Riasztó az anyai halálozások számának növekedése: szervezettebb egészségügy és átgondoltabb támogatás kellene

 A legfrissebb statisztikák szerint Romániában közel megduplázódott 2018-tól 2020-ig a szüléssel kapcsolatos anyai halálozások száma, a mutató 8,5 ezrelékről 16,1 ezrelékre nőtt. Számszerűsítve a 100 ezer főre kalkulált mutatót, első látásra kevésnek tűnik a 18 eset 2018-ban, illetve a 32 tragédia 2020-ban egy közel 20 millió lakosú országban, ám európai viszonylatban még így is magasak a számok.

Az anyaelhalálozást százezer élve szülésre vetítik; ha például a mutató egy adott megyében 8, de ott nem volt 100 ezer szülés, akkor a számot el kell osztani, így például 25 ezer szülésre 2 anyahalálozás jut. Ebből kifolyólag ha alacsony a születések száma, akkor egy-két eset is nagyon „megdobja” a statisztikát. Dr. Antal Álmos sepsiszentgyörgyi szülész-nőgyógyász a Krónikának ennek kapcsán kifejtette: akkor lehet még jobban érzékeltetni, hogy például Afrika bizonyos országaiban mennyire rossz a helyzet, ha megértjük, hogy ott a nagyon magas szülésszám mellett is magas az anyai halálozásra vonatkozó mutató. „Egy húszmilliós országhoz viszonyítva a 32 az sok, ez egy magas szám. Magyarország például sokkal jobban áll” – szögezte le a székelyföldi szakember.

A Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályának főorvosa az anyai halálozás okaira, illetve megelőzésének lehetőségeire kitérve „bevezetőként” úgy fogalmazott, hogy az anya elhunyta, valamint a gyermekhalandóság nemcsak Romániában, hanem Európa-szerte, sőt világszinten fontos kérdés, mindenhol a számok csökkentésére törekednek. Arra is

rámutatott, hogy a statisztikákban a két számadat között gyakran nincsen összefüggés: vannak olyan országok, ahol az egyik nagyon magas és a másik nagyon alacsony, és vannak országok, ahol ez épp fordítva van.

Van, ahova jó születni, de szülni nem jó, és van, ahol fordítva érvényes ez – idézte dr. Antal Álmos a téma kapcsán gyakran elhangzó mondatot, kiemelve, hogy például Luxemburgban meglepően magas az anyahalálozások száma, Csehországban pedig a csecsemőelhalálozás. Hozzátette, hogy

az Európai Unión belül mindkét szempontból Románia és Bulgária állnak a legrosszabbul, ebben a két országban a legmagasabbak a mutatók.

A szakorvos azt is hangsúlyozta, hogy az anyai halálozás szempontjából egyre jobb a helyzet, az utóbbi évtizedben világszinten felére csökkent az ilyen esetek száma: tíz éve még körülbelül évi 500 ezer ilyen haláleset volt, az utóbbi években már „csak” 280 ezer körüli volt a szám – ami azt jelenti, hogy világszinten még mindig napi körülbelül 800 anyahalál következik be. „Ezek a szülészetben-nőgyógyászatban a legsúlyosabb események, egyrészt mivel a családot érintik, fiatalokat, gyerekeket, másfelől nagyon nagy a társadalmi visszhangjuk” – hangsúlyozta dr. Antal Álmos hozzátéve, hogy a jó életszínvonal egyik mércéje is, hogy jó legyen a szülésekre vonatkozó statisztika.

A szakember leszögezte, hogy az anyai halálozás két kategóriáját szokták elkülöníteni. Az egyik, amikor direkt szülészeti okokhoz kapcsolódik az elhalálozás – terhesség alatt, szüléskor, szülés után következik be vérzés, szepszis, fertőzés stb. következtében, a másik kategóriát a nem direkt okok miatti halálozások jelentik – ez esetben az elhalálozás bekövetkezhet akár tüdőgyulladás miatt is. A tüdőgyulladást a Covid–19 világjárvány kontextusa miatt is aktuális említeni, hiszen a betegség súlyos formája okozhatja ezt. Antal Álmosnak nincs tudomása a térségben ilyen esetekről.

A Romániára vonatkozó 2021-es statisztika még nem elérhető, de azt tudja, hogy a közeli Magyarországon, Budapesten történtek koronavírus okozta tüdőgyulladás miatti elhalálozások.

