Ahol érezni a gondviselést – csodatevő erőt tulajdonítanak a máriaradnai kegyképnek

A kép az olaszországi Vicenza tartományban található Bassano del Grappa-i Remondini-nyomdából származik, és a szerzetesek átutazó kereskedőktől vásárolták meg 1668-ban az akkori kápolna részére. „Ez sok példányban megvan a világon, hiszen nyomtatott kép, nem egyedi alkotás. És mégis, itt, ezen a helyen egyedi ima-meghallgatások történtek, és e körül a kép körül kialakult egy nagy kegyhely. Mikor is volt az? Közép-Magyarországon a török uralkodott, az erdélyi fejedelemség a töröktől függött, a Partium hol ide, hol oda tartozott, szóval ebbe a bizonytalan helyzetbe lépett be a Szűzanya, és adott reményt az embereknek. Azután jött a felszabadulás, a kereszténység visszatérése erre a vidékre, és a különböző nemzetiségek egymás mellett élve és dolgozva teremtették meg a mostani életnek az alapjait” – emlékeztetett a 2018-as Kisboldogasszony-napi zarándoklat alkalmával Erdő Péter bíboros, az Esztergom-Budapesti Egyházmegye érseke, az akkori szentmise főcelebránsa.

Nagyboldogasszony, más néven Mária mennybemenetele (augusztus 15.) is nagy ünnep Máriaradnán, olyankor nemzetiségre és felekezetre való tekintet nélkül nagyon sokan keresik fel a kegytemplomot, a kolostort és a kálváriadombot. „De egész évben jönnek hozzánk ortodox hívek is, nemcsak Radnáról, hanem Lippáról is. Mivel minden vasárnap három nyelven tartjuk a szentmisét, ők is megértik, s nálunk le lehet ülni a templomban” – magyarázta a máriaradnai plébános, aki az első világi pap a kegyhelyen, ugyanis ma már nincsenek szerzetesek a rendházban, amelyet 1951-ben a román kommunista hatalom a ferencesek kényszerlakhelyéül jelölt ki.

Két éve Ópálos (Păuliș) és Újpálos (ami Ópálos településrésze) Máriaradna filiája, ott 50-50 hívő jár a magyar és a német templomba. „Ugyanazok jönnek mindkét helyre. Kevesen vannak, de lelkesek gyakorolják a hitüket” – mondta Reinholz András.

Egyháztörténeti különlegesség a „Jézus dicsőséges útja”

Az elmúlt évben felújították a Kálváriadomb stációit. „A dombtetőn, a Szent Kereszt-kápolnával kezdtük, majd a 14 állomással folytattuk, tehát az Úr Jézus szenvedésének útja kész van. Jelenleg lent dolgozunk, ahol kezdődnek a stációk: ott van Assisi Szent Ferenc szobra, ami carrarai márványból készült, s mellette áll három-három férfi, illetve női szent szobra, akik szintén ferencesek voltak” – mondta a plébános.

Remélik, hogy szeptember 21-ig elkészülnek, mert akkor szervezi meg Máriaradnán a családok fesztiválját a temesvári püspökség. „Ezeket a stációkat részben azok a plébániák újíttatták fel, amelyek annak idején állították, de attól függetlenül, hogy hozzájárult vagy sem valamelyik egyházközség, megcsináltattuk mindegyiket” – tette hozzá Reinholz András.

Ha sikerül idén befejezni, akkor jövőre hozzáfognak az „Úr Jézus dicsőséges útjának” a felújításához. „Az is 14 állomás, ami a feltámadással kezdődik. Sajnos az orosz katonák ledöntöttek hat állomást, és most is minden úgy van, 1952 óta nem csinált senki semmit. Ez a templom mögötti domboldalon, baloldalt található. Nagy, két-három éves munka lesz, de nem számít, mert szeretnénk befejezni. Ez különlegesség, mert Radnán kívül csak két helyen van ilyesmi Európában” – magyarázta.

Zarándokok a Szilágyságtól a Vajdaságig

A szilágysomylói Fazakas Ilona az egyik korábbi búcsún elmondta, hogy húsz éve járnak Máriaradnára. „Nagyon szeretjük ezt a templomot, és imádkozunk a Szűzanyához, mert mindig mellettünk van, minden bajban megsegít, s bízunk benne” – fogalmazta meg hitvallását. Ugyanakkor a Vajdaságból is érkeznek rendszeresen zarándokok Máriaradnára, mint például a törökbecsei Dudás Erzsébet. „Mindenhová elmegyek, ahol van Mária-kegyhely. Ott megtalálom a békét, hogy miként kell szeretnie egyik embernek a másikat, kicsiktől a nagyokig” – mondta.

A Temes megyei illetőségű Faragó Borbála a nagyanyja elbeszélései alapján a régmúlt idők búcsújárását is felidézte. „Nagymamám az 1900-as évek elején született, és mesélte – illetve fényképeken is láttam –, hogy garaboly (kézi kosár – szerk. megj.) volt a karjukon, egy lovaskocsi jött utánuk, s ők három-négy napig ballagtak, úgy, gyalog járták meg a radnai búcsút” – mondta.

Reinholz András plébános szerint „van egy titok” Máriarandán. „Nem az a fontos, hogy ezt megfejtsük, hanem hogy elfogadjuk és hálát mondjunk a Jóistennek és a Szűzanyának, hogy vigyáz erre a vidékre. A helyiek évtizedek óta mondják, hogy Radnán nem volt semmilyen különösebb probléma, vész. És nemcsak a katolikus hívek, hanem a többiek is meg vannak arról győződve, hogy a Szűzanya megóvja a radnaiakat és a környékbeli híveket minden rossztól” – mondta a plébános.