratégiáját összerakja, ahhoz forrásokat keressen és a végrehajtását koordinálja.

„Olyan stratégiára van szükség, amely tartalmazza Székelyföld jövőképét, lebontva akciókra, vagyis, hogy mit kell tegyünk a jövőkép megvalósulása érdekében a következő húsz évben, és azt is, hogy ebben kinek milyen feladata van” – összegezte a közgazdász.

Miklós Zoltán, az RMDSZ gazdasági szakértője szintén emlékeztetett: Székelyföldön a kommunizmusban az erőltetett iparosítás határozta meg a térség profilját. A nehézipar viszont mostanra gyakorlatilag megszűnt, sőt például Erdővidék leépített bányaipara miatt van most hátrányos helyzetben.

A könnyűipar viszont fontos eleme tudott maradni a térség gazdaságának: a nadrággyárak sok embert foglalkoztatnak, igaz, nem túl nagy fizetésekkel.

Ezt a függőséget szerinte lassan érdemes lenne új befektetők idevonzásával csökkenteni. A szakpolitikus szerint arra kell törekedni, hogy úgy teremtsünk Székelyföldön hozzáadott értéket, hogy egy terméknek minél nagyobb feldolgozottsága legyen.

„Ez kulcskérdés. Ha a megtermelt nyersanyagot eladjuk, exportáljuk, majd visszahozzuk a félkész vagy kész terméket, nehezebben tudunk előrelépni” – magyarázta. Példaként azt hozta fel: eladjuk az élő állatot, és visszavásároljuk a hústerméket, exportáljuk a gabonát, és külföldről szerezzük be a lisztet vagy a kekszet.

Ehelyett a feldolgozóipart lenne érdemes fejleszteni, hogy a helyben megtermelt termékeket magasabb hozzáadott értékkel tudjuk értékesíteni.

Ebből a szempontból (is) nagy szerep hárul a vállalkozóbarát önkormányzatokra, amelyek olyan környezetet tudnak teremteni, amely segíti a gazdaság fejlődését. Ipari parkok, közművesített parcellák, inkubátorházak létrehozásával, működtetésével, adókedvezmények megítélésével.

A képviselő ugyanakkor fontosnak tartja a humánerőforrás fejlesztését: szerinte a beiskolázási terveket úgy kell alakítani, olyan szakembereket kell nevelni, akikre szüksége van a jövő munkaerőpiacának. A politikus arra is kitért, az önkormányzatok közötti intézményesített együttműködésnek katalizátor szerepe lehet a térség fejlődésében.

E tekintetben fontos szempont, hogy Székelyföldön viszonylag stabil a politikai környezet, az önkormányzatok politikai színezete jellemzően nem változik, így az együttműködés is sokkal hatékonyabb lehet, hogy megteremtsék azokat a feltételeket, amelyek a térség fejlődését szolgálják.

„Székelyföldnek le kell dolgoznia a hátrányait” – szögezte le Miklós Zoltán. Romániában ugyanis a különböző térségek, önkormányzatok nem ugyanarról a rajtkockáról indulnak. Versenyelőnyhöz jutnak azok a térségek, ahol már eleve nagyobb az egy főre eső GDP, tehát élénkebb a gazdasági tevékenység, több pénz van fejlesztésre, infrastruktúra kiépítésére. A befektetők pedig oda mennek, ahol kedvezőbbek a feltételek.

A személyi jövedelemadó ugyan helyben marad, és az önkormányzatok abból tudnak fejleszteni, ám ahol több a munkavállaló, magasabbak a fizetések, ez az összeg is nagyobb.

Ezzel szemben az áfából begyűlt összegeket a kormány osztja újra, ám nem mindig a régió szükségletei alapján. Az például nem generál fejlődést, ha célirányosan csendőrkaszárnya építésére osztanak le pénzt Bukarestből, mutatott rá a képviselő. Hozzátette, kormányzati döntések szintén növelhetik egy térség versenyelőnyét, például amikor állami támogatást nyújtanak a Boschnak, hogy a Kolozs megyei Zsukon építsen gyárat.

A földrajzi elhelyezkedés szintén befolyásolja egy adott térség versenyképességét – a határ közelébe például könnyebb elvinni egy befektetőt, mint az ország közepére. A Központi Fejlesztési Régió az egyetlen az országban, amely nem rendelkezik határ menti területtel, ez azzal a hátránnyal jár, hogy nem pályázhat a határokon átívelő projektekre.

Miklós Zoltán abban bízik, a helyzet lassan javulni fog. A nagy infrastrukturális projektek megvalósulnak, megépülnek az autópályák, elkészül a brassói repülőtér, ezek pedig hangsúlyosabban felhelyezik Székelyföldet a potenciális befektetők térképére.

Zsigmond József, a Székelyföldi Közpolitikai Intézet ügyvezető igazgatója ugyancsak úgy véli: a humán tőke kezelése kulcskérdés Székelyföld jövője szempontjából. „Ha erősödő gazdaságot akarunk, humánerőforrásra van szükség. Ez demográfiai szempontból is fontos” – hangsúlyozta.

Ennek megfelelően prioritásnak tartja az oktatásfejlesztést, ha ugyanis a székelyföldi fiatalok itthon folytatják tanulmányaikat, könnyebb itthon tartani, mint hazacsábítani őket.

Szerinte ugyanakkor Székelyföld kiemelkedő erőssége, hogy olyan élhető kisvárosok vannak a térségben, amelyek nagyvárosi jellemzővel is rendelkeznek – mindkettő előnyeit kínálják, ami viszonylag ritka Romániában. Ezekben a városokban például rövid idő alatt el lehet vinni a gyereket a kiválasztott iskolába, vagy mindenféle programokra.

Viszonylag gyorsan és egyszerűen lehet közlekedni, gépkocsival, kerékpárral vagy gyalogosan. Sepsiszentgyörgyön is van ugyan naponta kétszer 15 perces közlekedési dugó, de ez mégsem olyan mértékű, mint egy nagyvárosban.

Ugyanakkor a székelyföldi kisvárosok a nagyvárosokra jellemző kulturális, oktatási, sport- és szabadidős programokat kínálnak. Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában is országos szinten kimagasló a kultúrára fordított pénzösszeg.

Nem mellékes szempont az sem, hogy tiszták a települések, jó a levegő minősége, a klímaváltozás nem csapódik le elviselhetetlen mértékben, nyáron nincs 40-45 Celsius fok.

„Egy Kolozsváron vagy Budapesten a tanulmányait befejező fiatal akkor tér haza Székelyföldre, ha itthon is el tud menni színházba, koncertre, moziba, uszodába – olyan közösségi élményekhez van hozzáférése, amit a nagyvárosban megszokott. Nagyon elhivatott kell legyen valaki, ha akkor is hazatér a szülőföldjére, ha nem adottak az életminőségi feltételek” – hangsúlyozta Zsigmond József.

Hozzátette, ezen a téren még van amit fejleszteni, de az alapszolgáltatások biztosítása fontos tényező. Egy önkormányzat például akkor tud kedvezményeket biztosítani a nagycsaládosoknak, ha sok szolgáltatása van, strandot, színházat, mozit működtet, és ott kedvezményeket tud felkínálni.