„A szeretetben nincsen félelem. A teljes szeretet kiűzi a félelmet. Az egyházunk iránti szeretet győzte le bennünk a félelmet. (...) A temesvári gyülekezet nemhogy megijedt, meghátrált, szétszéledt volna, hanem még a temetés tragédiája közepette is inkább megacélozódott és felbátorodott. Ez gyönyörű példája a közösségben összegyűjtött és megerősödő szeretetnek” – jelentette ki Tőkés László.

Újvárossy Ernőt olyan emberként mutatta be, aki építőmérnökként bejárta Románia építőtelepeit, és Temesvárra visszatérve talált vissza a református egyházhoz, mely éppen a temploma átalakítására készült. A mérnök azonban

Hozzátette: ma sem ismertek Újvárossy Ernő halálának a körülményei, és ahogy telik az idő, egyre csökken annak az esélye, hogy kiderüljön, mi is történt vele. Úgy vélte: az akkori hatóságok vagy közvetlenül, vagy közvetetten „tették el láb alól”, vagy megölték, vagy belehalt a kínzásba.

Kijelentette: meggyőződése, hogy Újvárossy Ernő nem önkezűleg vetett véget életének. Holttestét a kommunista hatóságok lepecsételt koporsóban adták ki, családtagjai is csak egy pillanatra láthatták.

Balaton Zoltán, Újvárossy egykori barátja úgy értékelte: az volt a bűne, hogy Tőkés László támasza volt, és megérezték, hogy nem zsarolható. Felidézte: Újvárossy Ernő halála egy olyan időszakban következett be, amikor a Securitate megpróbálta elszigetelni Tőkés Lászlót a támogatóitól. A hozzá közel állókat munkahelyükről más városokba helyezték át, vagy megfélemlítéssel próbálták eltávolítani a lelkész mellől. Újvárossy Ernővel egyik módszer sem vált be, ezért vele keményebben próbáltak fellépni.

Tőkés László egyik legközelebbi munkatársa máig tisztázatlan körülmények között halt meg 1989 szeptemberében. Holttestét három nappal eltűnése után találták meg a Temesvárral szomszédos Vadász-erdőben. A rendőrség egy nappal a bejelentés után sem szállíttatta el a holttestet, és csak zárt koporsóban adta át a családnak. Újvárossy Ernő eltűnése előtt a Securitate fenyegetésére panaszkodott Tőkés Lászlónak.