„Maradjunk Krisztussal egészen a halálig, mert Ővele élni is fogunk” – A Gyulafehérvári Főegyházmegye húsvéti pásztorlevele

Sokan szeretnének ma is áldozatok nélkül eredményhez jutni, lemondások nélkül sikereket elérni, küzdelem és erőfeszítés nélkül célba érkezni.

A keresztény ember tudja, hogy ez nem lehetséges. Ha nem haltam meg Krisztussal, nem lehet életem sem Krisztusban. Mit jelent meghalni Krisztussal? Nem jelenti a mi életünk végét, hanem Jézus élete az, ami a halálon túl az Életre vezet minket. Ezért nincs új élete, ezért nem lehet új élete annak, aki nem hajlandó meghalni Krisztussal. Nem lehet kikerülni a Golgota keresztjét. Ha nem halok meg a Mesterrel, feltámadni sem tudok nélküle.

A jubileumi év felkínálta reménység, a teljes búcsú elnyerésének oly sok alkalma jó lehetőség a Krisztussal való igazi életre, a Hozzá való visszatérésre. Szent Pál apostol minket is arra bátorít, mint Timóteust, hogy a szenvedések, nehézségek, megpróbáltatások ellenére maradjunk Krisztussal egészen a halálig, mert Ővele élni is fogunk.

Akkor, ha osztálytársaim, a munkatársaim, a baráti körben, vagy rokonságban, esetleg családunkban csipkelődnek, kigúnyolnak vagy lenéznek hitünk miatt. Ha megmosolyognak, amikor keresztet vetünk a templom vagy az útmenti kereszt előtt. Ha maradinak tartanak, amiért templomba járunk és szentségekhez járulunk.

Igen, áldozatot jelent Krisztus tanítványának lenni. És ha úgy éreznénk, hogy nem éri meg, hogy nem érdemes, hogy inkább feladnánk, jusson eszünkbe Szent Pál apostol szava: „Ha meghalunk vele, majd élünk is vele”! Jézus Krisztus feltámadása erősítsen meg bennünket abban, hogy a Vele való közösségért, az üdvösségért, az Életért érdemes mindent vállalnunk.

Ezekkel a gondolatokkal kívánunk kedves híveinknek és minden jóakaratú embernek áldott húsvéti ünnepeket!