Három kiskorú maradt árván a Gyergyóremetéhez tartozó Csutakfalván
Szénakészítési munkára indultak a napsütötte vasárnapon, de az öttagú családból már csak az anya és a három gyermek térhetett haza élve a Gyergyóremetéhez tartozó Csutakfalvára: édesapjukat agyonsújtotta a villám. A környéken gyakoriak a villámcsapások, de emberáldozatot hosszú idő óta most először követelt az ítéletidő. Az Ivácson család nagyobbik fiát, aki közvetlenül apja mellett tartózkodott, a sebészeten kezelik, két húgát pedig a gyergyószentmiklósi kórház gyermekosztályán tartják megfigyelés alatt.
Akár családi kirándulásnak is beillő szénakészítési munkálatra ment az Ivácson család a Gyergyóremetéhez tartozó Csutakfalváról a Lúdfarka-dűlőbe. A napsütéses vasárnap délelőtt kifejezetten alkalmasnak ígérkezett a „szénacsinálásra” – amikor elindultak, még senki nem sejtette, hogy szomorú vége lesz a kiruccanásnak. Ám déli egy óra körül nagy cseppekben esni kezdett az eső. Ivácson Zoltán, a 45 éves édesapa a nagyfiút, a kilencéves Árpádot küldte a távolabb lévő csomagokhoz, hogy hozza a méretes nejlont, amit külön erre a célra csomagoltak. „Mind az öten bebújtunk a nagy nejlon alá, és onnan néztük az esőt” – magyarázta Enikő, Zoltán felesége és a három gyermek édesanyja. Eközben morajlott az ég, dörgött és villámlott, viszont a család biztonságban érezte magát. A kerékpárok és a szerszámok tisztes távolságban voltak tőlük, hiszen tudták, hogy a fémtárgyak vonzzák a villámot.
Amikor szaporábban kezdett esni az eső, Zoltán javasolta, húzzák arrább a nejlont. „Ezek voltak szegény uram utolsó szavai, utána már csak a nagy csattanást hallottam és az égett szagot éreztem” – magyarázta könnyes szemmel Enikő, aki arra eszmélt fel, hogy a két kislánya sír mellette. A lányokat csitítgató Enikő távolabb két alélt testet látott: az egyik Árpád volt, a fia, másik meg Zoltán, a férje. Zoltán ekkor már nem élt. „A halálos csapás a fejét érte, a villám a lábain és a lágyékán keresztül távozott a földbe” – fejtegette könnyeivel küszködve Ivácson István, a halott férfi fivére, aki elsőként sietett a bajbajutott család segítségére.
A sokkos állapotban lévő kisfiút, valamint a hatéves Angélát és a hároméves Enikőt a gyergyóremetei mentőszolgálat ügyeletesei szállították a gyergyószentmiklósi kórházba. Enikő, az édesanya nem veszítette el az eszméletét, de érezte, amint az oldalán és a hátán végigfut az áramütés. Blúzát felhúzva mutatja felületi égési sebeit, miközben nyugtázza, hogy most már mindhárom gyermeke túl van az életveszélyen.
„Angélának a szemét sértette a villám, de nem annyira, hogy a látását zavarná, Enikő megúszta az ijedtséggel, viszont Árpádért aggódom, hiszen mellette halt meg az édesapja, és ő több sérülést is szenvedett” – mondja az anyuka.
A két kislányt a gyergyószentmiklósi kórház gyermekosztályán tartják megfigyelés alatt, Árpádot a sebészeten kezelik. „Noha nem észleltünk a kisfiú fején semmilyen nyomot, gyanítjuk, hogy fejsérülést is szenvedett” – fejtegette dr. Bíró Katalin altatóorvos, aki arra is kitért, hogy a feltevését a gyerek zaklatott megnyilvánulásaira alapozza. „Éjszakánként nyugtalanul alszik, rémálmai vannak, sírva jön-megy a folyosókon, zavart a viselkedése. Túl van az életveszélyen, de egyelőre bent tartjuk megfigyelés alatt, és gyógyulás után mindenképp lelki utógondozást javasolok” – jelentette ki a doktornő.
Gyergyóremetén meglehetősen gyakori a villámcsapás, ezt bizonyítják a helyi önkéntes tűzoltó alakulat statisztikai adatai is. „A múlt év szerencsésnek számított, mert kevés alkalommal riasztottak villámcsapás okozta tűzeset eloltására, de előző évben nyolc gazdasági épület oltásában vettünk részt – emlékezett vissza Portik Sz. István tűzoltóparancsnok. – Viszont az utóbbi tíz évben nem volt példa arra, hogy emberáldozatot követelt volna a villámcsapás.” A tűzoltó azt is elmondta, hogy a tragédia napján a faluközponthoz közel egy gazdasági épületre is lesújtott a villám, több százmillió régi lejes kárt okozva.
Csutakfalván a halottas háznál csak az összesereglett gyászoló rokonsággal találkozhattunk, Zoltán élettelen teste a kórbonctani intézetben volt még. „Ennyit ér az életünk – összegezte gondolatait István, az elhunyt fivére. – Hét közben dolgozunk másnak, máshol, vasárnap jut idő az otthoni teendők ellátására. De a három kicsi árva édesapját senki nem hozza már vissza...”
szóljon hozzá!