Tüzet hozott Péter páter

A templom falain kívülről, rádióból és írott sajtóból is jól ismert atya a liturgikus C év evangéliumi indíttatású heti útravalóit foglalta legújabb könyvébe. Mint mondta, a kolozsvári Verbum Kiadónál megjelent írásai eredetileg a Vasárnap című katolikus hetilap felkérésére készültek, de az Ady negyedi Szent Imre-plébánián prédikáció formájában is elhangzottak.

A szerző, a megszokott egyedi, könnyed és derűs stílusában, a lelki üdvösség örök távlatait feszegetve tükröt tart olvasói elé, elgondolkodtat, s azokkal is megszeretteti Istent, akik eddig esetleg nem hittek benne. Amint a kötetet méltató egykori katona- és egyetemi évfolyamtárs, az irodalomtörténész Balog László fogalmazott, Sebestyén témaválasztása pazar gazdagságról árulkodik, nincs két egyforma téma, sem sematikus kidolgozás, bátran nyúl kényes dolgokhoz, szeretettel, kellő tapintattal, ugyanakkor mindig határozottan állást foglalva közli az egyház tanítását.

A Péter páternek becézett, mindig mosolygós pap írásai révén is közel áll az emberekhez, az összes olvasójához és hallgatójához, nem csupán plébániai híveihez. „A Gondviseléstől kapott tálentumai révén együtt érez az emberekkel, szövegeivel, gondolataival képes az ember szívét felmelegíteni, képes a sebeket begyógyítani. Egyetlen olvasóját sem hagyja magára, kitartásra, megújulásra buzdítva az elesetteket, a kétkedőket, a keresőket, a más vallásúakat is\" – méltatta barátját Balog.

A csíkszeredai könyvtárigazgató szerint hála az Istennek, hogy a napról napra meghátráló Marosvásárhelynek vannak még szép számmal olyan felelősen gondolkodó értelmiségei, mint Péter páter, aki éppen azokkal a tálentumokkal veszi fel a harcot a tunyaság, maradiság, a mindennapos hazugság, a megalkuvás, a tájba simulás ellen, amelyeket az Istentől kapott.

A református kolléga, Henter György vártemplomi lelkész a Sebestyén Péterben égő tűzről beszélt. „Van, aki úgy gondolkodik, hogy a tűzben a jégszív is megolvad, más, ha eltéved, tűzoszlopot lát és hazatalál. De akadnak szalmaszálak, pozdorják is, akik félelmükben vizet szórnak a tűzre. Van, aki áldja, van, aki átkozza a tüzet és a tűzhordozót\" – osztotta meg gondolatait a népes hallgatósággal a protestáns kolléga, hozzátéve, hogy Péter páter minden beszédében és minden írásában meglobogtatja a tüzet.

Saját vallomása szerint a szerző hisz a lelkek megszépítésében, hiszen ezt ő maga is megtapasztalta. Legújabb kötetéről pedig elmondta, hogy „prédikációt lehet ihlet nélkül is írni, de ahhoz, hogy a Szentlélek tüze is ott legyen, átimádkozott éjszakák kellenek\". Péter páternek azonban nemcsak éjszakánként, hanem, mint elárulta, napközben – kaszáláskor, úszás vagy éppenséggel cigizés alatt – is a következő vasárnapi prédikációján jár az esze.