2009. január 16., 09:052009. január 16., 09:05
Mint a január 7-i lapszámunkban közöltük, a kastélyt és a hozzá tartozó mintegy 15 hektáros kastélykertet az utolsó tulajdonos leszármazottja, Barcsay Tamás Kanadában élő egyetemi tanár igényelte vissza, és a kastélykert egyik parcellájának a telekkönyve tűnt el a telekkönyvi hivatalból. Lucia Todoran elmondta, az intézmény jogászai már egy hete a döntés előkészítésén dolgoznak. A jogászbizottság jelentése alapján a visszaszolgáltatási határozatot a megyei tanács elnöke írja alá. Ha a visszaigénylő nem fogadja el a döntést, harminc nap áll a rendelkezésére, hogy bíróságon támadja meg azt. Ha a határozat neki kedvez, a harminc nap leteltével birtokba helyezik.
A kastély tulajdonjogának a tisztázása megnyitja a lehetőségét a helyreállítási munkálatok elkezdésének. A műemlékvédők ennek ellenére aggodalommal követik a fejleményeket. Nem tartják ugyanis valószínűnek, hogy az örökös rendelkezik a helyreállításhoz szükséges 25 millió euróval. A gyalui egyike a még lakható erdélyi nagy kastélyoknak.
„Szép dolog a restitúció, a történelmi igazságtétel, csak ez sajnos nem menti meg a műemlékeket – jelenti ki Szabó Bálint, a Transilvania Trust Alapítvány elnöke a gyalui kastély falait szemlélve. – Ha az új tulajdonosnak nem lesz pénze a kastély felújítására, működtetésére, meglehet, itt fog öszszedőlni a szemünk láttára.” A műemlékvédelem szakértője azt sem tartja elrugaszkodott megállapításnak, hogy a román állam a restitúcióval idézi elő a magyar műemlékek pusztulását. „A tisztelt arisztokraták jobban tennék, ha csak annyit igényelnének vissza, amennyit képesek fenntartani” – teszi hozzá Szabó Bálint. A gyakorlat ugyanis azt mutatja: a leszármazottaknak ahhoz sincsen megfelelő gazdasági erejük, hogy a pályázatoknál elvárt harmincszázalékos önrészt biztosítsák. Vállalkozóknak pedig nem kifizetődő kastélyt vásárolni. Üzleti alapon szerinte csak akkor lehet a hasznosításon gondolkozni, ha a helyreállítás költségeit az önkormányzat, az állam vagy az Európai Unió fedezi. „A kémény környékén már most ázik a födémszerkezet – állapítja meg Szabó Bálint, miközben a tetőzetet pásztázza tekintetével. – Ha nem lesz beavatkozás, tíz év sem kell, és ez is úgy fog kinézni, mint a bonchidai Bánffy-kastély a restaurálási munkálatok elkezdése előtt.”
A Krónika újságírói a műemlékvédő szakemberrel és Kovács András művészettörténész professzorral együtt sétálták körül a visszaszolgáltatás előtt álló épületet, mely szinte elbújik az avatatlan tekintetek elől. Az E60-as országúton Kolozsvártól Bánffyhunyad felé tartó autósok többsége nem is tudja, hogy a Gyalu központja utáni kanyarban alig 150–200 méterre halad el az egyik legjelentősebb és legjobb állapotban megmaradt nagy erdélyi kastély mellett. Az útról csak a domb lábánál épített hatalmas uradalmi istálló látszik. Tetőzetét a beomlás fenyegeti. A kanyarban lévő főkapunál megállni sem érdemes. A vaskos lánc, az ökölnyi lakat már az autóablakból láthatóvá teszi, máshol kell próbálkozni. A kanyar utáni, első balra nyíló út azonban a dombra vezet, a kastélypark mögé. Itt sem kapu, sem kerítés nem zárja már el az érdeklődő útját. Csak bátorság kell a látogatáshoz.
