Sosem gondoltuk volna, hogy a fikciós filmek valóra válhatnak
Fotó: Árvai Károly/MTI
Úgy kellett az emberiségnek, s benne nekünk, székelyeknek ez a mostani vírusos járvány, mint üveges tótnak a hanyatt esés. És az utóbbi idők eseményeiben talán nem is maga a vírus a legijesztőbb, hanem az, hogy embertársaink közül némelyek teljesen figyelmen kívül hagyják a valóságot, az orvostudomány megállapításait, és annak a veszélyét, hogy felelőtlen viselkedésükkel másokat is megfertőzhetnek.
2020. május 25., 18:262020. május 25., 18:26
Az interneten és a faluvégi bodégákban keringő ál-epidemológusok és járványtagadók kedvenc szólamaiból válogattunk, hogy azokat megcáfolva olvasóink is jobban megértsék: mi az, amivel ma, és vélhetően a közeljövőben még többször is szembe kell néznünk.
Ilyen alapon akár a szorzótábla érvényességét is tagadhatná, vagy azt, hogy a Föld kerek, igaz, ez utóbbi már foglalt. A vírust persze mindez nem érdekli, ami azért is szomorú hír, mert, ha elkapja egy vírustagadó, attól még simán megfertőzheti a kedves olvasót is. Vagy a saját szüleit, akiknek aztán a temetésére is csak egymaga mehet el, mert járvány idején így temetnek. Nem is értem, hogy ilyen hülyeséget hogy tud leírni, kigondolni valaki, de ebben a világban túl sok a hülye, legyen szó akár az egyszerű emberek tömegéről, akár több diplomás politikai vezetőkről, államnemférfiakról, nagyképű és mélyen cinikus zsurnalisztákról stb.
A „nem hiszek a vírusban” azonban még nem a klasszikus álhír esete – ezek az illetők általában politikai állásfoglalásként értelmezik járványateizmusukat, mint ilyen az állammal szembeni cselekvés, annak törvényeinek megszegése, ezáltal a járványügyi intézkedések figyelmen kívül hagyása szerepel a menüjükben. Sajnos a vírust mindez pont hidegen hagyja, és hidegre is teszi azokat a személyeket, akiket sikerül alaposan megfertőznie – akár hittek őbenne, akár nem.
A koronavírusokat valamikor a hatvanas években fedezték fel őket, azóta velünk vannak – és rögtön szögezzük le: koronavírus alatt egy víruscsaládot értünk, vagyis ez egy gyűjtőnév.
– leszámítva persze az orvostudományt, amely a korábbi koronavírusok viselkedését veszi alapul, amikor fel akarja ismerni, hogy mivel is állunk szemben, és hatékony gyógymód megtalálására törekszik, de ez a biológia, virológia kérdése. Számunkra, egyszerű emberek számára a jelenlegi COVID–19 egy új vírus, ugyanis szervezetünk semmiféle antitestet nem termelt korábban ellene, a fertősére pedig különbözőképp reagálunk ugyan, de nagyon nagy azon esetek száma, amikor súlyos kétoldali tüdőgyulladást okoz, amelynek akár halál is lehet a vége, vagy olyan károkat tesz a szervezetben, amelyek hosszú távon kihatnak majd egészségünkre. A legijesztőbb pedig az egész történetben a „nem tudni” része. Ugyanis alapvetően nincs sok információnk arról, hogy hosszú, de akár középtávon is mivel állunk szemben.
Bár a koronavírusok leginkább az állatokban találhatóak meg, ugyanakkor az emberre is átterjedő koronavírusból HÉT különböző van forgalomban, ezekből négy esetében enyhe lefolyású, megfázásos tünetek jelentkeznek, míg három esetében a fertőzés akár halállal is járhat – egyik ilyen a jelenleg is terjedőben levő SARS-CoV–2. A másik kettő pedig a SARS-CoV, amely 2003-ban okozott járványt Kínában, közel nyolcezren betegedtek meg (a halálozási arány pedig 10% körül volt), és a MERS-CoV, amely 2012-ben bukkant fel Szaúd-Arábiában, 2014-ig mintegy 280 ember halálát okozta – ez a vírus egyébként felbukkant később a Közel-Kelet több országában, Európában és Amerikában is, viszont nem lett világjárvány belőlük.
