„Nemcsak falakat teremtettünk, hanem közösséget” – Átadták a Bocskai-díjakat a Sapientia egyetemen

Ünnepi beszédében Tonk Márton rektor emlékeztetett, hogy az egyetem húszéves történetében nagy szerepet játszó két személyiség díjazásáról még 2019-ben határoztak, de a díjátadóra a járványhelyzet miatt csak most kerülhetett sor. Rendkívüli két év után rendhagyó körülmények közepette tartják meg a sokszor halasztott ünnepséget, mondta, arra utalva, hogy a nagyközönség – így a sajtó is – online követhette a díjátadót.

„Volt ez még így sem, voltak ennél sokkal nehezebb időszakok, körülmények is” – jelentette ki a rektor 1944 szeptemberére utalva, amikor az I. Ferenc József Tudományegyetem tanévnyitó ünnepségét légoltalmi óvóhelyen tartották, mivel a front 40 kilométerre volt Kolozsvártól. Ez egyben az intézmény hattyúdala is volt, 1945 májusában felszámolták, emlékeztetett.

„A Sapientia az elmúlt két esztendőben is működött, feladatait ellátta” – vont párhuzamot, hozzátéve, hogy a fejlesztésekről sem kellett lemondani, zajlik a munka Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön.

A diáklétszám is stabil, és egyike azon kevés romániai egyetemnek, ahol jelenléti oktatás zajlik.

„Megtanultunk pandémiául működni, és még díjátadásra is maradt kedvünk” – fogalmazott Tonk Márton, aki szerint utóbbi morális kötelesség is, hiszen a két díjazott személyiség összeforr az egyetem elmúlt 20 évével.

– jelentette ki. Rámutatott, az egyetemen kiváló jogászképzés folyik, mely az erdélyi magyarság specifikus problémáira irányul, megcáfolva a tamáskodók hadát, azok hozzáállását, akik nem hittek a megvalósításában. Trócsányi László már indításkor támogatta a képzés tartalmi feltöltését, létrehozta a finanszírozási hátteret, mondta. Dávid Lászlóról szólva kijelentette: „a Sapientia 20 esztendeje kezed nyomát viseli”.

Brendus Réka, a budapesti Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkárságának főosztályvezetője ünnepi beszédében úgy fogalmazott: „azok előtt tisztelgünk, akik hozzájárultak ahhoz, hogy igazi magyar elitet képezzünk”.

Aki a tudomány szolgálatába áll, az a tudomány átadásával is szolgálatot vállal, jelentette ki.

Úgy vélte, hogy a Sapientia választ tud adni azokra a kihívásokra, melyek Székelyföldön vannak, megadja a fiataloknak a lehetőséget, hogy itthon teremtsenek jövőt. Az eredmények önmagukért beszélnek, összegzett.

Veress Emőd egyetemi oktató, a jogászképzés vezetője dr. Trócsányi Lászlónak a jogtudományi kar létrehozásáért, az erdélyi jogtudományosság pártolásáért tett erőfeszítéseit méltatta. Rámutatott, a volt igazságügyi miniszter szegedi egyetemi oktatóként már csak a Szeged és Kolozsvár közötti kapcsolat miatt is feladatának érezte, hogy foglalkozzon a határon túli jogászképzés megszervezésével.

„Olyan ember, aki folyamatosan kezdeményez, alkot és szervez” – jellemezte a díjazottat, felidézve karrierjének lépcsőfokait: ügyvédi praxis, alkotmánybíróság, nagyköveti tisztség, igazságügy-miniszter, EP-képviselő. Egyetemi oktatóként a közjog, alkotmányjog és közigazgatási jog a területe.

– fogalmazott a méltató, rámutatva, hogy jogászok nélkül „közösségünk gyenge”, mivel ők alkotják az „immunrendszerét”.

Trócsányi László a díj átvétele után hitvallásának két fontos elemét osztotta meg a hallgatósággal: hisz a múlt, jelen és jövő szövetségében, illetve az egységes magyar nemzetben. Hangsúlyozta, hogy a jogászképzésre mindig szövetségesként tekintett, igazságügyi miniszterként is, a kolozsvári jogászképzés pedig hatalmas múltra tekint vissza, a régi jogászprofesszorok jelenlegi gondolkodásunkra is kihatnak.

– tanácsolta a helyieknek, külön megköszönve munkájukat.

Dávid László méltatójaként Farkas Csaba rektorhelyettes hangsúlyozta, hogy a volt rektor nem csak a Sapientia egyetem alapításánál segédkezett, hanem a magyar nyelvű műszaki képzés meghonosításánál is. Fejlesztési mérnöki tapasztalatait tudományos pályán akarta kamatoztatni, a kihívást választotta a biztonságos út helyett, és az intézményépítésben is szerepet vállalt, „ha kellett, sokszor saját kézzel”.

Az elmúlt évek során, ha nem is birodalmat, annál sokkal fontosabb dolgot épített fel: biztonságot a magyarul tanulni vágyók számára,

mondta a méltató, úgy vélve, Dávid László nagyszerűen megállta a helyét a kutatás, oktatás és oktatásszervezés területén is. Példaértékű munkásságát folytatni, gyarapítani kell, jelentette ki. „A professzor úr meghatározó szerepet játszott a Sapientia EMTE elmúlt 20 évében oktatóként, vezetőként és emberként is” – összegzett.

„Ne menjek túl közel, pedig közel álltok a szívemhez” – mondta a díj átvételekor a járványügyi szabályokra utalva Dávid László, hangsúlyozva, hogy munkája során soha nem azt követte, ami kötelező, hanem amiről úgy érezte, hogy helyes – ezt az értékrendet kapta gyerekként a családjától, iskoláitól. Később a legtöbb segítséget feleségétől, gyerekeitől, akik a nehéz időkben is mellette álltak, hiszen a Sapentiának voltak olyan időszakai is, amikor a nehezebb utat kellett választani – idézte fel. Mint mondta, egyik mentora hatására döntött az egyetemi karrier mellett, aki úgy fogalmazott: „ha a harcmezőn te akarsz lenni a tábornok, akkor légy egyetemi tanár”.

– fogalmazott a díjazott. Elmondta, munkája során azt látta a helyes útnak, hogy ne csak egyetemet teremtsenek, hanem rangot is adjanak neki. „Ez volt a legnagyobb feladat, mert az egyetem meglett volna, de hitelt kellett adni neki, szerethetővé kellett tenni” – jelentette ki. Hangsúlyozta, a Sapientia legnagyobb feladata, hogy olyan értelmiséget neveljen, melynek tagjai nem csak jó szakemberek, hanem elkötelezettek is.

– mondta, hozzátéve, hogy erre a közösségre most és évek múlva is büszke lesz, hiszen tagjai ugyanazt az értékrendet képviselik. „Köszönöm, hogy egy ideig közétek tartozhattam és büszke vagyok arra, amit közösen elértünk, a Jóisten éltessen sokáig” – zárta köszönőbeszédét Dávid László.