Tucatnyi kutya kezd ugatásba az érkezők láttán. Amikor azonban azt tapasztalják, hogy a látogatók nem ijednek meg, csendesen félrevonulnak, elhevernek. Csak egy kutya marad hangos és félelmetes. Azt a kastély belső udvarára zárta be valamikor valaki. Haragja arra enged következtetni, hogy hetek óta nem kapott enni, vicsorogva rohan neki újra meg újra a pléhkapunak, mely döng az ütközés nyomán. Nem is tűnik már olyan nagy tragédiának, hogy nem sikerült megoldani a kastélybelső meglátogatását. „Egy ilyen kutya miatt hagyott fel a műemlékek látogatásával az a lány, aki a bonchidai kastélyról írt tájékoztató füzetet” – jegyzi meg Kovács András.
„A nagy erdélyi kastélyok közül már csak a marosvécsi, a radnóti és ez lenne lakható; a többi romos” – jegyzi meg a professzor, aki szerint a gyalui kastély elsőrendű jelentőségű. A bonchidait is ennek a mintájára építették. „1701-ben Bánffy György itt tartatta a lányai menyegzőjét. Nem vitte őket Bonchidára, mert az ottani kastélyt szegényesnek érezte” – teszi hozzá. A gyalui kastély monumentalitását a méretei is jelzik. A négy sarokbástyával ellátott négyzet alakú gyűrű két szintjén mintegy harminc terem található. A belső udvar területe ezer négyzetméteres. „Ott állt valamikor a püspöki palota, amelyet a mai épületnek valamilyen részei várként vettek körül – magyarázza Kovács András. – Azt Rákóczi György bontatta, mert utálta, hogy a falakat látja, ha kinéz az ablakon. Ezért a várfalak mellé húzatta a lakószárnyakat.”
Megpróbálunk belesni egy földszinti ablakon: úgy tűnik, mintha a folyosó végén látszana a feltáruló szoba. A nyugati oldalon a külső falak vastagsága helyenként eléri a 2,6 métert. Az ablakok némelyikére vaságyak támláiból tákoltak rácsot, amikor az épületben még fogyatékos és árva gyermekek intézete működött. A gyermekvédelmi hatóság 2002-ben vonult ki a kastélyból, és adta azt át a Kolozs Megyei Tanácsnak. „Láthatjuk, mennyire vigyáztak rá” – állapítja meg az idő közben odaérkezett gyalui alpolgármester. Okos Károly ma is fájlalja, hogy a gyalui tanács nem vállalta a kastély fenntartásával járó felelősséget. Szerinte a restitúció is gyorsabban ment volna, ha az örökös velük egyezkedhetett volna, és nem a megyével. Az alpolgármester büszke arra, hogy 2004–2005-ben a visszaigénylési folyamatra hivatkozva sikerült megakadályoznia az épület bevonását a kereskedelmi szférába. Akkor az Expo Transilvania kereskedelmi vásár kiállítási csarnokait akarta itt berendezni a megyei önkormányzat.
A műemlékvédők nem jelzik roszszallásukat, de azt azért megemlítik: mennyire fontos, hogy egy-egy műemlék épület ne maradjon lakatlanul. Ha ugyanis van gazdája, az hamarabb észreveszi, hogy beázott a tető, és kevesebb ráfordítással végezheti el a szükséges javításokat.
A gyalui kastélyon az 1960-as, 70-es években végeztek legutóbb komolyabb karbantartási munkálatokat. „Akkor kerülhetett a falra ez a cementvakolat” – állapítja meg Szabó Bálint egy szürkés színű falfelületre mutatva. Megtudjuk, ez nem tesz jót az épületnek, mert felszívja a vizet a talajból, és afféle páncélzatot képez a falon, nem hagyja azt levegőzni. Két méter fölött azonban már jobbára 19. századi meszes vakolat látszik a falakon. „A lekalapált rész származhat az 1830-as évekből, ez a neoromantikus réteg pedig 1880 tájáról” – mutat a homlokzat díszítésére Kovács András. „Akkor is jött egy-egy afféle termopándivat, és gyorsan átalakították az épületet” – teszi hozzá Szabó Bálint.
