Boros Zoltán a gyantai temetőben. Eme cementlap alatt van a közös sírgödör, ahova a kivégzetteket elföldelték
Fotó: Krónika
A hetvenöt évvel ezelőtti vérengzésre emlékeznek vasárnap a Bihar megyei Gyantán, ahol 1944. szeptember 24-én a román hadsereg 41 magyar ember életét oltotta ki. Boros Zoltán túlélő, a Román Televízió bukaresti magyar adásának volt főszerkesztője a tragikus eseményekről, a Fekete vasárnap című dokumentumfilmjének mondanivalójáról beszélt a Krónikának.
2019. szeptember 21., 08:212019. szeptember 21., 08:21
2019. szeptember 26., 15:142019. szeptember 26., 15:14
A román hadsereg által hetvenöt éve elkövetett vérengzésre emlékeznek vasárnap Gyantán, ahol megkoszorúzzák a református templom udvarán felállított emlékművet. A Bihar megyei településen emléktáblát lepleznek le Boros Ferenc lelkész, író, költő, műfordító tiszteletére, aki az 1944. szeptember 24-én történt, 41 áldozatot követelő vérontás történetét részletesen, hitelesen lejegyezte az egyházközség anyakönyvében és presbiteri jegyzőkönyvében.
Kegyelet. Vasárnap koszorúzással emlékeznek a gyantai vérengzés magyar áldozataira
Fotó: Veres Zsolt
A valóságban a visszavonuló magyar honvédcsapat hagyott hátra a faluban kisebb utóvédegységet, hogy lassítsák a román hadsereg előnyomulását. Két tiszt és egy gépfegyveres közkatona az utcáról, udvarokból, házakból szedte össze az embereket, akiket a falu végére, illetve a temetőbe hurcoltak, hogy kivégezzék őket.
Fotó: Facebook/Boros Zoltán
Boros Zoltán filmrendező, zeneszerző, a vérengzés túlélője a Krónika megkeresésére elevenítette fel az ötéves korában történteket. Emlékei szerint az akkor hétéves nővérével a helyi román orvosnál, Pop Gusztiéknál bújtak el egy nedves, sötét helyiségben, és édesanyjuk megkérte őket, hogy ne zajongjanak. „Évtizedek után mesélte el édesanyám, hogy a doktorné őt cselédnek öltöztette, hogyha bejönnek a tisztek, ne legyen baj. A tisztek valóban odajöttek »a jól végzett munka« után vacsorázni. Egyikük megkérdezte, »Jó, jó, a papról tudjuk, hogy lágerben van, de hol van a papné?« A doktorné valami olyasmit mondott, hogy elment a magyarokkal. Anyám nem tudott többet bemenni, reszketve bebújt mellénk, és magához ölelt bennünket” – mesélte Boros Zoltán. Hozzátette, dr. Augustin Pop a háború befejeztével Nagyváradra költözött, akárcsak az ő családjuk 1949-ben. Mindössze arra emlékszik, hogy édesanyja mindig nagy tisztelettel, szeretettel beszélt Pop Gusztiékról, és követte a család sorsát. A tragikus gyantai eseményekről csak nagyon későn, nyugdíjas korában kezdett beszélni; Boros Zoltán édesapja, Boros Ferenc 55 éves korában, 1963-ban halt meg, tőle semmit nem hallott a vérengzésről.
– fogalmazott a Román Televízió bukaresti magyar adásának volt főszerkesztője, aki nem tud arról, hogy a túlélők közül valaki kért volna kárpótlást a román államtól. Tudomása szerint a román kárpótlási törvények hatálya nem 1944. augusztus 23-ával kezdődik (Románia átállásának dátuma a szövetségesek oldalára), hanem csak két évvel későbbtől érvényesek.
