Van, ahova jó születni, de szülni nem jó, és van, ahol fordítva érvényes ez – idézte dr. Antal Álmos a téma kapcsán gyakran elhangzó mondatot, kiemelve, hogy például Luxemburgban meglepően magas az anyahalálozások száma, Csehországban pedig a csecsemőelhalálozás. Hozzátette, hogy

A szakorvos azt is hangsúlyozta, hogy az anyai halálozás szempontjából egyre jobb a helyzet, az utóbbi évtizedben világszinten felére csökkent az ilyen esetek száma: tíz éve még körülbelül évi 500 ezer ilyen haláleset volt, az utóbbi években már „csak” 280 ezer körüli volt a szám – ami azt jelenti, hogy világszinten még mindig napi körülbelül 800 anyahalál következik be. „Ezek a szülészetben-nőgyógyászatban a legsúlyosabb események, egyrészt mivel a családot érintik, fiatalokat, gyerekeket, másfelől nagyon nagy a társadalmi visszhangjuk” – hangsúlyozta dr. Antal Álmos hozzátéve, hogy a jó életszínvonal egyik mércéje is, hogy jó legyen a szülésekre vonatkozó statisztika.

A szakember leszögezte, hogy az anyai halálozás két kategóriáját szokták elkülöníteni. Az egyik, amikor direkt szülészeti okokhoz kapcsolódik az elhalálozás – terhesség alatt, szüléskor, szülés után következik be vérzés, szepszis, fertőzés stb. következtében, a másik kategóriát a nem direkt okok miatti halálozások jelentik – ez esetben az elhalálozás bekövetkezhet akár tüdőgyulladás miatt is. A tüdőgyulladást a Covid–19 világjárvány kontextusa miatt is aktuális említeni, hiszen a betegség súlyos formája okozhatja ezt. Antal Álmosnak nincs tudomása a térségben ilyen esetekről.

Leszögezte, hogy bár nem ismerünk konkrét számokat, tény, hogy történtek az elmúlt két évben a koronavírussal összefüggésbe hozható anyai halálozások.

Nem járnak orvoshoz, nincsen laborvizsgálatuk, az első vizsgálatuk a szülőszobán van. Ilyen esetekben, ha az anyának van egy fennálló betegsége, egy kór, amit a várandóság alatt nem kezeltek, az egy roppant nagy rizikót jelent” – magyarázta a szakember. Kiemelte példaként az alvadási zavart, mert a direkt okok között első helyen a vérzés áll, amit a magas vérnyomás és a fertőzés követ (itt általában már meglévő, gyakran elhanyagolt vizeletfertőzésekre kell gondolni).

„Fontos lenne, hogy ne csak nőgyógyász lássa őket, hanem gyerekgyógyász is, hiszen ők nem egyszerűen fiatalabb emberek, hanem más a szervezetük. 14 évesen már képes teherbe esni, de tulajdonképpen még gyermek. Gyermekszülészet külön nem létezik, de gyermekgyógyászat van, és ha legalább egy gyermekgyógyászhoz eljutnának, már az is fontos lépés lenne” – részletezte a szülész-nőgyógyász. Ezek a leányanyák sokszor vérszegényen, alultápláltan érkeznek a szülészetre, így a rizikófaktor is nagyobb.

A szakember elmondta, hogy bár néha jól követett terhességeknél is előfordulhat anyai halálozás, de kicsi az esélye, hiszen a vizsgálatok során kiszűrik a lehetséges veszélyeket, többnyire a szociálisan hátrányos helyzetű anyák esetében gyakori ez a tragikus esemény.

Dr. Antal Álmos hozzátette, hogy a járványhelyzet talán olyan szinten is befolyásolta a számokat, hogy az orvosi ellátás – mint például az onkológia, a krónikus betegek esetében is – bizonyos időszakokban nehezebben elérhetővé vált, illetve sokan hajlamosak voltak kevésbé gyakran, csak a legszükségesebb esetben orvoshoz fordulni, kivizsgálásra menni, és ez bizonyos mértékben érvényes lehet a terhes nőkre is.

A szakorvos szerint az sem egy jó irány, hogy Romániában a népességnövekedést azzal próbálják ösztönözni, hogy növelik a kisgyerekek után járó pótlékot. Hiszen – ahogyan éppen a szülész-nőgyógyászok szembesülnek ezzel – mindez olyan eseteket is eredményez, hogy még az akár 7–8 gyerekes, szociálisan hátrányos helyzetű nők is azzal a kéréssel térnek be hozzájuk, hogy el szeretnék távolíttatni a fogamzásgátló spirált, hogy a megnövekedett anyagi támogatás miatt újra szülhessenek gyereket. Antal Álmos szerint lehet, hogy az állami támogatás feltételeként kellene megszabni azt is, hogy az anya eljár-e vizsgálatokra, felelősséget vállal-e a terhességért, vagy csak a gyerekpénz érdekli.