A tudás a digitális önvédelem kulcsa: nő az igény az online térből érkező káros hatások elleni védekezésre

A gyerekeket nem kontrollálni kell, hanem hatékony tudással felruházni, hogy képesek legyenek megvédeni magukat az offline és az online közegben – ez Pöltl Ákos magyarországi közgazdász digitális önvédelemről szóló előadásának egyik legfontosabb üzenete.

A közgazdász nemzetközi kommunikációs szakirányú végzettséggel rendelkezik, emellett katonai közelharcoktatói és hivatásos testőrképesítést is szerzett, ennek elegyéből állította össze a digitális önvédelmi projektet.

Pöltl Magyarországon évek óta tart fizikai és digitális önvédelmi képzéseket iskolásoknak, egyetemistáknak, pedagógusoknak és szülőknek.

A projektet a napokban a Mathias Corvinus Collegium (MCC) erdélyi tehetséggondozó nyílt előadásain, a MCC FIT és Középiskolai Program keretében mutatta be. A szakértővel a sepsiszentgyörgyi előadás után beszélgettünk.

Kérdésünkre Pöltl Ákos kifejtette, egyre inkább megfogalmazódik az igény a tinédzser és fiatal felnőtt korosztály körében, de a szülőket és a pedagógusokat is foglalkoztatja, hogy megvédjék magukat és családjukat a digitális térben a káros hatásoktól, felismerjék és hárítani tudják a veszélyeket.

A felnőttek – a szülők és a pedagógusok – nem állhatnak a gyerekek, fiatalok mellett a nap 24 órájában, ezért el kell érnünk, hogy képesek legyenek megvédeni magukat.

A szülő beszélne a gyerekével ezekről a témákról, de gyakran nem tudja, honnan közelítse, mit mondjon, elkezd kutatni a világhálón, azzal még inkább elvesz a túl sok információ között, ezért hálás, ha kap egy előadáson zanzásított, használható útmutatót, részletezte Pöltl Ákos.

Meglátása szerint a pedagógusokra is hatalmas felelősség hárul, az úgynevezett cyberbullying, azaz internetes zaklatás egyik lényeges közege az iskola, az osztályközösség. A pedagógusnak kezelnie kell ezeket a helyzeteket, fontos, hogy erre meglegyen az eszköze.

A szakértő hangsúlyozta, a megoldás leginkább az, ha az érintettek megfelelő mennyiségű információval rendelkeznek, felismerik az összefüggéseket, a közösségi média mögött meghúzódó folyamatokat, a profittermelő gazdasági modellt,

ennek a birtokában tudatos felhasználóként böngésznek, nem hagyják magukat irányítani.

Szülőként nem tudjuk megvédeni a gyereket, mert nem vagyunk állandóan mellette, nem tudjuk, mihez kezd a napi 6–8 óra képernyőidővel, milyen kapcsolatai vannak, milyen támadások érik – annál is inkább, hogy a digitális bennszülött gyerekek sok esetben jártasabbak az online világban, mint a szüleik, sokkal több funkciót ismernek és használnak.

Nem elég, ha ellátjuk a gyereket intelmekkel, például, hogy ne jelölj vissza senkit, akit nem ismersz, mert a kamasz esetleg csak forgatja a szemét, és megbeszéli a barátaival, hogy „apa újra csak papol”, hívja fel a figyelmet Pöltl Ákos.

A szakértő szerint a megoldás a kontroll helyett a tréning, a felnőtteknek naprakész információval kell rendelkezniük, ugyanakkor jó példát kell mutatniuk, még akkor is, ha ez a saját maguk bekorlátozásával jár, hiszen nem várhatjuk el, hogy a gyerek kevesebbet legyen online, ha mi magunk is függők vagyunk.

 – szögezte le Pöltl Ákos. Rámutatott, olyan visszás helyzet alakult ki, hogy a gyerekek a digitális felnőttek, ezt a párhuzamos világot gyakran „szülőmentesnek” tekintik, ahol ők vannak otthon, a felnőttek csak látogatóba járnak.

A szakértő felhívta a figyelmet, a veszélyprotokollt kell megismertetni a gyerekekkel, ismerjék fel az online zaklatást, a megfélemlítést, tiltsák le, jelentsék az elkövetőt, ha nem tudják megoldani, kérjenek segítséget. Ismerniük kell a biztonsági beállításokat, a kép- és a tartalommegosztás kockázatait, az alternatív chat veszélyeit.

Pöltl arra is kitért, a fiataloknak tudniuk kell, hogy az influenszerek mögött gyakran „kamuvilág” épül, hatalmas követőbázisuk 30–40 százaléka algoritmus, hogy a fotók egy része manipulált. Beszélni kell az álhírekről, a félretájékoztatásról, hogy a háború kitörése után ezek a fősodratú médiában is megjelenhetnek – sorolta a szakértő.

Az internethasználóknak tisztában kellene lenniük az online hirdetések mögötti manipulációval, hogy a felhasználó figyelme a termék, amiért verseny zajlik.

„Megtalálják a megfelelő pillanatot, amikor megragadják a figyelmünket, és tűpontosan úgy juttatják el a hirdetést, hogy a célszemély reagáljon is rá. Ismernünk kell, hogy minden, ami a telefonunkon van, jó okkal került oda, az értesítési központok nem véletlenül villódznak pirosan” – hívta fel a figyelmet a szakértő.

Pöltl Ákos szerint a megoldás a digitális minimalizmus, ismerjük, tudatosítsuk a platformok mögött húzódó gazdasági folyamatokat, a manipulációs technikákat, a saját képernyőidőnket, majd igyekezzük ezt korlátozni.

Jelöljünk ki a lakásban telefonmentes zónákat, például az ebédlőasztalt, rendezzünk be közös töltőállomást a nappaliban, ahol minden családtag feltölti a telefonját, és nem az ágy mellett teszi ezt” – javasolta Pöltl.

Arra is kitért, a radikális megoldások, hogy nem csatlakozunk a világhálóra, nehezen kivitelezhetőek, ez ugyanolyan, mintha húsz évvel ezelőtt azt mondtuk volna, benn maradok a szobámban, nem megyek ki a térre játszani, mert akkor biztos nem vernek meg, nem lehetek áldozat.

Pöltl Ákos ugyanakkor biztatónak találja, hogy a fiatalok, a gyerekek egyre inkább tudatosítják a problémát, kikapcsolják az értesítéseket, lenémítják a telefont, a hétvégén nem használják.

„Foglalkoztatja őket, hogy mi lesz majd az ő gyerekükkel. Tudatosabbak, és amikor majd ők alapítanak családot, más mentalitással állnak ezekhez a kérdésekhez, bármi is történik akkorra az online térben” – fejtette ki Pöltl Ákos.