Magyarán, amikor arról beszélnek a kocsmai járványszakértők, hogy a koronavírus nem is veszélyes, mert régóta itt van velünk, és nem okoz többet, mint egy sima náthát, akkor nem tesznek egyebet, mint saját szűkös ismereteikről tesznek tanúbizonyságot. Ahogy például a hepatitisz vírusból is többféle létezik, úgy a koronavírusból is. Például a hepatitiszből is létezik több fajta (A-tól G-ig!!!), amelyek közül van, amit viszonylag könnyen túlél az ember, van, amiből sosem gyógyul ki, viszont nem hal bele és van olyan, ami halálos, ugyanis vakcina sincs ellene. Ebből is látszik, hogy a következő népszerű, és internetes körökben a vírusnál is gyorsabban terjedő nézet, miszerint:
– egész egyszerűen nem igaz. Ahogy mondtuk, ez nem egy akármilyen, korábbról már ismert koronavírus. Olyan, mintha a hepatitiszből is megjelenne egy új vírus, amely lappangási ideje alatt is fertőz, még nem találkoztunk vele soha, és nem hat ellene a korábbi védőoltás. Attól, hogy hepatitiszvírusnak neveznék, még nem lenne kevésbé veszélyes attól, hogy léteznek más hepatitisz-vírusok is.
Hasonlóképp vagyunk ezzel a mostani koronavírussal is: az állatból emberre átmutálódott vírustörzs az emberi szervezet szemszögéből gyakorlatilag úgy viselkedik, mintha egy teljesen új vírus lenne. Ez adja veszélyességét is: a két hetes lappangási idő kifejezetten hosszúnak számít, és a páciens mindez idő alatt vígan fertőzi környezetét anélkül, hogy tudna róla. Veszélyes, mert nincs ellen védőoltás, veszélyes, mert nem létezik rá biztos, ismert és hatékonyságában alaposan kiismert gyógyszeres kezelés.
Olyan magabiztosan osztanak meg táblázatokat az influenzában elhunytak számáról, kombinálva persze a rákban, öngyilkosságban és közlekedési balesetben elhunytak számával, mintha ez releváns adatsor lenne. A rák nem fertőző betegség, ahogy az autóbaleset és az öngyilkosság sem az. Attól, hogy valaki öngyilkos lett, de korábban járt abban az üzletben, ahova a kedves olvasó tér be később vásárolni, attól még nem kapja el olvasónkat az ellenállhatatlan hév, hogy felkösse magát a csűr végiben.
Azt, hogy mennyien halnak meg a COVID–19-ből kifolyólag év leforgása alatt, azt értelemszerűen még nem tudjuk, hiszen messze még az esztendő vége.
s ehhez kapcsolódik a járványtagadók másik nagy varázsszerszáma: a számok!
A számok: „nem is annyi, különben is, és itt van, kiszámoltam, meg látod az ARÁNYT, erre mondjál valamit, látod, hogy nem is annyira veszélyes, a halálozási arány valójában 1-2%, mint az influenzáé, vagy kisebb stb” – így derült ki, köszönhetően a koronavírusnak, hogy mifelénk nemcsak virológusokból lehet Dunát, Tiszát, Marost, Oltot rekeszteni, hanem matematikusból is. Ráadásul olyan zseniális elmékről van szó, akik csípőből cáfolják meg a világ összes orvostudományi, matematikai intézetének a számításait – igaz, a lineáris és exponenciális közötti különbséget elhanyagolják, amikor megkérdezed ezeket az embereket, hogy mekkora a COVID–19 alap fertőzési rátája, akkor hirtelen kiderül, hogy nem tudják!
