Cégérrel sem fogy el a jó bor? A legtöbb erdélyi pincészetet nehéz helyzetbe hozta a járvány

A szeszélyes időjárás miatt 2021 átlagos szőlészeti és borászati év. Erdély egyes vidékein a kelleténél több eső esett, de inkább a hosszú és tartós szárazság volt a jellemző, ami gátolta a szőlőszemek megfelelő kifejlődését, így a jó évek hozamához képest lényegesen kevesebb szőlő termett.

A történelmileg híres ménesi borvidéken, az Arad megyei Ópáloson 124 hektáron gazdálkodó Balla Géza szerint mennyiségileg kisebb volt az idei szőlőhozam, de az arad-hegyaljai bor szempontjából mégis nagyon jó évjárat ígérkezik.

– magyarázza a partiumi borász, aki a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Karának kertészmérnöki szakán oktat szőlészetet és borászatot. A szakember szerint a bor minőségét soha nem egy-két paraméter határozza meg, így nem jelent hátrányt az idei túl magas, 14–16 alkoholfokos alapanyag.

A bor értékesítése szempontjából normális évjáratban gondot okozhat az átlagosnál kisebb mennyiségű szőlőtermés, hiszen ezzel csökken a pincészetek forgalma és jövedelme is. Az elmúlt két esztendő azonban semmilyen szempontból nem mondható normálisnak:

a koronavírus-járvány gazdasági következményei a mezőgazdasági ágazatok közül a borászatot viselték meg a legjobban.

A jó minőségű, igényesen előállított borokat kínáló pincészetek közül sokan kerültek csődközelbe, jövőre pedig fel is számolódhatnak, ha nem tudják ellensúlyozni a palackozott bor forgalmának drasztikus visszaesését.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján Balla Géza pozitívan értékeli, hogy sokan örömükben vagy bánatukban is megittak egy-egy pohár jó bort, azaz a borfogyasztási kultúra jó irányba indult el Romániában is, ami szép fejlődést ígért a hazai pincészeteknek. Ezt a kedvező folyamatot akasztotta meg a koronavírus-járvány: az emberek rendre lemondtak a nem létfontosságú dolgokról, így a borról is.

A lejtmenetben közrejátszott a vendéglátóipar folyamatosan romló helyzete, a HoReCa-szektor válsága is.

A kis- és nagykereskedelemben hatalmas túlkínálat van borból, miközben drasztikusan visszaesett a borok eladása. Az arad-hegyaljai pincészet tulajdonosa szinte lehetetlennek tartja a bor árának emelését, pedig a termelőknek nincs más lehetőségük kigazdálkodni a borászathoz szükséges fogyóanyagok áremelkedését.

– fogalmaz Balla Géza. A szakember azt is szóvá teszi, hogy szakmai pályafutásának 38 éve alatt soha nem fogott még ki ilyen kritikus időszakot. Máskor is voltak nehéz periódusok, de azokat mindig sikeresen tudták kezelni.

A borászok számára mindig a téli ünnepek jelentették a mentőövet, amikor készleteik jelentős része elkelt. Tavaly télen volt az első hideg zuhany, és az idei biztató nyár után ismét „halott” időszaknak néznek elébe: a bor értékesítése szempontjából takaréklángon működő kereskedelmi forgalom inkább stagnálást, vagy éppen csökkenést jelez. A ménesi borász szerint azok a pincészetek vannak szerencsés helyzetben, amelyeket olyan vállalkozók tartanak fenn, akik más tevékenységi területen sikeresek, így a borkereskedelem veszteségeit pótolni tudják.

A borászok többsége azonban nincs ilyen szerencsés helyzetben. Balla Géza szerint

a kisebb pincészetekben a családi megtakarításokhoz nyúlnak, hogy átvészeljék ezt a nehéz időszakot, amely eltarthat még további egy évig is.

„A borászszakma mindig előrelátó és optimista volt. Mindenkinek azt javasolom, hogy a ránk jellemző optimista magatartás kerekedjen felül, és vészeljük át ezt a roppant nehéz időszakot. Nagy kár lenne, ha az ígéretesen elindult erdélyi pincészetek egy része bezárna” – húzza alá Balla Géza.

A kisebb pincészetek közül sem mindenkit érintett egyformán a kereskedelmi borforgalom drasztikus visszaesése. Sok erdélyi gazda ugyanis nem palackozza borait, hanem ömlesztve árulja szűkebb és tágabb környezetében, ami a jelenlegi válsághelyzetben talán némi előnyt jelenthet a talpon maradáshoz. A Bihar megyei Hegyközszentimrén több szőlősgazda is bortermeléssel foglalkozik, jórészt 1–3 hektáros területen, de van, aki 70 hektáron termeli meg ömlesztve értékesített borait.

Nagy Sándor az 1989-es rendszerváltás óta foglalkozik szőlőtermesztéssel, háromhektáros birtokát a kilencvenes évek elején telepítette. Az elmúlt három évtizedben olyan sokan megismerték a környező településekről, illetve Nagyváradról, hogy soha nem panaszkodott a forgalomra. Egyik évről a másikra alig maradt bora.

– magyarázza a gazda.

A tavalyi és az idei esküvői szezon átalakulását, illetve a családi mulatságok korlátozását megérezte, de a bor értékesítésében nem volt akkora visszaesése, hogy eladhatatlan készletei gyűljenek fel a pincében. Néhány hordó vörös bor vár csupán értékesítésre az előző évek hozamából, a fehér borokon már túladott.

Nagy Sándor érdekes jelenségnek tartja a rozé borok gyorsan terjedő divatját. Pár éve a legtöbb kisebb pincészet számára szinte ismeretlen rozé fajták hirtelen berobbantak a köztudatba. Ma már sokan keresik, így a kékszőlő-fajták felét vörös bornak, másik felét rozénak dolgozza fel. Nagyék zömében félszáraz borokat forgalmaznak, erre van a legnagyobb kereslet a környéken.

„A borászat nincs könnyű helyzetben, de én akkor sem mondanék le róla, ha nem nyugdíjasként foglalkoznék szőlőtermesztéssel. Két fiammal és a feleségemmel gazdálkodunk, a fiúk tizenkettedikesek. Remélem, valamelyik gyerek hosszabb távon is elkötelezi magát a szőlő mellett. Ha ügyesen gazdálkodik, ekkora területen egy borosgazda meg tud élni a családjával” – magyarázza búcsúzólag Nagy Sándor hegyközszentimrei boros gazda.