Bogdánffy Szilárd püspök boldoggá avatásáért imádkoztak Nagyváradon

Bogdánffy Szilárd, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye egykori püspöke 1953-ban halt vértelen vértanúhalált a nagyenyedi börtönben – idézte fel Fodor József, a püspökség vikáriusa a vasárnapi szentmisét követő előadásában. A Böcskei László püspök által a székesegyházban celebrált szentmisén a hívek többek között a volt egyházi elöljáró boldoggá avatásáért imádkoztak.
Bogdánffy Szilárd már ifjúkorában kiemelkedő szellemi képességekkel rendelkezett, a humán és a reál tantárgyakban is jeleskedett, később pedig igazi polihisztorrá ért – mutatott rá a vikárius.

Doktori disszertációjára csak politikai okokból nem kapott kitűnő osztályzatot: az akkori szokás szerint ugyanis azt, aki első osztálytól az egyetem végéig kitűnőre vizsgázott, a szintén legmagasabb fokon értékelt doktori munkája után királyi aranygyűrűvel kellett volna kitüntetni, ezt azonban az akkor már dúló második világégés kényessé tette. A vikárius nem tudta kideríteni, miért jött a Temesváron érettségizett Bogdánffy a váradi papneveldébe.

Innen mindenesetre, tehetségét látva, oktatói a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre küldték, majd 1934 júniusában a váradőssi katolikus templomban pappá szentelték. Egy évig Szatmárnémetiben oktatott az egyetem hittudományi szakán, majd püspöke visszahívta Váradra. „Itt lett lelki vezetője a felnövekvő papi generációnak, hűségre, kitartásra és áldozatvállalásra tanította őket” – fogalmazott Fodor József. Ám nemcsak teológushallgatókat, hanem gimnazistákat is tanított, az orsolyita nővérek leánynevelő intézetében (a mai Ady Endre Gimnáziumban), a premontrei gimnáziumban (mai Mihai Eminescu Főgimnázium), a Szent László Római Katolikus Gimnáziumban, de az Emanuil Gojdu Gimnáziumban is.

Nem tett különbséget diákjai között

Amikor a püspökség a kilencvenes években elindította a boldoggá avatási procedúrát, a történelmi tényeken kívül azoknak a visszaemlékezéseit is összegyűjtötték, akik személyesen ismerték Bogdánffyt. „Soha senkit nem bántott”, „Szégyelltük, ha nem tudtunk nála felelni” – mesélték róla egykori diákjai. Eszenyeiné Széles Mária teológusprofesszor arra emlékszik vissza, hogy az orsolyita leányneveldében Bogdánffy soha meg nem különböztette őt a többiektől, pedig az intézet legtöbb diákjától eltérően református volt. De a gojdus román diákok közül is sokan azt mondták, örültek, ha hittantanárukat ő helyettesítette.

Bogdánffyt 1948-ban, a kommunizmus kezdetén nevezték ki püspöknek, a rá következő évben fel is szentelték, de néhány hónappal később letartóztatták, és attól kezdve többé nem látták őt hívei. Börtönről börtönre, munkatáborból munkatáborba hurcolták. Egyik rabtársa, Gergely János azt mesélte róla, hogy 1953-ban Szent József napjára készülve még a kilencedet is megtartotta a börtönben. Ám még azon az őszön tüdőgyulladást kapott, s bár tanúk elmondása szerint volt gyógyszer, nem adtak neki. Október elsején halt meg.

A rendszerváltás után Tempfli József püspök indította el a boldoggá avatást, a kérés 2004 júliusában jutott el II. János Pál akkori pápához. Januárban a bíborosi kollégium is pozitívan nyilatkozott, azóta naponta imádkoznak a váradi papok XVI. Benedek pápa kedvező döntéséért, hogy a váradi püspökök sorában egy huszadik századi boldogot tisztelhessenek.