Ádám Gyulának – akinek elismert fotográfusi munkássága több évtizedre nyúlik vissza, és Erdély mindenik régiójában készített gyönyörű sorozatokat – március 5-én egyébként a bukaresti Parlement épületében nyílt kiállítása a Székelyföldön és a Csángóföldön az elmúlt évtizedekben készített fotográfiáiból.

„Az is nagyon érdekes, hogy a kötet vége felé olyan, mintha Márton Áron az én képeimre írta volna a gondolatait. Meglepett Kovács Gergely érsek úr felkérése, és nagy kihívás volt számomra” – fogalmazott Ádám Gyula. Kérdésünkre arról is beszélt, hogy a kötetben szereplő legrégebbi képet 1985-ben készítette Csíkszentdomokoson, az anyag attól kezdve lefedi az időt egészen 2023 végéig. „Ez is igazolja, hogy nem megrendelt képanyagról van szó, hanem tulajdonképpen ennek a gondolatkörnek a jegyében dolgoztam az utóbbi évtizedekben végig. Búzaszentelések, bérmálások, gyimesi keresztelő, számtalan eseményen fotóztam, a válogatáskor már csak az volt a kérdés, hogy melyik képek legyenek” – mondta a fotóművész. Arra is kitért, hogy

„Nekem fontos volt, hogy a „széleken” fotózzak, ne csak Csíkban és a Székelyföldön. Tulajdonképpen minden kép egy jelzés, ezt is fontosnak tartom. Arra gondoltam, hogy a kötet Gyulafehérváron készült képekkel kezdődjön, aztán Csíkszentdomokossal, a püspök életének másik nagy centrumával fejeződjön be, és a szerkesztők – az érsek úr és Lázár Csilla – azt mondták, hogy így rendben lesz” – tette hozzá a fotóművész. Azt is kifejtette, hogy korántsem csak a székelység jelenik meg a képanyagban: román katolikusok, görögkatolikusok, cigány katolikusok, örmények, sőt német ajkú katolikusok is.

Lázár Csilla megkeresésünkre az album elkészítésének folyamatáról is beszélt. „Amikor megkaptunk Ádám Gyulával az elkészítésre vonatkozó megbízást dr. Kovács Gergely érsektől, világos volt, hogy Gyula képeiből kiindulva állítjuk össze a kötet szerkezetét. Az albumot két kiemelt helyszínen, a gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyházban és a kolozsvári Szent Mihály-templomban készül képek keretezik. A Mária-tisztelet néhány kivételes szépségű remekművének felvillantása után a húsvéti ünnepkör látványos és bensőséges képei következnek, majd sorra több jelentős egyházi ünnep lényegét megragadó fotó” – fejtette ki Lázár Csilla. Hozzátette, természetesen helyet kapnak az albumban az élet és a halál, a hétköznapok és az ünnepek képei is.

Arról is beszélt, hogy számukra nem volt kérdés, hogy az emblematikus műemléképületek mellett meg kell jelennie az emberi arcoknak és a tájnak is. „Ádám Gyula fotói önálló műalkotások, és egyáltalán semmilyen magyarázatra nem szorulnak,

Arra is kitért, hogy voltak egészen váratlan egybeesések is: a kolozsvári Szent Mihály-templom felújítás utáni ünnepélyes megáldásán Ádám Gyula is fotózott, néhány képén egészen különleges perspektívából ragadta meg a templom íveit. „Amikor Márton Áron egyik harmincas évekbeli beszédét olvastam:

Lázár Csilla kérdésünkre arról is beszélt, hogy a kötet az érsekség megbízásából, elsősorban a főegyházmegye protokoll kiadványaként készült, ezért természetes, hogy többnyelvű. „Ugyanakkor a protokolláris funkción túl is

Kiemelte, meglátása szerint a püspök boldoggá avatását is segítheti, ha minél több emberhez minél több nyelven eljuttatják Márton Áron üzeneteit. „Arról nem is szólva, hogy ő maga is kereste a kultúrák közötti párbeszéd lehetőségeit. Például az ő irányításával adta ki a harmincas években a Majálth-Kör (katolikus főiskolai egyesület) XI. Pius pápa Quadragesimo Anno című szociális enciklikáját először magyar nyelven, idős korában pedig »pihenésképpen« Romano Guardini és Joseph Ratzinger – később ő lett XVI. Benedek pápa – teológiai munkáit ültette át magyar nyelvre. Remélem, örömmel olvasná a saját beszédeit is idegen nyelveken, minden esetre románul is, angolul is igen szépek, köszönhetően a kiváló fordítóknak és lektoroknak” – emelte ki a szerkesztő.

Lázár Csilla kérdésünkre jellemezte Ádám Gyula képanyagát is. Mint fogalmazott, a képeknek számos kvalitása van, de ő ebben az albumban az otthonosságot emelné ki.