Boros Zoltán felidézte, hogy a történtek után a halottakat közös sírba, gyakorlatilag egy nagy gödörbe tették, és elföldelték, szertartás nélkül, hiszen a lelkész lágerben raboskodott abban az időben. A most látható sírköveket jóval később állították az életben maradt családtagok, leszármazottak. A faluban félelem, rettegés uralkodott, a lakosok attól tartottak, hogy ami történt, megismétlődhet. A túlélő szerint később világossá vált, hogy a román kommunista diktatúra nem határolódik el azoktól az atrocitásoktól, amelyeket a román hadsereg vagy civil lakosok a két világháború idején elkövettek, viszont a magyar katonák hasonló cselekedeteit rendszeresen emlegetik könyvekben, újságokban.
A gyantai áldozatokat közös sírba tették, és szertartás nélkül elföldelték. A most látható sírköveket jóval később állították a leszármazottak
Fotó: Facebook/Boros Zoltán
Rámutatott, a nyolcvanas években programszerűen hozták a megyei lapok – kötelezően a magyar nyelvűek is – a beszámolókat, visszaemlékezéseket az Észak-Erdélyben magyar katonák által elkövetett erőszakos cselekedetekről, ugyanakkor a román csapatok túlkapásairól egy szót sem ejtettek. „De hát a diktatúrák ellenségképet kialakító propagandája nem román találmány, ez is egy olyan jellemző, ami rokonítja a kommunista diktatúrát a nácizmussal” – mondta Boros. Hozzátette, a románok az olvasókönyvekből, újságokból rendszeresen értesültek „a magyarok” kegyetlenkedéseiről, és – az iskolai oktatás, a történelemkönyvek hatására is – kialakult, bebetonozódott a sokakban máig élő egyoldalú kép a magyarokról, hogy ők a románok ősi ellenségei.
– fogalmazott a televíziós szerkesztő, akinek az volt a meggyőződése, hogy a múlt hibáinak a román propagandában történő szüntelen egyoldalú emlegetése csak akkor lohadhat le, ha a közvélemény értesül a román fél által elkövetett atrocitásokról is.
Fotó: diaszporaalapitvany.ro
Boros Zoltán ezért tartotta fontosnak, hogy filmet készítsen a gyantai eseményekről. Elmondása szerint 1993-ban húsvét napján mentek Gyantára forgatni minden előzetes értesítés nélkül. Amikor az emberek megtudták, hogy Boros tiszteletes fia, megnyíltak. Megszólalt egy olyan nő is, aki a temetőkertben legyilkoltak tetemei alatt maradt életben.
Boros Zoltán a román közszolgálati televízióban, a magyar adás főszerkesztőjeként vállalta a felelősséget, hogy a Fekete vasárnap című dokumentumfilmet bemutassák. Másnap a közvetlen felettese, Titi Popescu kétségbeesetten kereste meg, hogy megszidták az alkotás közvetítéséért, és kérdőre vonták, merthogy a filmbéli történet biztosan nem igaz, csak rágalom. Popescu akkor enyhült meg, amikor Boros elmondta, hogy az ő családja is szinte csodával határos módon menekült meg, tehát ő is az öldöklés egyik túlélője, és vállalja a felelősséget a film minden szaváért.
„A Fekete vasárnap volt az első dokumentumfilm, ami az egymás ellen elkövetett román–magyar vétségek mérlegét megpróbálta a középállás felé billenteni. Azóta is várom, hogy legalább egy szakmai, történészi párbeszéd jöjjön létre a két nemzet képviselői között. Bár egyszer alakult egy ilyen bizottság, az őszinte dialógus még várat magára” – mondta Boros Zoltán.
Fotó: diaszporaalapitvany.ro
Boros Ferenc beírása az anyakönyvbe
„A szeptember 24-én meggyilkoltak kedden, 26-án temettettek el, közös sírba egyházi szertartás és nagyrészt koporsó nélkül, ahogy meggyilkoltatásuk helyéről összeszedték őket. (...) Az ezután meghalt két egyén is egyházi szertartás nélkül szállt sírba a faluban minden lelket megszállt rémület és tanácstalanság miatt.”