A valóság a következő: a koronavírus ALAP fertőző rátája: 2,2 – ennyi embernek adja tovább EGY fertőzött a vírust. Összehasonlításképp: az influenzáé 1,3. Az influenza esetében, köszönhetően a rendelkezésre álló gyógyszereknek és védőoltásnak, a fertőzési rátát sikerült mindez idáig ezen a szinten tartani, míg a koronavírusról ez nem mondható el, az orvosok jelenleg 2 és 5 közé teszik a fertőzési rátát – ez önmagában elég kéne legyen ahhoz, hogy aki csak egy kicsit is ért a matekhoz, az megijedjen. Értsd: amennyiben az alap fertőzési ráta 1, vagy 1 alatti, akkor nem beszélünk járványról, bár nagyon remélem, hogy ez mindenki számára logikus.
A másik fontos adat, a lappangási idő. Maradjunk az influenzával történő összehasonlításnál, ha már annyira ez a népszerű: míg az influenza esetében egy-két nap, és kijön az összes tünet, taknyunk-nyálunk egybefolyik stb., addig a koronavírus esetében ez átlagban két hét. Azért mondjuk azt, hogy „átlagban” és nem fix két hét, mert az orvostudomány most találkozik először ezzel a fertőzéssel, és egyelőre szakszerű adatok nem állnak rendelkezésükre – nincs is ahogy, erről pontosabb infókat a járvány lejárta utáni években fogunk megtudni, amikor a laborok kielemzik azt a rengeteg adatot, ami most összegyűlt.
Az influenza esetében nem könnyű végigfertőzni a világot, két nap nem elegendő rá, a koronavírus két hetes lappangási ideje, az az idő, amíg semmilyen tünete nincs a későbbi betegnek, jön-megy boldogan, mintha nem lenne holnap, nos ez bőven elegendő ahhoz, hogy egy közepes méretű községben mindenkit megfertőzzön – a távolságtartás, és végső soron a kijárási tilalom ezért kell tehát, hogy ne kerüljünk közvetlen kapcsolatba olyan emberrel, aki elkapta a vírust, de még nem ütött ki a tünet rajta, így akaratlanul is megfertőzhet bárkit a környezetében.
Egy olasz számítás szerint egy ember akár 60 000 másik személyt is meg tud fertőzni, igaz nem egyedül, hanem közvetve – a modell készítői a focimeccset hozták fel példának, ahol a lelátókon elég EGY fertőzött ember, hogy a vírust a szektorának átadva, azok a családtagjainak hazavíve stb. nagyjából 60 ezer embert fertőzzön meg, ÉSZREVÉTLENÜL! Azaz, amíg a nulladik páciensen kitörnek a tünetek, addig már hatvanezer ember hordja magában a vírust. A modellválasztás nem véletlen, az olaszországi tragikus események kiindulópontjának, a fertőzés gyors és agresszív terjedésének okát az Atalanta–Valencia focimeccsben nevezik meg, amelyet annak ellenére tartottak meg zsúfolt lelátók előtt, hogy az országban már jelen volt a COVID-19!
Abban, hogy a koronavírus a lappangási idő alatt is fertőz, nincs semmi összeesküvés – a vírusok 95%-ka így viselkedik. A veszélyességét a hosszúnak mondható lappangási idő adja – és az, hogy vannak, akik szerint ez a tény elhanyagolható, miközben a járványnak ez adja a lényegét. Pontosabban: ezért IS van járvány – hogy jobban megértsük: ha egy-két nap lenne a lappangási idő, akkor nem lenne képes annyi embert megfertőzni, akik a maguk részéről megint csak rengeteg embernek adják tovább stb. A lappangási idő az egyik oka, talán épp a legfontosabb oka annak, hogy exponenciális növekedésről kell beszélnünk!
A számok varázslóinak újabb agymenése, amikor az első osztályos matematikai leckéket nem meghaladva, egyszerű hármasszabállyal kiszámolják, hogy márpedig van ennyi fertőzött, ebből ennyi halt meg, plusz ugye a nem hivatalos fertőzöttek száma még magasabb, tehát, a halálozási arány nagyon kicsi. Ezzel több baj is van: először is, nem a fertőzöttek összlétszámához viszonyítjuk a halálozási eseteket, hanem a lezárt ügyekhez – azaz, a gyógyultak + elhalálozottak = lezárt ügyek, és ehhez képest mérjük a halálos áldozatok arányát. Ami arány, és nem szám, az exponenciális görbe miatt értelemszerűen változó, így nem egy kőbe vésett ADAT, hanem egy arány.
