„Olvastam a magyar fotográfiai múzeum felfedezéséről, hogy Kolozsváron találtak egy Jacques Faix által gyártott zongorát. A képeken látszott a cégér, azon pedig ennek háznak a címe. Mondtam a feleségemnek, hogy vegyük meg, ne kallódjon el, és egy árverésen sikerült megvásárolnunk. Így kezdődött. Addig nem is hallottam Jacques Faix-ről” – ismerte el a házigazda.

A szóban forgó zongora jelenleg abban a szalonban áll, amelyben annak idején Arad polgársága gyűlt össze hangversenyekre, és ahol a társadalmi élet egy része zajlott. A hangszert felújították, újrahangolták, mostanság pedig az itt koncertező vendégművészek szólaltatják meg az időnként megszervezett klasszikus kamarazenei hangversenyeken.

„Eredetileg Jakab, és evangélikus-lutheránus vallású volt, de később, amikor Bécsbe került inasnak, hogy zongorakészítést tanuljon, akkor a franciásabban hangzó Jacques nevet vette fel – mesélte Ujj János. – Miután befejezte az iskolát, bejárta egész Európát, képezte magát, majd 1896-ban, huszonhat éves korában Bécsben egy jól menő zongorakészítő műhelyt alapított. Öt éven át vezette azt, majd egy barátja, az Andrényi család egyik tagja és az aradi konzervatórium igazgatója meggyőzte, hogy jöjjön Aradra, mert Aradon nagy szükség van egy zongorakészítőre.”

A házban hajdanán a nagyapja asztalosműhelye működött, abban alakította ki a zongoraépítő műhelyt, amelyben az egyedi megrendelésű hangszerek készültek. Jacques Faix nemcsak zongorakészítő, hanem kiváló amatőr fényképész is volt – tette hozzá Ujj János. „A Kecskeméti Fotográfiai Múzeumban Faix Jacques-nak ötszáznál több diapozitívja, vagyis negatívja és fényképe van, a gyűjteményről albumot is megjelentettek 2004-ben. A két világháború között Faix már csak zongorahangolásból és zongoraleckékből tartotta fenn magát. 1922-ben, a határok módosítása után a fiát kitiltották Romániából, és Magyarországra költözött, ő viszont itt maradt, és haláláig, 1950-ig Aradon élt. Élénk társadalmi életet folytatott, tagja volt a Kölcsey Egyesületnek, 1906-ban Matusik Márton tanárral közösen megalapította az Aradi Fotó Klubot, amit a kommunisták betiltottak 1948-ban, de 1968-ban Kelen Ferenc újraalapította, és jelenleg is működik, folytatva a hagyományokat és vállalja Faix Jacques-ot mint elődöt” – ismertette a néhai zongorakészítő és fotós munkásságát a helytörténész.

A házat a kommunizmusban államosították, de a család az egyik lakrészben maradhatott; Faix második felesége, aki énektanárnő és énekesnő volt, az 1980-as években bekövetkezett haláláig ott lakott. A visszaszolgáltatás után tulajdonosváltásokon esett át, mígnek Mihai Săcui és családja megvásárolta az ingatlant.

„Nagyon megtisztelő volt játszani rajta, mert nem mindennap talál az ember egy régi, pláne a mai Romániában készült zongorát. Hangzásában is más, mint a modern zongorák, amelyeken nap mint nap játszok. Közelebb visz az akkori hangulathoz, segít megérteni, hogy milyen lehetett a zeneszerzőknek saját műveiket előadni, érzelemdús nagyon” – árulta el a művésznövendék az akkori fellépés után.

A közelmúltban az Aradi Fotó Klub, amely a Jacques Faix-i hagyományokat követi, 61 darab nagyméretű eredeti Faix-fotográfiát adott használatba a Zongora Házának. Mircea Octavian Boran, a klub elnöke szerint tiszteletre méltó az a munka, amellyel Mihai Săcui Jacques Faix örökségét ápolja, és az eddig az egyesület archívumában őrzött képekkel emelni szeretnék a kulturális központ színvonalát, egyúttal megismertetni Faix-nek azt a munkásságát is, amit az aradi fotográfusmozgalom úttörőjeként végzett.