„Az 1944. év folyamán Gyantán meghalt 32 fi és 26 nő, összesen 58 személy, kik közül 41 személy a szeptember 24-i, s a bevonuló román 6. és 11. hegyivadász-zászlóaljak által elkövetett vérengzés áldozata. Ezek, bárha nem mindnyájan reformátusok voltak, s mint a többiek, szintén egyházi szertartás nélkül temettettek közös sírba, feljegyeztettek ezen Anyakönyvben. (...) Ezen anyakönyv szeptember 24-én kezdődik, a gyantai vész napján, jeleképpen a romjaiból újjáéledő anyaszentegyháznak.”
Boros Ferenc beírása a jegyzőkönyvbe
A szeptember 24-i gyásznap után sem szűntek meg zaklatni egyházunk híveit. Törvényes és törvénytelen eszközökkel vittek el főképpen sertéseket, szarvasmarhákat, 18–50 éves férfiakat télvíz idején gyalog hajtottak munkatáborokba, kényszermunkára. A magyar területről hazatért több száz főnyi tömeget Belényesbe, majd Temesvárra kísérték, s nagy részük ma is a temesvári, aradi, lugosi börtönökben senyved. Közben a szovjet hadsereg néhány száz főnyi csapata is községünkben tartózkodott. Templomunkban csak október 29-én kezdhette meg gyászistentiszteletek sorozatát a lelkész palást nélkül, mert az is odaégett. A templomban is kár esett. Megrongálódott az orgona, néhány pad szétforgácsolódott, ablakok betörtek. A nagyharangot átlőtték.
Több mint 2 100 személyt igazoltattak és 1 549 gépjárművezetőt ellenőriztek alkohol- vagy drogfogyasztás szempontjából az elmúlt hétvégén a Bihar megyei rendőrök.
Viharkárok miatt hónapokig lezárva volt, most azonban ismét teljes hosszában bejárható a Meleg-Szamos forrásvidékének körútja (Circuitul Someșului Cald), az Erdélyi-szigethegység egyik leglátványosabb hegyi útvonala.
Megalakult a kincses városban a FREE HPV CITY koalíció a Kolozsvári Ifjúsági Federeció (FTC) kezdeményezésére, melyhez a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum (Kifor) is csatlakozott.
Nem fejeződnek be Parajdon a sürgős munkálatok a július 1-jei határidőig – közölte vasárnap a Facebook-oldalán a gazdasági miniszter.
Egy fiatal férfi meghalt, egy nő pedig súlyosan megsérült vasárnap délután Brassóban, miután rájuk zuhant egy kidőlt fa az erdélyi nagyváros egyik utcáján.
Dragoș Pîslaru európai beruházásokért és projektekért felelős miniszter szerint az országos helyreállítási terv keretében megvalósítandó projektek határidejének elhalasztására vonatkozó javaslat nem jelenti automatikusan a szabályok módosítását.
Továbbra is ég a szásztörpényi szeméttelep, ahová egész Beszterce-Naszód megye hulladékát gyűjtik, vasárnap reggel három tűzoltóautó avatkozott be a szemétlerakó helyszínén – közölte a katasztrófavédelmi felügyelőség (ISU).
Három évtizeddel ezelőtt még közel húsz perc állt rendelkezésre ahhoz, hogy valaki kimeneküljön egy háztűzből, ma már csak 3-4 perc maradt erre, mert az otthonok többsége szintetikus anyagokkal van tele. Kacsó István tűzoltóparancsnokkal beszélgettünk.
A tárcavezető szerint az állami sóipari vállalat (Salrom) vezetősége részéről nincs törekvés a helyzet valódi megoldására, a rengeteg állami pénz ellenére lassú a munkavégzés és műszakilag helytelen megoldásokat választottak.
Megkezdik a Kis-Küküllő vizének a sótalanítását – döntötte el szombaton az Országos Vészhelyzeti Bizottság. Hosszabb távon pedig új vízellátási lehetőségeket keresnek, hogy a Maros megyei települések ne legyenek kiszolgáltatva a Korond-patak vizének.
szóljon hozzá!