– Milyen mérleget von egyéves tevékenységéről szombati gyergyószentmiklósi kongresszusán a Magyar Polgári Párt?

– Tizennyolc évvel a rendszerváltás után az erdélyi magyarság körében sikerült megteremteni a demokráciát, és a politikai pluralizmus felállítása, a másfajta politikai kultúra meghonosítása terén az MPP-nek történelmi érdemei vannak. A nagypolitikában kevésbé látható az áttörés, mert ott érződik az RMDSZ hegemóniája, de az önkormányzatokban már igen, hiszen például az MPP érdemei közé tartozik az is, hogy 30 székelyföldi önkormányzatban határozat formájában öltött testet a Székely Nemzeti Tanács autonómiareferendum-tervezete. Külön köszöntjük és példaként állítjuk  magunk elé ama helyi vagy megyei szervezeteinket, amelyek élen jártak a pártbejegyzéshez szükséges aláírásgyűjtésben, és jó eredményeket értek el a tavalyi helyhatósági választásokon. Akkor lesz ugyanis sikeres alakulat az MPP, ha a sikeres helyi szervezetek mintájára minél több helyen megnyerjük a 2012-es önkormányzati választásokat, ha eggyel több polgármestert tudunk adni Hargita, Kovászna és Maros megyében, mint az RMDSZ. Persze Gyergyószentmiklóson beszélünk az eredményeinkről is, hogy 215 települési szervezetünk, több mint 6300 párttagunk, 508 önkormányzati képviselőnk, 12 polgármesterünk és 16 alpolgármesterünk van.

– Valószínűleg terítékre kerülnek az elmúlt időszakban felerősödött, például a tavalyi parlamenti választások kihagyását fájlaló belső bírálatok is. Ma is jó döntésnek tartja, hogy a párt nem vett részt a megmérettetésen?

– Arra törekszünk, hogy olyan politikai modellt állítsunk közép- és hoszszú távon, amelyet jónak tartunk az erdélyi magyar nemzeti közösség politikai berendezkedése szempontjából. Azaz: önkormányzati szinten versenyre, a nagypolitikában, a parlamenti választásokon pedig koalícióra van szükség. Mi szorgalmaztuk a koalíciót, ehhez viszont legalább két szervezetre van szükség, ám az RMDSZ megszokta az egypártrendszer hegemóniáját, emiatt ez nem sikerült. Ez  számunkra sikertelenségélmény volt, de nem azért, mert nem sikerült a parlamentbe juttatnunk négy vagy öt képviselőt, hanem mert nem valósult meg az általunk hasznosnak tartott politikai modell. E tekintetben elvesztegetett időnek tartom a következő négy évet, de tulajdonképpen nem mi, hanem az erdélyi magyarság veszített, amelynek az RMDSZ és az MPP koalíciója esetén negyven képviselője is lehetett volna a román parlamentben. Ehhez képest az RMDSZ 2004-hez viszonyítva veszített egy mandátumot.

– Alakulata a jelek szerint kihagyja a júniusi európai parlamenti választásokat is, miután nem kívánt élni az EMNT felkínálta helyekkel az RMDSZ jelöltlistáján. A nemzeti tanács és az RMDSZ összefogása miként nyomja rá bélyegét az EMNT és az MPP viszonyára?

– Nehéz helyzetekben új, az erdélyi magyarság jobboldali pártjaként olyan döntést kell hozni, amely a legkisebb kárt okozza a szervezet számára. Az EP-választások kapcsán az RMDSZ ugyanolyan magatartást tanúsított, mint ősszel, vagyis nem akart koalíciót velünk, ezáltal a Markó-doktrína érvényesült: nemhogy nincs élet az RMDSZ-en kívül, de nem is lehet. Az RMDSZ–EMNT közötti furcsa egyezség azért született meg, mert szervezeti szempontból a szövetség monopóliumát nem veszélyezteti, hiszen az EMNT politikai tényezőként nem létezik. Tőkés Lászlóval jó kapcsolatot kívánunk fenntartani a jövőben is, sok sikert kívánunk neki brüsszeli mandátumához, mert az elmúlt másfél év során bebizonyította, hogy jó munkát végzett. Ám az MPP nem iratkozhatott fel az RMDSZ listájára, ezáltal ugyanis saját doktrínáját buktatná meg, ami arról szól: az RMDSZ-en kívül is van élet. Jelenleg nem látok olyan érvet, amelynek alapján nekünk fontolgatnunk kellene az önálló indulást, az EP-választásnak nincs nagy relevanciája a párt jövőjét illetően. Számunkra az a fontos, ha konszenzusra, bizalomépítésre törekszünk, és ennek jegyében fogalmazzuk meg azt a jövőépítő programot, amellyel 2012-ben nemcsak lehetőségeinkhez, hanem elvárásainkhoz képest is jó eredményeket érünk el.

– Ön többször úgy nyilatkozott, nem támogatja a sokak által szorgalmazott tisztújítást a párt élén. Miért?

– Rosszul tudja: úgy készülök a kongresszusra, hogy a testület megerősíti, megválasztja az MPP vezetőségét. Én azt a magatartást nem látom jónak, ha valaki azért iratkozik be májusban a pártba, hogy júniustól azt a politikai programot képviselje: le kell váltani Szász Jenőt vagy az elnökséget. Ez politikai programnak kevés.

– Az elnökjelöltségre sokak által kapacitált Csinta Samura gondol?

– Nem mondok neveket, csupán az elvet próbálom vázolni. A pártépítés szempontjából nem az a káros, ha viták vannak, hanem annak van romboló hatása, ha ezt nem a szervezet fórumain keretében tesszük meg, és a médián keresztül üzengetünk. Számomra az volt a furcsa tapasztalat, hogy amikor ellátogattam helyi és megyei szervezetekhez, a küldöttgyűléseken ezek a problémák nem merültek fel. Utána néhány ember mégis a médiában üzenget, levelezget, hangulatot kelt, holott az ilyesfajta tevékenységre nincs szükség, belső dolgainkat házon belül kell megvitatnunk. Aki nem így tesz, az gyengíti a pártot, és a végeredmény szempontjából mindegy, hogy az érted haragszom, nem ellened típusú motiváció hajtja. Az elnökség úgy készíti elő a kongresszust, hogy utána megerősített, legitim elnöksége legyen a pártnak, a kívülről jövő, belső hangok által is megerősített belső legitimációs kérdést egyszer s mindenkorra valóban rendezni kell Gyergyószentmiklóson.

– Fenntartja álláspontját, miszerint a párton belül akadnak, akik visszaterelnék az MPP-t az RMDSZ-be?

– Vannak olyan törekvések, miszerint a fogkrémet vissza kellene nyomni a tubusba; ezek elsősorban az RMDSZ háza tájáról származnak. De ki tudná kizárni annak a lehetőségét, hogy az ilyen törekvéseknek esetleg ne keresnék a táptalaját az MPP-n belül is? Én lepődnék meg a leginkább, ha bebizonyosodna, hogy az RMDSZ ez irányú szándékai elkerülik a pártot.