Veszélyben a virtuális Erdély-projekt? Feljövőben a regionális identitás a transzilvanizmus rovására

Egyre kevésbé tekintik szülőföldjüknek Erdélyt az erdélyi magyarok, helyette a regionális (székelyföldi, partiumi, bánsági stb. ) identitás erősödik – derül ki a Bálványos Intézet legújabb kutatásából. A Nemzeti identitás és Magyarországhoz való viszony az erdélyi magyarok körében című felmérés eredményeit szerdán ismertette Kiss Tamás szociológus, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója, a Transylvania Inquiry társtulajdonosa, valamint Toró Tibor, a Sapientia EMTE oktatója, a Bálványos Intézet kutatási igazgatója.

A kolozsvári Planetarium kávézóban tartott sajtótájékoztatón elhangzott: a 2012 óta végzett hasonló közvélemény-kutatások eredményeihez viszonyítva jelentős eltérések is felfedezhetők az erdélyi magyarok identitásának alakulása tekintetében. A legújabb, június–júliusban papíralapon, személyesen lekérdezett felmérés eredményei arra utalnak, hogy

az erdélyi magyarok körében kezd „kikopni” a transzilvanista identitás, és a regionális (székelyföldi, partiumi, bánsági stb.) identitás, illetve a magyar nemzethez való tartozás kerül előtérbe.

Ezt jelzi többek között, hogy míg 2016-ban arra a kérdésre, hogy mit tekint hazájának, a válaszadók 15 százaléka nevezett meg Erdélynél kisebb régiót, addig idén már 37 százalékuk döntött a kisebb tájegység vagy település mellett. A szülőföldre vonatkozó kérdésnél ennél is nagyobb volt az eltérés, ott a kisebb régiókat megnevezők aránya összességében túltett a szülőföldként Erdélyt megnevezők arányán, magyarázta a Krónika kérdésére a szerdai sajtótájékoztatón Kiss Tamás.

Mint mondta, ezzel párhuzamosan az is látható, hogy egyre többen hangsúlyozzák a magyar nemzethez való tartozást az identitás viszonylatában, így ez a két nézet háttérbe szorítja a korábban egyre erősödő transzilvanizmust. „A virtuális Erdély-projekt rovására erősödik a regionális identitás, illetve a magyar nemzethez való tartozás érzése” – vonta le a következtetést a szociológus.

A regionális identitás erősödése valamennyi régió (Székelyföld, Partium, Bánság stb.) esetében kimutatható, még ha erősségét tekintve lehetnek is különbségek. De erősödik a kisebb egységekhez, például településekhez való tartozás érzése is, mely Székelyföld esetében például a regionális székelyföldi identitás rovására megy:

inkább vallja magát gyergyóinak valaki, mint székelyföldinek.

Ezzel párhuzamosan még mindig jóval többen vannak azok, akik inkább Erdélyt tekintik hazájuknak, mint Romániát, világít rá a felmérés. 1997-ben a megkérdezettek 68 százaléka Romániát nevezte meg hazájának, és csupán 17 százalék Erdélyt, idénre az első halmazba tartozók aránya 10 százalékra csökkent. A szülőföld tekintetében 1997-ben is más volt az arány, az abszolút többség, 57 százalék Erdélyt tekintette annak, idén ez az arány 43 százalék, és a regionális identitások összege túltesz rajta.

Kiss Tamás szerint ez a múlt rendszerbeli diskurzusok hatása is lehet, hiszem a szocializmus alatt az erdélyi magyar nyilvánosságban a haza (románul patria) fogalma Románia számára volt vindikálva. Ezzel szemben az erdélyi magyar értelmiség irodalmi és egyéb eszközökkel az Erdélyhez való kötődést, a szülőföld szeretetét tematizálta. „Ez a kettősség fokozatosan eltűnik és ma már Románia egyik formában sem jelenik meg az identitás referenciájaként. Ezzel párhuzamosan elsősorban a kisebb területi egységek, mint a Székelyföld, a Partium, illetve a települések jelentősége emelkedik, míg

vonták le következtetést a kutatók. Kiderült, ez a nemzeti büszkeségre vonatkozó kérdésekre adott válaszokból is visszaköszön, ez is jobban kötődik a különböző településekhez, régiókhoz (például a Székelyföldön a székely zászló fontosabbá válik, mint a magyar).

A felmérés célpopulációja a 18 évesnél idősebb erdélyi magyar lakosság volt, a lekérdezés egy egész Erdélyt leképező, 1282 személyes mintán zajlott. A kutatók többek között az erdélyi magyarok nemzeti identitásával kapcsolatos kérdéseket tettek fel, de a Magyarországhoz való viszonyulásukra és a magyar állampolgárként való viselkedésükre is kíváncsiak voltak. A kérdések ugyanazok voltak, amelyeket korábbi, 1997-es, 2013-as, 2016-os hasonló felméréseknél is használtak, hangzott el. Mivel elég nagy az összehasonlítási potenciál, ezekből jól végigkövethető, hogy miként és milyen arányba változott az erdélyi magyarok identitása, hangzott el.

Kiss Tamás szerint bizonyos elemek stabilaknak mondhatók, például

konszenzus van azzal kapcsolatban, hogy az erdélyi magyarság a magyar nemzet része, és területi felfogásban a román nemzetnek is részét képezi, román fennhatóság alatt áll. Utóbbi nem feltétlenül jelent érzelmi azonosulást,

hívta fel a figyelmet a szociológus. A kutatásba új elemként bejött a magyar állampolgárság kérdésköre is, és kiderült, hogy a megkérdezettek között többséget képeznek azok, akik szerint „az igazi magyarok magyar állampolgárok is”. Így azokra, akik nem akarnak állampolgárságot szerezni, idővel külön nyomás nehezedhet, hívta fel a figyelmet a kutató.

A Magyarországhoz, illetve Romániához való viszonyt vizsgálva a kutatók az erdélyi magyarok informáltságára, politika iránti érdeklődésének fokára, illetve a különböző politikusok ismertségére voltak kíváncsiak. Míg Románia tekintetében nem változott az informáltság,

Magyarországról kevés és egysíkú az erdélyi magyarok információja, a főbb magyar ellenzéki pártokat sem tudják felsorolni, az ellenzéket homogén közegnek, az ellenzéki politikusokat egyöntetűen ellenszenvesnek tartják

– vázolta az eredményt Toró Tibor.

Kiderült, hogy az erdélyi magyarokat leginkább az erdélyi magyar politika érdekli, de ez iránt is csökken az érdeklődésük: a 2013-ban mért 46 százalékról 37-re. A magyarországi politika iránt azok érdeklődnek jobban, akik szavazni is akarnak. A magyarországi politikusokba vetett bizalom megközelíti az RMDSZ-ét, míg a román politikusok iránt bizalmatlanok az erdélyi magyarok.

Orbán Viktor neve ismertebb Erdélyben, mint a Kelemen Hunoré (előbbi nevét a megkérdezettek 94, utóbbiét 89 százaléka ismerte),

mellettük még Gyurcsány Ferenc (83 százalék), Szijjártó Péter (69 százalék), illetve Karácsony Gergely (59 százalék) neve volt ismerős. (Márki-Zay Péterre nem kérdeztek rá a felmérésben, mivel akkor még nem volt miniszterelnök-jelölt).

A felmérésből az is kiderül, hogy az erdélyi magyarok 60 százalékának van magyar állampolgársága, és egynegyedük továbbra sem szándékszik igényelni. 42 százalékuk részt szeretne venni a jövő tavasszal tartandó választásokon, így a korábbi növekedés után a választási hajlandóság 2016 óta stagnál.

Érdekes módon a voksolni szándékozók aránya Közép-Erdélyben, Kolozs és Maros megyében a legmagasabb. A pártpreferenciák a következők: a biztos szavazók közül 83 százalék szavazna a Fideszre, 4 százalék a Jobbikra és 10 százalék körüli a bizonytalanok aránya.

A választási procedúrával kapcsolatos kérdésekből kiderül, hogy bár nem először szavazhatnak, az erdélyi magyarok továbbra sem ismerik eléggé a magyarországi választási procedúrát. A megkérdezettek mintegy fele tudja, hogyan működik, fele örülne, ha segítenének neki a voksolásban, míg egynegyedüknek a levélszavazathoz csatolt űrlap kitöltése is gondot okoz, derül ki a felmérésből.