Magyarok a hagymakupola alatt

Gyerekeiket román iskolába járatják, és kitermeltek maguk közül néhány nagyszájú nagyromán hazafit is, akik túlzó megnyilvánulásaikkal ellensúlyozzák a többségi nemzethez való tartozásuk bizonytalan voltát. Szabó Géza helyi lakos ennek ellenére azt állítja, hogy a zavaros vallási és etnikai viszonyok ellenére jól megférnek egymással a vetésiek, kölcsönösen részt vesznek egymás ünnepein. A görög katolikusok azonban azt remélik, hogy templomuk megújulásával a görög keletiek közül sokan visszatérnek majd az ősi hithez.

Vetés utcáit róva, betérve a falu valamelyik vegyesboltjába vagy kocsmájába, ritkán üti meg román szó az ember fülét, javarészt magyarul, ízes szatmári tájszólásban beszélnek. Azt gondolhatnánk, túlnyomó többségében magyar közösség lakja a Szatmárnémetitől néhány kilométerre található települést. A mintegy 1600 lakosú községben azonban az ortodox a legnépesebb felekezet, híveinek száma 900 körül van. Rajtuk kívül 520 református, körülbelül 100 görög katolikus és maroknyi római katolikus él Vetésen. Ingoványos talajra téved, aki felekezeti hovatartozásuk alapján próbálja meg kikövetkeztetni a helybeliek nemzetiségét, ugyanis az ortodoxok túlnyomó többsége magyar, vagy legalábbis a családban is magyarul beszél.

Nem értik a román misét

„Őslakos románok nemigen vannak a faluban, a 20. század elején itt csak három-négy ortodox család élt. Vetés lakóinak jelentős része magyar ajkú görög katolikus volt az 1700-as évek óta. 1948-ban, a görög katolikus egyház betiltását követően ezek zömükben ortodoxokká váltak. Magyar származású ortodoxokként identitászavar jellemzi őket. Kilencven százalékuk magyarul beszél otthon, nem is nagyon tudnak románul, de megszokták, hogy az ortodoxokhoz tartoznak, sokan románnak vallják magukat” – meséli lapunknak Török József postás, a falu helytörténésze.

Mint mondja, van tudomása olyan esetekről, mikor az ortodox hívek némelyike mise közben kijött a templomból, mert szinte semmit sem értett a román nyelvű liturgiából. A magyar anyanyelvű ortodoxok kitermeltek maguk közül néhány nagyszájú nagyromán hazafit is, akik szükségét érezték, hogy túlzó megnyilvánulásokkal ellensúlyozzák a többségi nemzethez való tartozásuk bizonytalan voltát.

Az egyik volt polgármester állítása szerint tanúja volt, hogy egy nagy hazafiként tetszelgő, magát románnak valló, de a román nyelvet csak törő atyafi felesége előszeretettel énekelgette főzés közben a „Megüzenem én a román királynak, hagyjon békét az én magyar hazámnak” kezdetű nótát.

Megszokásból maradtak ortodoxok

A magyar anyanyelvű ortodoxok, kiknek többnyire tőrőlmetszett magyar nevük van, általában román osztályba íratják gyermekeiket. „Bár román osztályba járnak, ezek a gyerekek két szót nem szólnak románul, egymás között is magyarul beszélnek. Nem is tudják helyesen kifejezni magukat románul” – mesélte Tüzes Andrea pedagógus. A helyi RMDSZ elnökeként olyan ortodoxot is ismer, aki az érdekvédelmi szervezet tagja.

A 72 esztendős Szabó Géza felváltva jár az ortodox és a református templomba. „Én görög katolikus vagyok, de ortodox templomba járok. Nekem a templom fontos, nem a pap. Ide járok gyermekkorom óta, számomra a templom görög katolikus, mindegy, milyen pap tartja a szertartást” – jelenti ki a beszédes idős ember. A görög katolikus egyház felszámolásakor a zömükben magyar nemzetiségű vetési hívek azért tértek át testületileg az ortodox hitre, hogy papjuknak ne essék bántódása, emlékszik vissza Géza bácsi.

Úgy véli, az emberek többsége megszokásból maradt ortodox, az öregek ugyanis egyre kevesebben vannak, a fiatalokat pedig már ortodoxnak keresztelték. Szabó Géza azt állítja, a zavaros vallási és etnikai viszonyok ellenére jól megférnek egymással a vetésiek, tiszteletben tartják egymást.

