Az Erdélyben letelepedett örmények mindenben alkalmazkodtak befogadó hazájukhoz, azonban gasztronómiai hagyományaikhoz és vallásukhoz hűségesek maradtak. Embertársadat csak akkor ismered meg igazán, ha elfogyasztottál vele hét kemence kenyeret – tartja egy örmény közmondás.
Egy krumpliért ne oldd meg a zsákot – tartja a mondás. Ha jó a termés és tele a pityókás ászok, olcsó és nem eléggé kelendő Székelyföld valamikori cserevalutája. Ha szűkös az esztendő, lehet jobb az ára, de akkor sem borsos. Mivé lenne konyhai tudományunk, ha eltűnne ez a fontos alapélelmiszerünk?
Ha kimondjuk a puliszka szót, mindenkinek van róla legalább egy megosztható története. Próbálják ki! Mi sokat nevettünk az itt-ott megesett igaz meséken, amíg „kifőztük-sütöttük” puliszkás kínálatunkat. Megosztunk a történetekből egy csokorra valót.
Bár az évszázadok során sokat változott, enyhült a böjti fegyelem, lényege nem módosult: olyan testi és szellemi lemondások önkéntes vállalása, amelyek lelkileg készítenek fel a kereszténység legnagyobb ünnepére, a húsvétra. Érdemtelen lenne, ha egyfajta divatos böjtként értelmeznénk. Nem is fogyókúra.
A levendula illóolajának egyetlen cseppje nyárillattal lengi be a zordon februárt. Kortynyi levendulaszörptől bársonyos zamatú lesz a reggeli kávénk. Csipetnyi elmorzsolt virágának illatélménye mellett be sem kell hunynunk a szemünket, hogy varázslatos kék pillangók libbenését lássuk a verőfényes levendulamező felett és meghalljuk a méhecskék&
Ki emlékszik még a hűtéstechnikák elterjedése előtti hústartósításra, a zsírban lesütött és abban tárolt finom falatokra – legyen az füstölt sonka, oldalas, tarja, kolbász vagy darabolt, besózott comb? Az ősi magyar konyhára jellemző eljárást ma konfitálásnak nevezzük. A módszer megőrzésre érdemes.
Egy udvarhelyszéki gömböcben mernék fogadni, hogy aki még nem evett füstölt gömböccel főzött töltelékes káposztát és puliszkát, azt hihetné, a magyar népi epika tréfás leleménye volt a kérlelhetetlenül falánk, padlásról elszabaduló, görgő, höngörgő kisgömböc – ott honol, ahol a kurta farkú malac t&a
A Mint a sót az ételben című mesében a legkisebb királykisasszony bebizonyította, hogy a szeretet minőségének legkifejezőbb cselekedete a táplálék sóval történő ízesítése. Ha Lövétén, Almáson, Korondon és pár száz másik, sós kúttal rendelkező erdélyi falunkban élt volt a hercegnő, vízsót ön
Egyszerű, régi, hagyományos recept szerint készített, sós lében pácolt, kéreg nélküli bükkfával füstölt szalonna nyerte a fődíjat a hétvégi kolozsvári SzalonnaFeszten. A mákófalvi háztáji finomság készítőjét, László Andrást kérdeztük, mi a legfinomabb szalonna titka?
A nyár bőségét, az érlelő nap fényét és az ősz zamatát, illatát egyaránt magába sűríti az aszalt szilva. Látványában olyan, mint egy szépen öregedő arc: bölcsességredőkben mutatkozik rajta mindaz, amit élte során felhalmozott. Az egyik legjobban aszalható gyümölcsünk, „az aszalványok királya” visszahódí
A rómaiak citromja, a sumach, de arab, indai, marokkói ételek elkészítéséhez szükséges fűszerek és fűszerkeverékek illata is fogad, amikor belépünk a Marosvásárhelyen nemrég nyílt Fűszerbazárba.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Gyergyó környékén és Csíkban csavart hús, máshol tűrt hús. Nevezhetjük roládnak, göngyölegnek, töltött húsnak is. Aki egyetlenegyszer is gazdagította konyhája kínálatát töltött húsrolnival, annak szárnyra kap az íz- és formaképzelete.
Kolbászok, sonkák, őz- és vaddisznóhúsból készült szalámik lógnak a botokon, külön helyen „trónolnak” a pulyka-, tyúk- és marhahúsok. Szemet gyönyörködtető, éhséget előidéző látvány fogadott Mezőpanitban, az ország egyik engedélyezett füstölőjében, ahol még bükkfa fűrészport használn
A Rákóczi-család címerében sas kardot tart karmai között, hármashalmon kerék látható. A Bethleneknél két hattyú, nyíllal átlőtt nyakkal. A Báthoriaknák három sárkányfog. Ugyanez a vendéglők címertanában is megjelenik.
Aprók, ízletesek, frissek, és képesek feldobni a közönséges szendvicset, az unalmas vajas kenyeret, a salátákat, de őszintén megvallom, én önmagukban is szeretek csipegetni belőlük.
Vizuális világban élünk, a közösségi média térhódításával mondhatnánk: csak az van, ami fent van a Facebookon vagy az Instagramon. A vendéglátóipar is felzárkózott a trendhez, most már Erdélyben és Székelyföldön is elterjedt a gasztrofotózás.
Magyar ember evés közben nem beszél, így tanították a vének akkori kicsiny életünk tán legnagyobb igazságát. Valójában csak evés közben tudunk kiadósan beszélgetni. És akkor megszületik, mert egyéb dolga nincsen, és muszáj nagybetűzni: Egy Hihetetlen Történet.
Hamarosan megjelenik Erdély első gasztrotérképe, az igényes kiadványhoz pedig weboldal is társul majd. A projekt ötletgazdája és életre hívója Sándor Barna, a Gasztrománia blog működtetője, aki már végigkóstolta Erdélyt, Székelyföldet. Vele beszélgettünk.
Látogatottsági adatok