„Nem voltunk időhöz kötve, de az előre megtervezett útvonalhoz nagyjából tartottuk magunkat. Minden országról megnéztük az alapinformációkat, a sürgősségi telefonszámokat, a pénznemet” – mesélte.

Horrorfilmbe illő élmények

Vlagyivosztokból másik útvonalon indultak haza, Oroszországból Mongóliába mentek. „Nekem Mongólia tetszett a legjobban az utazás során. Egy fantasztikus ország, ahol 5 napot töltöttünk. Kedvesek voltak az emberek, és nagyon nyitottak. Érdekesség, hogy a belső-ázsiai országnak 3 millió lakója van, és 13 millió ló él a területén” – mondta nevetve a fiatal utazó.

Ahol három csomag cigi megment a börtöntől

Mongólia után Kazahsztánban folytatták útjukat, majd vissza Oroszországba, ahonnan Kirgizisztánba, 3650 méter magasra vezetett az út. Kirgizisztánból pedig Üzbegisztánba utaztak, ahol négy éjszakát töltöttek – vázolta az útvonalukat Norbert. Hozzátette, ebben az országban feltétlenül panzióban kell megszállni, nem lehet a szabad ég alatt aludni, ugyanis Üzbegisztán elhagyásakor fel kell mutatni a panziótól kapott papírt a határőröknek.

„Érdekes volt, hogy itt csak fehér és szürke autókat lehetett látni. A panzió előtt parkoltunk, és reggel, amikor kimentem, hogy behozzak egy hátizsákot, legalább 100–150 ember vette körül az autót, nekik a kék színű Dacia újdonság volt. Mikor elmentünk a rendőrök leállították a forgalmat, és az emberek tapsoltak” – emlékezett vissza a szokatlan jelenetre Norbert.

Azt is elmondta, hogy Üzbegisztánban tilos videófelvételeket készíteni, de erre csak utólag jöttek rá, amikor a fegyveres katonák megállították autójukat, elkérték a fiatal navigátor telefonját azzal, hogy „bűncselekményt követett el”. „Az egyik katona kitöröltette a képeket, melyeket az ország elhagyása után sikerült visszahoznom a telefonmemóriába. Le akartak tartóztatni, viszont három csomag cigiért szabadon engedtek” – mesélte a fiatalember.

Üzbegisztán után ismét visszatértek Oroszországba, Csecsenföldön, Észak-Oszétián, Ingusföldön keresztül vezetett az útjuk. Elmondta, itt nagyon feszült volt a légkör, és az emberek is mogorvák voltak. A következő úti cél Grúzia és a kaukázusi hegyek voltak.

„Nagyon tanulságos volt számomra az út. Szerintem édesapám is azért akart magával vinni, hogy felkészítsen az életre, hogy minden helyzetben tudjak boldogulni. Sok látnivaló volt, új kultúrákkal ismerkedtünk meg. Úgy érzem más emberként tértem haza, átértékelődött bennem a világ” – fogalmazott Bertici Norbert.