Válaszok a lakosságnak: késve és románul – Továbbra is akadozik az anyanyelvű kommunikáció a marosvásárhelyi városházán

A lakossági panaszok és a lapunknak mintegy másfél évvel ezelőtt tett ígéretek ellenére sem hajlandó minden esetben magyarul válaszolni a marosvásárhelyi városháza a magyarul írt beadványokra. Ezzel az önkormányzat nem csak tiszteletlenségről tesz tanúbizonyságot, de a 2001/215-ös közigazgatási törvény azon cikkelyét is sérti, amely tisztán leszögezi az önkormányzat kommunikációs kötelességeit.

A rendelkezés értelmében minden olyan közigazgatási egységben – településeken, illetve megyékben –, ahol egy nemzeti kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot, a kisebbségi nemzet tagjainak jogukban áll anyanyelvüket is használni az önkormányzattal való kommunikáció során. A helyi önkormányzatok kötelesek biztosítani, hogy a lakosok az anyanyelvükön kaphassanak szóbeli felvilágosítást. Kötelesek továbbá írásban is a kisebbség nyelvén válaszolni, amennyiben a beadványokat ezen a nyelven fogalmazzák. Az évek óta a valós kétnyelvűségért harcoló Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) Soós Zoltán marosvásárhelyi polgármesternek még a múlt év júniusában jelezte, hogy magyar nyelvű beadványára – amelyen éppen a kétnyelvű táblák kifüggesztését kérte számon – a városvezetés csak románul volt hajlandó válaszolni.

Az azóta eltelt mintegy tizennyolc hónap alatt több panaszos is elmondta a Krónikának, hogy hiába próbál élni az anyanyelvhasználati joggal, és iktat magyar nyelvű kérést, a városháza jobbára csak románul válaszol.

Ami annál meglepőbb, hisz a nagyközönség felé Soós Zoltán polgármester minden egyes alkalommal két nyelven kommunikál. Az igazsághoz tartozik – ismerte be az egyik panaszos –, hogy vannak szerencsés kivételek is, amikor a levélre magyar nyelvű válasz (is) érkezik. Amint már a múlt év nyarán beszámoltunk róla, lapunk tesztelni próbálta a polgármesteri hivatal rendszerét. Akkor kiderült, hogy a háromból három beadványunkra az illetékesek csak román nyelven voltak hajlandók választ adni. Az önkormányzati vezetők és beosztottjaik ekkor még betartották a 30 napos terminust.

Visszajelzésünk nyomán Portik Vilmos alpolgármester belső körlevélben szólította fel a városházi vezetőket, hogy tartsák tiszteletben a közigazgatási törvény rendelkezéseit, és a magyar nyelvű lakossági beadványokra magyarul válaszoljanak.

Az RMDSZ-es elöljáró ugyanakkor elnézést kért a történtekért, mondván, hogy ő is meglepődve értesült az új „szokásrendről”. Portik szerint nem a rosszindulat, hanem a hanyagság, netán felelőtlenség vezethetett a törvénysértéshez.

Időt hagyván a körlevél „feldolgozására” néhány hét múlva ismét tettünk egy kísérletet. Ezúttal hat darab, anyanyelven fogalmazott beadvánnyal fordultunk a polgármesteri hivatalhoz.

Bizonyos idő elteltével keserűen állapítottuk meg, hogy az alpolgármesteri intés után sem változott a helyzet. Sőt a kizárólag román nyelven írott válaszokkal ezúttal még az egy hónapos határ­időt sem sikerült betartani.

Ahhoz, hogy a levelezésből ez mégse tűnjön ki, a választ fogalmazó illetékesek olcsó trükkhöz folyamodtak: módosítottak a beadványok iktatási dátumán. Például: hiába került a kérvény augusztus 5-én a városházára (rápecsételt dátummal igazolhatóan), mivel csupán szeptember 20-án válaszoltak rá, a harmincnapos határidő betartásának látszatáért az iktatás dátumát augusztus 20-ra „tolták át”. Egy másik, szintén augusztus 5-én iktatott beadvány, amelyre szeptember 23-án fogalmazták meg a választ, augusztus 23-án keltezettként szerepel.

Mindemellett már csak apró szépséghibának számít az, hogy a válasz megfogalmazása és ajánlott levélben való postázása között további egy hétnek kellett eltelnie.

Harmadjára a tavaly ilyenkor tettünk egy újabb kísérletet. Akárcsak a CEMO, a kétnyelvű utcanévtáblák kifüggesztésének elodázására próbáltunk magyarázatot kérni. A városházának 2021. december 22-én magyar nyelven fogalmazott átiratunkra a polgármester vagy a sajtóosztálya helyett ez év január 13-án a helyi rendőrség három munkatársa válaszolt – kizárólag román nyelven.

Az abszolút csúcsot a 2021. augusztus 2-án keltezett és 5-én 56034-es számmal iktatott levelünk tartja, amelynek megválaszolására nem harminc és nem ötven, hanem ötszáz napot vártunk.

Aztán újabb kéthetes „haladékot adtunk” a városházi tisztviselőknek. Sajnos a polgármesteri hivatal még így sem válaszolt. Sem magyarul, sem románul. Pedig a kérdés igazán egyszerű volt: a Barbu Ştefănescu Delavrancea utcából az aszfaltra festett nyíl szerint miért kötelező kizárólag csak előre menni, miközben a rá merőleges Honvéd (Darabont) utcába csak kitérni lehetséges – jobbra vagy balra. Ehhez képest az aszfaltra festett nyíl egy kerítés irányába mutat. A több mint ötszáz nap alatt a városháza illetékeseinek nem csak válaszolniuk nem sikerült, de a hiba kijavításával sem foglalkoztak. Amint a Krónikának címzett egyik tavalyi levelében Soós Zoltán polgármester leszögezte, e sorok írójával ő kizárólag az írásban való kommunikációt tartja a párbeszéd egyetlen eszközének. A városháza bizonyos mulasztásait szóvá tevő cikkek miatt magát sértve érző elöljáró többek közt kijelentette, hogy „ezentúl csak írásban kapott kérdésekre áll módunkban kollégájuknak válaszolni, szintén kizárólag írásban”.