Leszögezte, hogy bár nem ismerünk konkrét számokat, tény, hogy történtek az elmúlt két évben a koronavírussal összefüggésbe hozható anyai halálozások.

Kovászna megyében legutoljára 2011-ben volt direkt szülészeti okokhoz kapcsolódó anyaelhalálozás, illetve a statisztikában szereplő legutolsó anyai halálozás 2018-ban történt nem direkt okok miatt. A szentgyörgyi szakorvos szerint fontos lenne még a szülés előtt kiszűrni azokat az eseteket, amikor a szülés nagy rizikót jelent az anyának. Szerinte nagyon nagy hiány, hogy ma már nem létezik az a védőnőhálózat, ami 1989 előtt még lehetővé tette, hogy a terheseket megfelelően számontartsák, kövessék.

Nem járnak orvoshoz, nincsen laborvizsgálatuk, az első vizsgálatuk a szülőszobán van. Ilyen esetekben, ha az anyának van egy fennálló betegsége, egy kór, amit a várandóság alatt nem kezeltek, az egy roppant nagy rizikót jelent” – magyarázta a szakember. Kiemelte példaként az alvadási zavart, mert a direkt okok között első helyen a vérzés áll, amit a magas vérnyomás és a fertőzés követ (itt általában már meglévő, gyakran elhanyagolt vizeletfertőzésekre kell gondolni).

Dr. Antal Álmos szerint fontos lenne, hogy minden várandós nő részt vegyen kivizsgáláson, sőt fontos lenne például külön figyelmet fordítani a kiskorú anyákra – akiknek száma Romániában nagyon magas.

„Fontos lenne, hogy ne csak nőgyógyász lássa őket, hanem gyerekgyógyász is, hiszen ők nem egyszerűen fiatalabb emberek, hanem más a szervezetük. 14 évesen már képes teherbe esni, de tulajdonképpen még gyermek. Gyermekszülészet külön nem létezik, de gyermekgyógyászat van, és ha legalább egy gyermekgyógyászhoz eljutnának, már az is fontos lépés lenne” – részletezte a szülész-nőgyógyász. Ezek a leányanyák sokszor vérszegényen, alultápláltan érkeznek a szülészetre, így a rizikófaktor is nagyobb.

A szakember elmondta, hogy bár néha jól követett terhességeknél is előfordulhat anyai halálozás, de kicsi az esélye, hiszen a vizsgálatok során kiszűrik a lehetséges veszélyeket, többnyire a szociálisan hátrányos helyzetű anyák esetében gyakori ez a tragikus esemény.

Az anyahalál esélyét az is csökkenti, ha a hely, ahol történik a szülés – a kórház, a klinika–, minél jobban felszerelt, a helyszínen áll rendelkezésükre vér, trombocitamassza stb.

Dr. Antal Álmos hozzátette, hogy a járványhelyzet talán olyan szinten is befolyásolta a számokat, hogy az orvosi ellátás – mint például az onkológia, a krónikus betegek esetében is – bizonyos időszakokban nehezebben elérhetővé vált, illetve sokan hajlamosak voltak kevésbé gyakran, csak a legszükségesebb esetben orvoshoz fordulni, kivizsgálásra menni, és ez bizonyos mértékben érvényes lehet a terhes nőkre is.

A sepsiszentgyörgyi szakorvos úgy véli, az alapellátást kéne helyreállítani, a háziorvosok mellett asszisztensnőnek és védőnőnek is dolgoznia kellene, utóbbi figyelhetné a terheseket, a született gyerekeket.

A szakorvos szerint az sem egy jó irány, hogy Romániában a népességnövekedést azzal próbálják ösztönözni, hogy növelik a kisgyerekek után járó pótlékot. Hiszen – ahogyan éppen a szülész-nőgyógyászok szembesülnek ezzel – mindez olyan eseteket is eredményez, hogy még az akár 7–8 gyerekes, szociálisan hátrányos helyzetű nők is azzal a kéréssel térnek be hozzájuk, hogy el szeretnék távolíttatni a fogamzásgátló spirált, hogy a megnövekedett anyagi támogatás miatt újra szülhessenek gyereket. Antal Álmos szerint lehet, hogy az állami támogatás feltételeként kellene megszabni azt is, hogy az anya eljár-e vizsgálatokra, felelősséget vállal-e a terhességért, vagy csak a gyerekpénz érdekli.