A fal furcsa töréseit a főbejárat jobb oldalán végzett átépítésekkel magyarázza a művészettörténész. „A régi kastélynak is ez volt az alaprajza, de a Rákóczi-korban a kapu elé építettek egy tornyot, mely 1647-ben bedőlt a várárokba. Emiatt el is zárták az építészt” – eleveníti fel a dokumentumokból ismert részleteket a művészettörténész. Pontosításként hozzáteszi, I. Rákóczi György 1638 körül kezdte el, és 1648 körül fejezte be az átépítéseket. Akkor a két lakószint fölött egy lőrésekkel ellátott harmadik védőszint is állt még, amit a 19. század első felében bontottak le. „Sajnos a lebontás előtt elfelejtették lefényképezni” – teszi hozzá mosolyogva Kovács András, miközben lencsevégre kap néhány részletet.
Az épületen meglelhető legrégebbi falra vésett felirat arról tájékoztat, hogy a művet Garaci Móré Péter várnagy idejében elkezdték és befejezték. „Évszám sajnos nincsen, de 1540–42 között kellett, hogy legyen” – teszi hozzá Kovács. A gyalui várkastély első írásos említése egyébként 1439-ből való. Kezdetben a váradi, majd az erdélyi püspökséghez tartozott, később fejedelmi birtok volt. Az évszázadok során számtalanszor cserélt gazdát, hosszabb-rövidebb ideig megannyi erdélyi nemesi család birtokolta. 1541. december 29-én Fráter György ebben az épületben állapodott meg a habsburgokkal, hogy a magyar korona és az ország egésze Habsburg Ferdinándra száll, ha kiűzi a törököt az országból. A terv azonban kudarcot vallott: Magyarország három részre szakadt. A román állam a kastélyt Barcsay (született Bánffy) Katinkától vette el. A várkapu egyik oldalára kitűzött trikolór jelzi a ma is érvényes viszonyokat. Csupán a másik oldalra kitűzött EU-zászló mutatja, hogy mégsem múlik eseménytelenül az idő.
Mindkét szakértő úgy véli, a tető ugyan itt-ott beázik, de még nincs nagy baj a falakkal. „Most még 600–700 eurós négyzetméterenkénti áron lehetne helyreállítani az épületet” – jelenti ki Szabó Bálint. Gyors fejszámolással 25 millió euróra becsüli egy szerényebb helyreállítás hozzávetőleges költségét. További 25 millióból lehetne a kastélyparknak is viszszaadni a régi pompáját. Azt is hozzáteszi azonban, hogy egy ilyen épületnek a karbantartása is rendkívül költséges. Egy hasonló méretű angliai kastélyt a tulajdonos évente mintegy félmillió euróból tart fenn.
Kovács András sem titkolja, nem örül a visszaszolgáltatásnak. „Hallotta valaki, hogy Magyarországon visszaadták volna a fertődi vagy a gödöllői kastélyt? – teszi fel a költői kérdést, majd maga válaszol. – Dehogy adták. Felelőtlenség lett volna ezt tenni. De a román államnak már nem kell bizonyítania a felelőtlenségét.”
A művészettörténész szerint a történelem gondoskodott róla, hogy az arisztokratáknak ne legyen elég pénzük a kastélyok fenntartására. Szerinte az erdélyi nemesi családok már a 19. században anyagi gondokkal küszködtek. Az első világháború után pedig sokat romlott a helyzetük. “Bánffy Miklósnak óriási birtokai voltak, mégis amikor a Helikon írótalálkozóit szervezték, azt mondta, sározzák inkább Kemény János marosvécsi kastélyát, ne az övét. Bonchidán csak lábujjhegyen lehetett tipegni. A kastély karbantartására már nem volt fedezet” – meséli a professzor. Hozzáteszi, szerinte az önkormányzat sokkal könnyebben megtalálhatná az épület rendeltetését, és a renováláshoz, karbantartáshoz szükséges pénzforrásokra is nagyobb eséllyel pályázhatna.
A 15 hektáros kastélyparkban egy római castrum alapjait tárták fel. A kutatói gödrökben több helyen is falmaradványok láthatók. „Ez egy kincsesbánya a régészeknek, de a római leleteket a kastély környékével együtt kellene vizsgálni. Ott pedig még nem kezdtek kutatni – jegyzi meg Kovács András. – Azt kellene megnézni, mit dobtak ki a szemétbe, amikor a 19. század elején betemették a várárkot.” A művészettörténész elmondja, a gyalui castrumnál végzett ásatások hozták a felszínre az Erdély területén talált két római veterándiploma egyikét. Ez egy fémlemez, melyre azt vésték, hogy tulajdonosa elvégezte szolgálatát a római seregben, és szabad római polgár lett.
