Az ólomüveg szerelmese: beszélgetés Egri István üvegművésszel

– Szülei művészek, ezért azt várta volna az ember, ön ugyanerre a pályára lép. Ezzel szemben egészen az egyetemi felvételiig reál tárgyakat tanult, és mérnökként szeretett volna érvényesülni. Hogyan kötött ki mégis az üvegművészetnél?

– Mint számos művészcsaládban, úgy a miénkben is, a szüleim, átélvén a művészi mindennapok küzdelmeit, igyekeztek egy valamennyire kiszámíthatóbb jövőt ígérő pálya felé irányítani. Mivel már kora gyerekkorom óta rajzoltam, született egy közös elhatározáson alapuló egyetértés, így a műépítészetre esett a választásunk, és beírattak a legjobb kolozsvári előkészítő műhelybe, Barabás építész úrhoz, ahol az ábrázoló geometria csodás világát tanították, magas szinten.

Sajnos a nyári felvételin kiestem, a következő évben pedig felvételi előtt elvittek katonának, ami akkoriban egy év és hivatalosan négy, valójában hét hónap volt.

Ugyanoda felvételiztem én is, de design szakra, ipari formatervezésre, ahová negyedik próbálkozásra jutottam be, akkoriban harmincheten voltunk három helyre. Addig többek között üvegfúvó voltam a kolozsvári Napochim üveggyárban, kertész a Botanikus Kertben, díszítőmunkás a Magyar Operában. A rendszerváltáskor már a negyedik évemet végeztem a kolozsvári főiskolán, amikor jött a fordulat: felvételemet kértem a Budapesti Iparművészeti Főiskolára (ma MOME), végül ott diplomáztam le 1993-ban.

A Kálvária-templom ablakai

– A magyarországi tanulmányai alatt készült-e haza, tudta-e, hogy itthon fogja kamatoztatni a tudását?

– Hát erre nehéz válaszolnom, ha egyenes választ adok, akkor azt mondhatom, hogy

Az organikus építészet hatása: Gauditól Makoveczig

– Hogyan néz ki a műhelye/műterme, miként zajlik egy munkanap az Egri Vitraille-nél?

– Egyrészt hagyományos technikával készülő ólomüvegablakokat készítünk és restaurálunk immáron 25 éve, az idők során több mint negyven templom és középület ólomüveg ablakait újítottuk fel, és majdnem ugyanennyi a hasonló épületekbe szánt, általunk tervezett és készített munkák száma, hogy a magánmegrendeléseket ne is említsem. Ugyanakkor a feleségemnek, Egri Csillának köszönhetően, aki az egész vállalkozást felépítette, cégcsoporttá alakultunk, nem csupán hagyományos ólomüveg restaurációval foglalkozunk, hanem készítünk festett, nyomtatott üveget, zuhanyfalakat, ajtókat, térelválasztókat is modern szobabelsőkbe.

– Milyen hatások érték a saját látásmód kialakításáig?

– Már az itteni főiskolán arra tanítottak, hogy

– Létezik-e lehetetlen megrendelői kérés? Melyek a legnehezebb feladatok, amelyekkel szembesült eddig?

– Talán a restaurálási rekonstrukciós feladatok a legkomplexebbek, amikor nincs fennmaradt fotó vagy egyéb kapaszkodó. Ilyen volt például – többek között – a gyergyói Szent Miklós-templom két ablakának, vagy a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium dísztermének a nagy központi kompozíciója.

Az utódoknak dolgozó művész felelőssége

– Az erdélyi (és nem csak) templomok ólomüvegeinek jelentős része a keze munkáit dicséri, de szállodák, közintézmények festett-üvegei által is rengetegen találkoznak a munkájával. Hálás művészeti ág, mert nem csupán nagyobb közönséghez jutnak el a művek, de jóval tovább is láthatók, mint az időszakosan kiállított képzőművészeti alkotások. Hogyan éli meg, mekkora felelősség a tömegek vizuális nevelése?

– Egy új ólomüveg tervezése egy meghatározott közösségi vagy egyéni térben felveti egy bizonyos felelősségvállalás kérdését. Mivel egy ilyen művet hosszabb időre szánnak, a tervezésénél, szín és formavilágánál fogva is az időtálló alkotás elérése a cél.

Az én munkáim általában nagyobb mértékben egyéni vonásúak, mint egyetemesek, ez valószínűleg az egyéniségemből fakad. A restaurálási munkák elsődleges szempontja az eredeti, restaurálandó munkával szembeni tisztelet, azon túl, hogy technikailag az elvárt magas szinten kell minden részletre figyelve dolgozni, azonban a legfontosabb minden létező alkotóelem javítása, beépítése. Újrakészítés csak akkor megengedett, ha az eredeti nem maradt fenn.

– Jelenleg milyen munkákon dolgozik?

– Pillanatnyilag a nagyváradi Darvas-ház nagyon szép szecessziós ablakait restaurálom és alkotom újjá régi fotók alapján, emellett a nagyenyedi református templom ablakait készítem, de egy régi bukaresti vendéglő ablakainak és a szilágynagyfalusi Református Templomnak a restaurálásán is dolgozom.

– Az irodalom sem áll távol öntől, könyvek, plakátok és folyóiratok illusztrálásával is foglalkozik. Más embert/művészt kívánnak-e ezek a feladatok?

– A kilencvenes évektől kezdve szerves és sokszor személyes a kapcsolatom a kolozsvári irodalmi élettel. Rengeteg plakátot készítettem Bréda Ferenc barátomnak különböző rendezvényekre, könyvbemutatókra, több kötetét is illusztráltam, melyek közül a Mysterium Mythologiae címűt emelném ki. Ugyanakkor Karácsnyi Zsoltnak is hasonlóképpen plakátokat, majd az Ússz, Faust, ússz! című könyvét illusztráltam, sőt a borítóterv folytatásaként egy ólomüveg kompozíció is született később. Mindig örömmel álltam egy-egy, az alapszakmámtól kissé eltérő diszciplína kihívásai elé, és ezeknek a hangulata mindig derűs volt, mert nem szigorú megrendelésre, hanem örömmel, kötetlenül, barátságból készültek.