A székely nem revíziót, „csak” autonómiát akar – az SZNT folytatná a Székelyföldhöz csatlakozást kimondó határozatok elfogadását

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) öt évvel ezelőtt, 2014 elején azzal a kéréssel fordult a székelyföldi önkormányzatokhoz, a helyi tanácsokban fogadjanak el határozatot arról, hogy a történelmi Székelyföld része akarnak lenni. 2014 és 2016 között összesen 63 helyi önkormányzat szavazott erről: ezt elsőként Gyergyószentmiklós helyi tanácsa fogadta el 2014. február 20-án, utolsóként pedig a háromszéki Torja önkormányzata hozott erről döntést 2016. december 19-én.

Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke, több SZNT-rendezvény főszervezője a Krónikának úgy fogalmazott: a 63 önkormányzat első látásra kevésnek tűnhet – a történelmi Székelyföldön összesen 149 önkormányzat működik –, de ha figyelembe vesszük, hogy a városok közül csak Marosvásárhely nem fogadta el, és Székelyföld 799 340 lakosa közül 376 617 főt képviselő önkormányzat döntött a határozat mellett, akkor „a 47,11 százalékos arány nem rossz”. Gazda szerint lehetett volna sokkal több is, de az SZNT csak ötletgazda, a végrehajtói szerepkör nem tartozik rá. Ebben nagyon fontos szerepe lehetne a politikumnak, mert

a polgármesterek jelentős része még mindig bátortalan az önálló lépések megtételében,

„felsőbb utasítást” vagy bátorítást vár, ami elmaradt. „Háromszéken minden önkormányzatot meglátogattunk Izsák Balázs elnökkel, Hargita és Maros megyében is igen sok helyen megfordultunk, de majdnem minden alkalommal azzal a kérdéssel szembesültünk, hogy ők nyitottak, de miként viszonyulnak hozzá a politikai vezetők? Elmondtuk, hogy velük is egyeztettünk, de a rábólintás és a feladatul tűzés között igen nagy a távolság” – fogalmazott Gazda Zoltán.

Az önkormányzatok tanácstalanságában az is szerepet játszott, hogy Maros, Hargita, illetve Kovászna megye prefektusa minden határozatot sikeresen megtámadott a közigazgatási bíróságon. Az SZNT több perbe is bekapcsolódott, és elküldte a jogászok által előre elkészített anyagokat. Voltak önkormányzatok, amelyek végigjárták a román törvénykezés minden lépcsőfokát, s olyanok is, akik ódzkodtak a hosszas pereskedéstől. Gazda abszurdnak tartja a helyzetet, mert a bíróságnak nem kellett volna foglalkoznia az üggyel, mivel pusztán egy szándék kinyilvánításáról van szó. Sokatmondó a román bírói gyakorlatra nézve, hogy

kivétel nélkül minden önkormányzat elveszítette a pert.

A határozatok elfogadásának és azok bírósági ellehetetlenítésének volt nemzetközi visszhangja is. Több székelyföldi önkormányzat továbbította a határozatot az Európa Tanács keretében működő Regionális és Helyi Önkormányzatok Bürójának, és a szervezet elnöke, Andreas Kiefer válaszolt a megkeresésekre. „A témát – Románia tiltakozása ellenére – chișinăui kihelyezett ülésén tűzte napirendre és tárgyalta a szervezet. Románia persze nem vette figyelembe a megfogalmazott ajánlásokat” – hangsúlyozta Gazda, aki szerint sokkal hatásosabb lett volna a nemzetközi fellépés, ha nem csupán pár önkormányzat keresi meg a brüsszeli szervezetet, hanem mind a 63.

Tavaly az SZNT újra kezdeményezte, hogy amelyik önkormányzatban még nem fogadták el a határozatot, ezúttal egy petíció formájában terjesszék be, melyet minden tanácstag írjon alá. Az ötlet onnan származik, hogy

a román parlament és pár megyei önkormányzat is petíciót fogadott el, melyben kinyilvánították szándékukat, hogy Románia szeretne egyesülni a Moldovai Köztársasággal.

„Ezt nem támadta meg sem prefektus, sem alkotmányossági óvás nem történt ellene, miközben revizionista törekvésről, határmódosításról van szó” – magyarázta az SZNT tisztségviselője, aki nehezményezi, hogy levélben történt felkérésük nyomán eddig egyetlen önkormányzat sem írta alá a petíciót. „Most elkerülhető lenne a pereskedés, ha csak nem mérnek itt is kettős mércével a prefektusok. Olyan precedensről van szó, melyet ki kell használnunk, idén is szorgalmazni fogjuk meglépését” – jelentette ki Gazda Zoltán. Ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy a mindennapi vesződés, kínlódás, a pénzügyi nehézségek, a hatóságok zaklatásától való félelem háttérbe szorítják ezeket a kezdeményezéseket, mivel a hatalommal ajánlatos jóban lenni, s ezeket a törekvéseket nem nézik jó szemmel. „De ha tudatosodik bennük, hogy ők a székelység törvényesen megválasztott képviselői, és felelősséggel tartoznak a közösségnek, akkor belátják, hogy bizonyos lépések megtétele a feladatuk” – magyarázza Gazda Zoltán.