A kastélyparkban a tuskók árulkodnak arról, hogy megannyi évszázados fát vágtak ki az utóbbi egy-két évben. Némelyik egészen friss vágás nyomait őrzi. A még álló fák legtöbbjét megtámadta a fagyöngy. A kolozsvári piacokon év elején kínált fagyöngyágak egy része innen származik.
Okos Károly alpolgármester azzal büszkélkedik, hogy a nagyanyja is ringatta a kastélyt visszaigénylő Barcsay Tamás bölcsőjét. Ő ugyanis 30 évig állt szakácsnőként a Barcsay grófok szolgálatában. Tőle hallotta azt is, hogy a második világháború idején, amikor a bevonuló román és orosz csapatok katonai parancsnokságot rendeztek itt be, a szőnyegeket csak négybe vágva tudták elvinni az épületből. „Sokan gazdagodtak meg az innen elhordott értékekből” – jegyzi meg az alpolgármester. Okos Károly azt reméli, eljön annak is az ideje, amikor idehozzák az értékeket. Barcsay Tamás egy korábbi látogatása során arról tárgyaltak, hogy rendezzenek be egy Kalotaszeg-centrumot az épületben. Az örökös azonban a legutóbbi látogatása során mintha megfeledkezett volna erről a tervről. Akkor már a turisztikai, családi felhasználás lehetőségeit mérlegelte. A Kanadában élő Barcsay Tamás professzort elektronikus levélben próbáltuk kérdezni szándékairól. Egyelőre nem válaszolt a leveleinkre.
A hét első napjaiban Erdélyben 22 fokra, Máramarosban és Moldvában 25–26 fokra csökkent a nappali hőmérséklet maximális értékeinek átlaga, jövő héttől pedig a megszokottnál hűvösebb lesz az idő a legtöbb régióban.
Kolozsváron folytatta hétfőn háromnapos erdélyi magánlátogatását Sulyok Tamás államfő, aki a Barabás Miklós Céh Bánffy-palotában berendezett rendhagyó tárlatát és a kolozsmonostori Nagyboldogasszony (Kálvária) plébániatemplomot tekintette meg.
A 150 éve elhunyt Kriza János püspöknek avatott szobrot a Fehér megyei Torockón a Magyar Unitárius Egyház.
Zivatarokra, jégesőre és erős szélre vonatkozó másodfokú (narancssárga) riasztást bocsátott ki hétfőn az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) Vâlcea, Olt, Argeș, Teleorman megyére, valamint Fehér, Szeben, Brassó, Dâmbovița és Prahova megye hegyvidékére.
Erdély több pontján is károkat okozott a vihar vasárnap, számos helyen kellett beavatkozniuk a katasztrófavédelem egységeinek.
Háromnapos magánlátogatásra érkezett Kolozs megyébe Sulyok Tamás köztársasági elnök és kísérete. Vasárnap Bonchidára és Válaszútra látogattak, majd megtekintették a kolozsvári Szent Mihály-plébániatemplomot.
A Máramaros megyei Salvamont hegyimentőegységei egy kilenc gyermekből és két felnőttből álló csoportot mentett ki a szombatról vasárnapra virradó éjszaka a Radnai-havasokból – tájékoztatott vasárnap Dan Benga.
Újabb negatív rekordot – vagy ahhoz közeli eredményt – könyvelhet el a Román Vasúttársaság (CFR): mintegy tíz órába került egy szerelvény számára, hogy megtegyen 150 kilométert.
A kereszténység összefonódik az identitásunkkal, nemcsak a magyar, hanem az európai identitással is – hangoztatta Kalmár Ferenc miniszteri biztos szombaton Válaszúton.
Huszonöt megyét érintő fokozott légköri instabilitásra adott ki szombaton elsőfokú (sárga jelzésű) riasztást az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM).