„A földi maradványok feltárása esetén patológiai vizsgálatnak vetjük alá a csontokat a kivégzettek azonosítása érdekében, továbbá jogi szempontból is fel akarjuk tárni a hat évtizeddel ezelőtt történteket. Információink szerint még élnek olyan személyek, akik felelősségre vonhatóak a tíz áldozat kivégzéséért, megemlíthetőek többek között a kivégzőosztag vezetői, továbbá mindazok, akik elrendelték az élet kioltásához vezető intézkedést” – idézte a News.ro hírügynökség a katonai főügyészt.

Megtekintette a kutatás elindítását az aradi temetőben Lukács István fia, aki 13 éves volt apja kivégzésekor. A férfi újságíróknak elmondta, másfél évvel korábban látta apját utoljára, az ítélet után pedig a kommunista államhatalom elkobozta a házukat, így édesanyjával és két testvérével együtt az utcára került. „Már az 1989-es forradalom után nekiláttam a közös sír felkutatásának, mivel megígértem édesanyámnak, hogy keresztényhez illően eltemetem az apámat. Ha sikerül megtalálni a földi maradványait, anyám mellé temetem Szegeden” – jelentette ki a pécskai férfi. Lukács István elmondta azt is, bár Szoboszlayékat a Kolozsváron 2010-ben kihirdetett ítélet utólag felmentette a vádak alól, ők sohasem kapták vissza az elkobzott házukat és javaikat.

Szoboszlay Aladár lelkészt és 56 vádlott-társát államellenes összeesküvés vádjával ítélték el 1958-ban. A pécskai római katolikus pap Confederatio című művében egy Arad központú román-magyar konföderáció létrehozásáról írt. Több társával azt tervezték, hogy az 1956-os magyar forradalommal párhuzamosan Romániában is forradalmat robbantanak ki. A Szekuritáte azonban hamar felgöngyölítette az ügyet és letartóztatta a szervezkedőket. A Szoboszlay-perben a lelkészt és kilenc társát golyó általi halálra, a többieket pedig súlyos börtönbüntetésre ítélték. Szabó Emilnének, Szoboszlay lánytestvérének a kezdeményezésére a kolozsvári táblabíróság 2010-ben újratárgyalta a Szoboszlay-pert, és jogerősen felmentette az elítélteket, megsemmisítve az 52 évvel korábban kihirdetett verdiktet.