Nézzük meg, hogy néz ki ez a gyakorlatban, hogy miért csalás az, amit ezek a virtuális gyilkosok mondanak, terjesztenek: Romániában 2020. április 6-án, amikor még mindig ezen a cikken dolgoztam, amit egy normális társadalomban meg sem kéne írni, nos, ebben az időpontban a fertőzöttek összes száma: 4.057, a gyógyultak száma: 406, míg a halálos áldozatok száma: 157 (a cikket be sem fejeztem, de ez emelkedett azóta, jelen példánál maradok a 157-nél).
Azt mondja, hogy van 4.057 fertőzött, meghaltak 157-en, és hármasszabállyal kiszámolja, hogy a 4057-nek a 157 az 3,86 százaléka (ami szintén van annyira magas, hogy ijedtségre okot adjon), ehhez hozzáírja kommentben, hogy a fertőzöttek száma valójában magasabb (mintha ez olyan húh, de nem ismert infó lenne, de ő mennyire jól tájékozott), tehát a halálozási arány ennél is kisebb.
A gyógyultak száma (406) plusz a halálos áldozatok száma (157) adja a lezárt esetek összességét – fennmaradó, még fertőzött páciensről ugyanis nem tudjuk, hogy meggyógyul-e majd vagy sem. Ennélfogva: 406+157=563, amiből a halálos áldozatok száma ugye 157, tehát a halálozási arány: 27,88% – azaz, majdnem 30 százalék! Kicsit ijesztő, ugye? Nos, a valóság ritkán követi a konzumidióták és exhibicionista megmondóemberek ízlését. Tegyük hozzá, ez az arány valószínűleg csökkenni fog, méghozzá jelentősen, de akkor is, jelen pillanatban ez a valóság, és nem az, amit a számukra kedvező eredményt biztosító hamis módszerrel számoló vírusgerillák terítenek.
Gócpont kívülről. Hargita megyében Etédről indult az első fertőzési hullám
Fotó: Erdély Bálint Előd
A kijárási tilalmat NEM a vírus miatt vezették be, hanem azt mi, az önhitt, szabályokra magasról szaró polgárok követeltük ki magunknak. Hiába tiltották meg az ezer főnél, vagy ötszáz főnél nagyobb tömegek gyülekezését, amikor jó idő volt hétvégén, akkor fél Románia kiment grötározni. Budapesten idősek tömegei jöttek rá, hogy még nem nyertek fitneszbajnokságot, így a Margit-szigeten torlódás alakult ki – jövőre minden számban tarolni fogunk az olimpián, ha életben maradunk addig.
Hogy jobban megértsük: amennyiben Románia mind a 20 millió lakosa egyszerre megy ki az utcára, viszont mindvégig úgy mozog, hogy senki nem kerül két méternél közelebb a másikhoz, senki nem ér a másikhoz, mindenki szájmaszkot és kesztyűt hord, akkor az járványügyi szempontból pont fix ugyanaz, mintha otthon ülne mindenki a négy fal között. Csakhogy ezt nem lehet kivitelezni, hiszen mindez akkora fegyelmet feltételezne a társadalom minden egyes tagjától, amiről naivitás lenne azt feltételezni, hogy egyáltalán létezik, nemhogy megvalósítható.
A korlátozásokat viszont fokozatosan vezették be, ennek pont az volt a lényege, hogy, amennyiben ezeket betartva leáll a vírus terjedése (legalábbis nem jön velünk szembe az exponenciális görbe), akkor elég lett volna csak annyi korlátozás, ezzel a gazdaságot s védeni lehetett volna. A járványtagadók, az egoizmusok miatti szabálysértésre buzdítók és az azokat elkövetők persze élen jártak annak a népszerűsítésében, hogy az egész csak hisztéria, kitaláció, nincs járvány stb. és ki tudja hány embert vettek rá arra, hogy az akkor még viszonylag enyhe szabályokat is kénye-kedve szerint megszegje.
– az egoizmus Marsot verdeső hatalmassága, ráadásul ez az ember semmit sem ért egy vírus terjedési szokásairól, de nem is érdekli: neki legyen úgy, ahogyan ő akarja, aztán mit érdekli őt a többi ember. A helyzet a következő: a levegőben, a porszemcsékre tapadva utazó koronavírusról még a fertőzési lehetőségeket sem ismerjük alaposan, ahogy azt sem, hogy mennyi ideig marad életben. Mindehhez hozzájön az is, hogy két hétig tünetmentes a páciens, miközben vígan fertőz – ezt kár ragoznom, millió helyen leírták már. meg fentebb én is. Magyarán: semmi garancia nincs arra, hogy egészségesek vagyunk, és mehetnénk bárhova, ahogy arra sincs garancia, hogy azok is maradnánk, ha bármikor, bárhova kimehetnénk.
Az Oxfordi Egyetem egyik tanulmánya szerint már idén januárban itt volt a vírus, és a lakosság 50%-a immunizálódott – terjed el az internet magyar szektorában a bájos hír, amivel két baj is van: egyrészt ez önmagában még nem jelentene sokat, másrészt: nem igaz!
Az Oxfordi Egyetem vonatkozó tanulmánya a MedRxiv orvosi tanulmányokat publikáló oldalon jelent március 24-én, és már ekkor felhívják a figyelmet arra, hogy ez egy ún. „preprint” anyag, ami annyit tesz, hogy még nem ellenőrizték a különböző szakértők, és külön felhívják a figyelmet arra, hogy ez nem egy kórházi iránymutató füzet! (“…should not be used to guide clinical pratice”)
Az érdekessége az, hogy véletlenül épp egybecsengett a brit kormány azon fáradozásaival, hogy ne hozzon drasztikus korlátozó intézkedéseket, hanem hagyja szabadon garázdálkodni a vírust, így érve el a nyájimmunitást. A tanulmányról március 24-én számol be a Financial Times, nem felejtve el hozzátenni, hogy az epidemiológusok többsége egyszerűen kiröhögi a szóban forgó tanulmányt.
By the way, hogy stílszerűek legyünk – a szóban forgó tanulmány logikailag azt is jelenti, vagy kéne jelentse a vírustagadók értelmezésében, hogy januártól márciusig, azaz szűk két hónap, vagyis inkább másfél hónap alatt 33 millió emberen ment át a vírus, ráadásul ezek szerint ÉSZREVÉTLENÜL! Khm, ez nem kicsit gyanús, ugye?
Még továbbá: ez azt is jelentené, hogy a lakosság másik 50 százalékán meg nem ment át, azaz 33 millió brit polgár és királynői alattvaló még mindig kitett a fertőzés veszélyének. (Ez több mint Magyarország és Románia lakossága összesen!). A brit hatóságok az elején el is bagatellizálták a járványt, köszönhetően többek között ennek a hivatalos, huh, de okos tanulmánynak, amelyről már megjelenése után brit epidemiológusok sora mondta el, hogy hülyeség, veszélyes stb. Jó, nem ezekkel a szavakkal, hanem így fogalmaztak: „nem lehet empirikusan igazolni” – mármint az oxfordi tanulmányt.
Szóval ennek a másik 33 millió britnek az esetében valahogy nem működik az észrevétlen terjedés: 2020. április 13-án, 11 329 halottnál tartottak a britek, és nem úgy néz ki, hogy megállnak egyhamar – alighanem az intenzívet azóta már megjárt Boris Johnson miniszterelnök is másképp gondolkodik már az egész járványról, mint az elején, amikor még ezt az oxfordi tanulmányt is felhasználva próbált meg a nyájimmunitás mellett érvelni, ami sokat elmond a brit kormány emberi élet iránt tanúsított megvetéséről.
A tömeges tesztelésre még várni kell. Ellenszer még sehol
Fotó: Komka Péter/MTI
Szintén valamiféle extra infóként, amolyan „hagyjuk már, hisz mióta itt van a vírus” típusú, semmit sem igazoló, de hangulatkeltésre kiváló érvként szokás elmondani, hogy „már januárban”. Ebben viszont semmi titkok nincs – igen, már januárban, pontosabban január 31-én mutatták ki Angliában a vírus jelenlétét, két nappal korábban pedig jelezték, hogy Kínán kívül immár Japánban, Vietnamban is jelen van, na meg Németországban!
Az internetes videómegosztó portálokon népszerű Dr. Gödény videóin kívül, egy másik „dokinál” is felbukkan az oxfordi tanulmány és az „50%-a a lakosságnak immunizálódott” című marhaság. Tamási József doktor Magyarország-szerte híres az oltásellenes magatartásáról, most viszont pont nála, az ő blogján közzétett cikkből vehető ki, hogy mekkora hazugságról is beszélünk.
A doki, a saját blogján ugyanis megosztja az oxfordi tanulmányhoz vezető linket – mármint egy valamit, amiről azt gondolja, hogy úgysem kattint rá senki, hogy leellenőrizze – és a link persze nem az oxfordi tanulmányhoz vezet, hanem egy semmitmondó Yahoo-cikkhez, amit egy sehol sem jegyzett angol nyelvű blogger jegyez. Ennek a cikknek a címében szerepel az, hogy a brit lakosság „50%-a immunizálódott” a szóban forgó oxfordi tanulmány szerint. Pontosabban, a yahoos cikk szerzője szerint nem az oxfordi tanulmány állítja mindezt, hanem ő, mint szerző erre következtet, ezt a saját véleményt fogalmazta meg a cikk írásakor. A yahoos cikk szerzője ugyanakkor az oxfordi tanulmány bemutatásaként linkeli a Financial Times egyik cikkét, amelynek a címében ez áll: a brit lakosság 50% fertőződhetett meg a vírussal” – magyarán, nem immunizálódtak, hanem megfertőződtek. A yahoos cikk sem állítja azt, hogy az Oxfordi tanulmány szerzői szerint zajlott volna le az immunizáció, hanem így fogalmaz: „New Oxford study suggests millions of people may have already built up coronavirus immunity” – tehát a szóban forgó tanulmány azt sugallja, hogy akár úgy is értelmezhető stb.
A szerző egyébként is feltételes módban fogalmaz: “If her work is accurate, that would likely mean a large swath of the population has built up resistance to the virus.” – tehát a tanulmány egyik szerzőjére, a cikkben is idézett Sunetra Gupta járványelméleti (theoretical epidemiologist) szakemberre hivatkozva állítja, hogy HA igaza van abban, amit a tanulmányban állít, AKKOR VALÓSZÍNŰLEG (likely mean – tehát: nem egyértelműen!) szó lehet arról, hogy a lakosság jelentős része (large swath) immunitást szerzett. Azóta ez ezerszeresen is kiderült, hogy nem igaz, a tanulmány nem is tanulmány, hanem egy modellezés, ami tulajdonképp csak vázlat (draft) .És önmagukat komoly orvosnak felmutató emberek ebből hozták ki azt a magyar nyelvi térben, hogy a lakosság fele immunizálódott Nagy-Brittaniában.
Az az egy mondat így hangzik: amennyiben valaki krónikus betegséggel kerül kórházba, de más betegséggel, és ott életét veszti, akkor a halál alap okának a krónikus betegséget tüntetik fel.
Ennyi az az egy mondat. Az influenza esetében is így tüntetik fel – ami esetünkben azért lényeges, mert a vírusgerillák másik kedvenc „érve”, hogy influenzában többen halnak meg évente, mint koronavírusban. Érdekes, egyelőre még csak április van (a cikk születésekor –szerk. megj.), honnan tudják ezek, mi lesz a koronajárvány vége?
De maradjunk a halál okánál: a magyarországi Központi Statisztikai Hivatal már a járvány elején felhívta a figyelmet arra, hogy a pandémia idején is ugyanúgy kell felvezetni a halotti bizonyítványra a halál okát, mint a boldog békeidőben, azaz: ha az elhunytnak olyan krónikus, például szív- és érrendszeri vagy rosszindulatú daganatos betegsége volt, amely önmagában is halálhoz vezethetett volna, a koronavírus-fertőzést (akárcsak az influenzát vagy a legtöbb más fertőző betegséget) a kísérő betegségek között kell feltüntetni, az elhunyt halálának alap oka pedig a korábban fennálló krónikus betegség. Csak abban az esetben kell a fertőzést alapbetegségként feltüntetni, ha az okozta közvetlenül a halálozást. Ennek eldöntése, illetve a Halottvizsgálati bizonyítvány kitöltése az orvos feladata.
Mit jelent ez?
Vegyük egy szívbetegségben szenvedő átlagos polgár példáját: amennyiben koronavírusos lesz, kórházba kerül és ott meghal, akkor a halottvizsgálati bizonyítványra a szívbetegséget írják fel, mint a halálhoz vezető okot – a COVID–19 pedig a kísérőbetegségek között szerepel majd. A járványtagadók logikája pedig az így keletkező adathalmazt arra használja, hogy bebizonyítsa: nem is annyi az ennyi, tehát, akik meghaltak, azok nem koronavírusban, hanem szívbetegségben haltak meg.
Ők viszont a koronavírus áldozatai, mindenféle külön mese nélkül! Egy átlagos szívbeteg évekig, sőt, évtizedekig is boldogan élhet, amennyiben rendesen szedi gyógyszereit, vigyáz magára, rendszeresen jár orvosi kontrollra stb.
Népszerű teória, hogy Olaszországban a kórházi adminisztráció elkezdte felvezetni a koronavírusban elhunytak adatlapjára azok krónikus betegségeit – ezt annak az állításuknak igazolására használják egyesek, hogy valójában jóval kevesebb az olaszországi áldozat annál, amit a médiában olvashatunk.
Itt jeleznénk, hogy a mainstream média az olasz kórházak hivatalos adataira támaszkodik, több tíz, adott esetben több száz orvos, ápoló látja ezeket, aligha maradhatna titokban, ha a számokat akarattal és brutálisan felfelé kerekítenék. Márpedig ez semmit sem jelent, ha most, utólag vezetik rá a halotti bizonyítványra, hogy szívbeteg volt – ahogy azt fentebb taglaltam, ez nem azt jelenti, hogy nem a koronába halt bele – sőt! Hogy jobban megértsük a kórházi adminisztráció kérdését, íme egy szemléletes példa Magyarországról:
Kásler Miklós emberminiszter a járvány magyarországi kezdetének idején, a félreértéseket elkerülendő, tájékoztatót küldött szét a kórházaknak arra vonatkozóan, hogy a járvány idején is marad a halál okának WHO-protokolljához igazított, és a világon (legalábbis a WHO-tagállamok által) egységesen használt kitöltési útmutató.
A magyarországi ellenzék egy része ezt arra használta fel akkoriban, hogy a koronaáldozatok valós számának eltitkolásával vádolja meg a minisztert. A járványtagadók később pont erre a módszertanra hivatkozva próbálják a társadalmi fegyelmet fellazítani, mondván, hogy nem is olyan veszélyes, hisz nincs annyi áldozat stb. az ügyből végül kisebb botrányt is sikerült kavarnia a magyar ellenzéknek, viszont érdekes módon pont a magyarországi ellenzéki sajtó tette helyre az ügyet!
Bemutatunk most két halotti bizonyítványt – az egyik egy krónikus betegségben szenvedő, koronavírus miatt meghalt páciensé, a másik pedig egy krónikus betegség nélküli páciensé, aki szintén elhunyt a vírus miatt.
Bal oldali kép: kórházi halotti bizonyítvány a szívbeteg páciens példánk esetében – pirossal a 25. I pont, ahova az alapbetegséget kell feltüntetni, zölddel pedig a kísérőbetegséget (25 II.) Jobb oldalon pedig egy olyan halotti bizonyítvány, ahol a páciensnek nem volt semmilyen krónikus betegsége.
A szkeptikusok azt mondják az első esetre, hogy nem is koronás az áldozat, mert alapbetegsége a szívbetegség. Ahhoz viszont, hogy ezt megtudja, mármint azt, hogy nem koronás az áldozat, ahhoz a 25 II-es rovatot is néznie kell, különben nincs amiért ezt kijelentse. Magyarán a 25 II-ben, első példánkon zölddel feltüntetett rovatban szereplő COVID–19 adatra mondja azt, hogy nem igaz, mivel a pirossal jelölt 25 I-ben a szívbetegség szerepel. Igen ám, de azt már nem veszi figyelembe, hogy a krónikus betegségekkel NEM rendelkező halálos áldozatok esetében a 25 I. rubrika üres!
Na, így lehet könnyen csökkenteni az áldozatok számát.
A halálozási ráta – kis orvosi matek: itt két külön fogalmat kell tisztába tennünk: az ESETEK halálozási arányát (case fatality rate), és a FERTŐZÖTTEK halálozási arányát (infection fatality rate) – bár erről már írtam, és matematikai példákkal is szemléltettem a különbséget, úgy látszik nem lehet elég sokszor elmagyarázni. Íme a BBC egyik példája: vegyünk példának 100 személyt, akik megfertőződtek. Közülük 10-nek olyan súlyos panaszai vannak, hogy kórházba kerülnek, ahol a teszt kimutatja náluk a koronavírust. A másik 90-et nem is tesztelik. A kórházba kerültek közül 1 személy elhalálozik. A többi 99 túléli.
Az eseti halálozási arány (case fatality rate): egy a tízből, azaz 10%
A fertőzésekhez viszonyított arány (infection fatality rate): egy a százhoz, azaz: 1%
A teljes lakosságra vetítve pedig egyik sem túl megnyugtató…
Felcser V. Örs összeállítása
Torockó és környéke Erdély egyik felkapott turisztikai régiója. A Székelykő lábánál fekvő két magyar település vendéglátásból jelesre vizsgázik.
Reggel háromnegyed hatra érkeztünk a marosszentgyörgyi római katolikus templomba a hat órakor kezdődő roráté misére. Az emberek sorra léptek be a templomba, egyre többen érkeztek, kapcsolódtak be a rózsafüzér-imádságba.
Erdélyben sok savanyúságot fogyasztunk, és ennek jelentős része még mindig a családi konyhán készül el. Közkedvelt a savanyú káposzta és az uborka, de kis leleményességgel minden zöldségfélét biztonságosan savanyíthatunk.
Gyerekkorában Klán János az Érmihályfalva állatpiacának helyet adó fűben kezdte rúgni a labdát, majd 17 évesen már bemutatkozott a helyi, megyei bajnokságot nyerő felnőttcsapatban.
Általánosságban egyre kevesebben tartanak sertést, Gyergyó vidékén azonban még mindig vannak, akik a téli hónapokban disznót vágnak, hogy az állat szinte minden részét feldolgozva megrakják a mélyhűtőket, éléskamrákat.
Évtizedeken keresztül testi épségét kockáztatta a vendégcsapatnak az a futballistája, aki testcsellel, egy keményebb szereléssel vagy netán góllal merészelte megtréfálni valamelyik bányavidéki ellenfelét.
Kevés téma van, amiről annyit beszélünk, hallunk és olvasunk, mint az egészséges táplálkozás és a mindennapi étkezéssel összefüggő kiegyensúlyozott életmód.
Nem lesz könnyű a jövő esztendő, figyelmeztetnek a kiadványunknak nyilatkozó gazdasági és pénzügyi szakértők, akik szerint a háztartások, a vállalkozások és az állami költségvetés is komoly kihívásokkal néz szembe.
Kárpát-medencei versenyeken díjnyertes szörpöket és lekvárokat állít elő saját gyümölcsösében megtermett nyersanyagból a kebelei Cseh házaspár.
A Máltai Szeretetszolgálat háza táján egész évben zajlik az élet, de az advent időszaka különösen aktív Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is.
Látogatottsági adatok
2 hozzászólás