Nagyon biztatóak a diákfilmekkel nyert díjak is, jó visszajelzések érkeztek a Filmtettfeszt Filmgalopp versenyéről, a TIFF helyi filmeseknek szánt versenyéről, de a Filmul de piatră rövidfilmfesztiváltól, a bukaresti Cinemaiubit fesztiváltól is. Szép számban nyíltak fotókiállítások is, kisebb galériákban és művészeti múzeumokban is. A nagy mérföldkövek mellett ugyanúgy szoktunk örülni a kisebb kilométerköveknek is, ha már ezzel a metaforával élünk: a TDK díjaknak, a diákfilmek fesztiválszerepléseinek, díjainak, publikációiknak vagy a hallgatók egyetem utáni szakmai sikereinek is.

Reméljük, ennek nyomán újabb érdekes és sikeres filmek készülnek. Kihívás az egykori hallgatóink továbbképzésének a támogatása, vagy a következő tanárgeneráció kinevelése is, hogy hallgatóink oktatóként térhessenek vissza a szakunkra. Erre hosszú távon egy doktori iskola lenne a megoldás, amiért még keményen meg kell dolgoznunk.

– Tehát az újabb generációkat másképpen kell és lehet tanítani, mint a régebbieket?

– Ennek a generációnak az akadémiai munkába történő betanítása egyre nehezebb, a kötelező filmek már egyetlen kattintásnyira vannak, ugyanakkor sokkal kreatívabban, bátrabban használnak technikát, formanyelvet, tágabban értik a mozgókép, a film fogalmát is. Úgy vélem, hogy az utóbbi években jelentkező hallgatók egyre kevésbé a filmművészet, a játékfilm, a mozi világának a vonzásában jönnek hozzánk, hanem egy tágabban értelmezett mozgókép-, és médiakultúrában szeretnének kreatívan részt venni. A nevünkben szereplő fotó valójában nem egy önálló szakirányt jelöl, hanem a képszerkesztő, operatőri képzés megalapozását szolgálja, ennek ellenére felvételiznek hozzánk fotóművészet iránt érdeklődők is, és noha örvendetes, hogy a fotós órák túlmutatnak a technikai képzésen, a képzés fő iránya a filmművészet, filmkészítés.

– Időközben a Sapientia fotó, film, média szakának vetélytársa is lett, ugyanis megalakult 2021-ben a BBTE Magyar Film és Média Intézete, de a BBTE-n már 2008 óta működött magyar nyelvű filmes oktatás. Hogyan látják a Kolozsváron működő két különböző magyar filmes felsőoktatási intézmény kapcsolatát, együttműködését, esetleg versengését?

– Az intézmények közötti viszony alakítása jóval meghaladja a tanszékvezetői kompetenciát, amelyik elsősorban a tantervről, az oktatás megszervezéséről, az oktatók megválasztásáról szól. Ameddig van igény filmekre a moziban, a televízióban, a művészi szférában vagy az élet más területein, és a tágabban értett média, a vizualitás fontos szerepet tölt be a kultúránkban, addig létjogosultsága van mindkét képzésnek. A szakosodásra szükség van a vizuális kultúra változatos lehetőségeinek kellően képzett szakemberekkel való lefedésére.

és azzal együtt egy építő jellegű versenyre, amellyel különböző igények, alszakmák lefedése történhetne meg.

hogyan lesz egy filmtervből gyártásba kerülő film. Annál jobban ismerhetik a helyi tévéstúdiókat, vagy megrendelésre videóanyagot gyártó cégeket. Intézményes infrastruktúra hiányában erdélyi filmművészetre nem számíthatunk, az legutóbb Janovics Jenő filmgyártói tevékenysége idején létezett Kolozsváron.

– És a jövőben milyen tendenciák körvonalazódhatnak e téren?

– Számíthatunk arra, hogy végzős hallgatóink kisebb produkciók gyártására alkalmas cégeket hoznak létre, vagy ilyen jellegű vállalkozásokban helyezkednek el, és szakképzett filmesként emelni fogják a közmédia, a filmkultúra nívóját. Hosszú távon ennek az lehet az eredménye, hogy jobb minőségű, kreatívabb produkciókkal találkozhatunk a helyi média minden területén. Egyébként a kolozsvári mozikultúrán máris érezhető a filmes képzések jelenléte a városban: a művész mozik programjai szakmai igényességről árulkodnak, és telt házzal futnak, létezik egyféle gondolkodás a filmekről, filmek által a világról. Másik lehetőség, hogy végzőseink a nagyobb filmgyártó centrumokban találják meg helyüket, és a filmek végén látható hosszú stáblistában olvashatjuk majd neveiket.

Kolozsvár centrumú filmgyártás nincs kilátásban, de bízom abban, hogy születnek még olyan filmek vagy más médiaproduktumok, amelyek érzékenyek lesznek az Erdélyben élők problémáira vagy a kisebbségi nézőpontot is megmutatják majd. Az is eredménynek számít, hogyha beleviszik a nemzetközi koprodukcióban készülő filmekbe, annak stábjába a sajátos, lokális perspektívájukat.

– Ha körül kellene röviden írni, pár jellemzővel, milyenek azok a fotós, filmes alkotások, amik az egyetem diákjai kezei alól kerülnek ki jelenleg?

– A filmes alkotások többnyire realista filmnyelven, rövidfilmes formátumban elmesélt történetek, életérzések. A társkeresés, emberi kapcsolatok, kötelékek keresésének dramatizált víziói ezek, amelyek a hallgatók élettapasztalataiból indulnak ki. Témáikban visszatérő kérdés az „együtt vagy külön?”, „közösség vagy magány”? Olykor készülnek merészebb, kísérletezőbb formanyelvű alkotások is, vagy dokumentumfilmek. A dokumentumfilmek hosszabb forgatási időt megkívánó munkák, ezért azok inkább a magiszteri programunk keretében valósíthatók meg. Ugyancsak a magiszteris diákok kipróbálják a galériafilmek, multimédia installációk nyelvét is, amely egy másfajta kreativitást, formanyelvet kíván meg, mint a mozifilmek narratív világa, és sokkal közelebb áll a fotográfiához.

Ha létrejön az évfolyamon belül a „stáb” közössége, akkor könnyebb feldolgozni a kudarcokat és sikereket, vagy megélni a tanulási folyamat nehézségeit. Ennek a jellegzetesen filmes, kollektív magatartásformának a felismerése nyomán választottuk a húsz éves ünnepség plakátjára a Külön banda (Jean-Luc Godard, 1964) című film egyik képkockáját.

korábban írtuk

A Sapientia újabb szakterületekre terjeszti ki együttműködését két magyarországi egyetemmel

Újabb szakterületekre terjeszti ki együttműködését a Miskolci Egyetemmel és a Soproni Egyetemmel a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE), amely a napokban frissítette a két magyarországi intézménnyel a partnerségét.

korábban írtuk

Talpon maradtak: megnyitották a tanévet a Sapientia EMTE újonnan alakult negyedik, Sepsiszentgyörgyi Karán

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem mindig tudta, hova kíván hajózni, az anyaország dolga pedig, hogy segítse ezt a hajót, hogy a háborgó vizeken is megtalálja a maga útját – mondta Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó Sepsiszentgyörgyön.