Uzon polgármestere, Ráduly István szerint akkor is értelme van az akciónak, ha a román hivatalosságok lecsaptak a határozatot elfogadó önkormányzatokra, és bírósági úton semmisítették meg a helyi tanácsok döntését.

– szögezte le a háromszéki község RMDSZ-es polgármestere, aki szerint mára valamelyest változott a helyzet, és ritkábban fordul elő, hogy a prefektus bizonyos önkormányzati döntések megsemmisítését kéri. „Olyan időszak van, hogy ha problémák támadnak a közigazgatás területén, azt meg tudjuk tárgyalni. Nem feltétlenül jutunk el a közigazgatási bíróságig” – fejtette ki. Ráduly a kiutat ezen a területen is a pártok közötti összefogásban látja, amely nemcsak a választások idején fontos, hanem valamennyi közös cél, elsősorban az autonómia elérésében is.

A polgármester pozitívan értékeli az SZNT szerepvállalását: szerinte a nemzeti tanácsnak nagyon sok olyan kezdeményezése volt, amelyeket sokszor önállóan kellett kiviteleznie, mert az erdélyi politikusok nem mindig álltak mellé.

A székelyek nagy menetelése éppen amiatt volt sikertörténet, mert minden párt támogatta,

és ez mutatja az autonómiaküzdelem lehetséges jövőjét is – véli Uzon polgármestere.

Gyergyószentmiklós egykori polgármestere, Mezei János 2014-ben elsőként szavaztatta meg a helyi önkormányzatban a székely autonómiát előrevetítő határozatot, és Székelyföld települései közül elsőként került ki az általa vezetett polgármesteri hivatalra a székely zászló. Mezei szerint a prefektusoknak akkor sikerült mind a 63 elfogadott határozatot megsemmisíteni, de ez a lényegen aligha változtat, hiszen az önkormányzatok ma is magukénak vallják az abban foglaltakat.

A hogyan tovább kérdésére Mezei János, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke a Krónikának úgy fogalmazott,

autonómiaügyben sokkal tágabb konzultációra van szükség.

„Amikor beterjesztettük a parlamentben is a kezdeményezést, azt láttuk, hogy a románok nem ismerik szándékunkat. Nem tudják, mit jelent az autonómia, és nem tudják, hogy az mivel jár. Ezért egy szélesebb körű konzultációt kell folytatnunk a többségi nemzettel” – véli Mezei. A politikus szerint elsősorban gazdaságilag kell megerősíteni a Székelyföldet, és gazdasági stratégiával, felmérésekkel kell bizonyítani, hogy az autonómiának milyen pozitív hozadékai vannak. Ezt nemcsak a többségi románságnak, hanem a Székelyföldön élő lakosságnak is be kell bizonyítani. Sokan a székelyek közül sem értik, hogy az autonómia miért lenne jó nekik, vagy miért kell érte harcolni – fogalmazott Mezei János.

Az MPP-s politikus arról is beszélt, hogy pártja – képviselőin keresztül – ezután minden évben be szeretné terjeszteni a román parlamentben az autonómiatervezetet. Ezt azért is tartja fontosnak, hogy az összes erdélyi magyar párt, valamint az SZNT és az EMNT képviselői is egy emberként álljanak az ügy mellé. Mezei a legnagyobb visszahúzó erőt az RMDSZ hozzáállásában látja: szerinte a szövetség elzárkózik az alulról jövő kezdeményezésektől, és nehezen nyit más pártok és szervezetek felé. Példaként az EP-választások legújabb forgatókönyvét említette, amely szerint

az RMDSZ elzárkózik a kompromisszumoktól, miközben elvárja, hogy a másik két magyar párt kompromisszumkész legyen,

azaz támogassa az RMDSZ listáját.

„Mi lenne, ha mi sem tanúsítanánk irányukba kompromisszumot, és az Erdélyi Magyar Néppárt a Magyar Polgári Párttal közösen – egy reális forgatókönyv szerint – független jelöltet támogatna a májusi EP-választáson?! Garantálom, hogy az RMDSZ-nek egy képviselője sem jutna ki Brüsszelbe” – summázta az MPP elnöke. Mezei szerint az RMDSZ-nek ilyen kérdésekben is sokkal racionálisabban kellene hozzájuk viszonyulnia, mert a szövetség szavazótábora egymagában már nehezen éri el az ötszázalékos küszöböt.