„Kisasszonynapkor az ortodox templomba meghívják igét hirdetni a tiszteletes asszonyt, az imahét alatt pedig az ortodox pap szolgál a református templomban. Egyszer a körtvélyesi ortodox pap szolgált nálunk, s amikor meghallotta, hogy a hívek magyarul beszélnek, a prédikációban kihangsúlyozta, hogy tiszteletben kell tartani egymás anyanyelvét. Egyik vasárnap az ortodox templomba megyek, a következőn a reformátusba. Ha mindenki így tenne, világbéke lenne” – véli Szabó Géza, akinek felesége és leánya református.

Van, aki visszatért ősei hitére

Bob Péter ortodoxszá lett magyar anyanyelvű görög katolikus családban született, őt ortodoxnak keresztelték. A rendszerváltás után visszatért ősei hitére, jelenleg ő a vetési görög katolikus közösség egyik vezetője. „Az emberek többsége kényelemből maradt ortodox. Jelenleg százan vagyunk görög katolikusok, de garantálom, hogy jövő ilyenkor, miután kész lesz a templomunk, már kétszer ennyien leszünk” – erősítette Bob Péter.

Mint mondta, az egyház felszámolása előtti utolsó görög katolikus vetési pap magyarul prédikált. A mostani tisztelendő bár Petén magyarul prédikál, Vetésen románul szól a hívekhez, de volt már olyan temetés is, ahol magyarul búcsúztatta az elhunytat. Magyar nemzetiségű ortodox hívek szép számban vannak Szamosbagoson, Szamosdobon, Darán és Daróczon is. Valamennyi ilyen közösségnek görög katolikus gyökerei vannak, állítja Bob Péter.    

Ragaszkodtak a papjukhoz

A Vetés községhez tartozó Óváriban az ortodox hívek szinte kivétel nélkül magyar anyanyelvűek. „Szoktak is ugratni a kollégáim, hogy én az Óvári Köztársaság lakója vagyok, mivel magyarul beszélő ortodoxok tudomásuk szerint sehol máshol nincsenek” – mondja Tivadar Miklós, az egyházközség kurátora, aki magyarul beszélőnek mondja magát, hozzátéve, hogy a nyilvántartásokban román ortodoxként szerepel a falubeli hitsorsosaival egyetemben. Véleménye szerint az óváriak magyar létükre azért maradtak meg a görögkeleti hiten a rendszerváltás után is, mivel elégedettek voltak papjukkal, aki rendszeresen magyarul prédikál.

Megtartani a nyájat

Az Óváriban 1982 óta szolgáló Iosif Coţi a misét románul celebrálja, ám a szentbeszédet már magyarul mondja, hogy a hívek is értsék azt, temetéseken pedig szintén anyanyelvükön szól híveihez. A magyar nyelvet tökéletesen bíró román pópa nagyon jó véleménnyel van híveiről, mint mondja, ezek templomba járó, vallásukhoz ragaszkodó emberek. A zavaros nemzeti identitástudat ugyanakkor Óváriban is tetten érhető.

Az ortodox tisztelendőt egyszer néhány híve feljelentette a püspökségen, amiért úgymond, megpróbálja elmagyarosítani őket, ráadásul a panaszosok nem is tudtak rendesen románul. Iosif Coţi igazolta magát felettesei előtt, és azóta is magyarul prédikál. „Alkalmazkodni kell a helyi realitásokhoz. Nekem papként az a feladatom, hogy megtartsam a nyájamat” – magyarázza az ortodox pap, hozzátéve, hogy a Székelyföldön is vannak románul alig értő ortodoxok, kiknek szintén magyarul hirdetik az igét.

Az óváriak, felekezeti hovatartozásuktól függetlenül, összetartó emberek, vélik róluk a községben. A 2002-es népszámlálás adatai szerint a csekély román többségű község élén magyar, RMDSZ-es polgármester áll. Ez annak köszönhető, hogy Óvári népe szinte egy emberként állt falubelijük, a szövetség jelöltje mögé, az ortodoxok is tömegesen a tulipánra voksoltak. Ezzel szemben Vetésen a magyar jelölt csak a szavazatok mintegy 20 százalékát kapta.