Logannal a szibériai fogságba hurcolt dédapa nyomdokain: szatmári utazó oroszországi és ázsiai kalandjairól

A szatmárnémeti Bertici Norbert és édesapja, Bertici Attila négy évvel ezelőtt elhatározta, hogy felkeresi a távoli Szibériát. A fiatalember elmondta, azért indultak útnak, mert egyrészt nagyon szeretnek kirándulni, másrészt egy régi családi történet is közrejátszott, hogy épp Oroszországot választották úti célnak.

„Dédnagyapámat Szibériába deportálták az oroszok. Nem sokkal fogságba hurcolása után az itthon maradt dédnagyanyámnak küldtek egy halotti bizonyítványt, hogy férje megszökött, és mivel sehol nem találták, valószínűleg meghalt. Itthon megtartották a temetést halott nélkül. Két és fél év után bekopogott dédnagyapám az ajtón, gyalog érkezett haza Szibériából” – mesélte Bertici Norbert.

Hozzátette, úgy gondolták, ha a dédnagyapa ennyi idő alatt gyalog megtette ezt a távot, ők is elmehetnek autóval, ugyanis mindig kíváncsiak voltak arra a vidékre.

A dédnagyapa sokat mesélt Szibériáról és az orosz emberekről, hogy mennyire kedvesek voltak vele, és hogyan bújtatták útja során.

Az apa-fia utazás végcélja az oroszországi Vlagyivosztok volt, ahova 13 nap alatt jutottak el. Az utazás során összesen 30 000 kilométer tettek meg 42 nap alatt. Szatmárról indultak, és Magyarországon keresztül utaztak Szlovákiába, Lengyelországba, Litvániába, Lettországba, Észtországba, végül Tallinnál átkeltek Oroszországba, ahol megnézték Szentpétervárat, Moszkvát és más nagyobb városokat. Az utazást az érdeklődők interneten követhették, Norberték rövid videókon keresztül mutatták meg, hol járnak, mit látnak.

„Nem voltunk időhöz kötve, de az előre megtervezett útvonalhoz nagyjából tartottuk magunkat. Minden országról megnéztük az alapinformációkat, a sürgősségi telefonszámokat, a pénznemet” – mesélte.

Megjegyezte, számukra a legnagyobb nehézséget a nyelv jelentette, noha ők angolul beszéltek, Oroszországban azonban csak oroszul tudtak az emberek, ezért Google-fordítóval kellett boldogulniuk.

Az autóval nem volt sok problémájuk, a 2006-os, benzines Dacia Loganban indulás előtt kicserélték a kopóalkatrészeket, új kuplungot, fékrendszert tettek bele, és megemelték 5 centiméterrel az alját. Oroszországban kicseréltek egy hőmérsékleti szenzort és egy fél tengelyt, amely eltört. Segítőkészek voltak a helyiek, van, akivel mai napig tartják a kapcsolatot – tette hozzá.

Vlagyivosztokból másik útvonalon indultak haza, Oroszországból Mongóliába mentek. „Nekem Mongólia tetszett a legjobban az utazás során. Egy fantasztikus ország, ahol 5 napot töltöttünk. Kedvesek voltak az emberek, és nagyon nyitottak. Érdekesség, hogy a belső-ázsiai országnak 3 millió lakója van, és 13 millió ló él a területén” – mondta nevetve a fiatal utazó.

Arról is beszélt, hogy eltévedtek a sivatagban.

„Éjszaka volt, koromsötét pusztaság. A semmiből megjelent 4-5 fekete terepjáró sötétített ablakokkal. Az autónk elé álltak, és kiszállt körülbelül 20 férfi, akik bekopogtak az ablakon. Kérdezték, hogy merre tartunk, szemügyre vették a gépkocsinkat, fényképet készítettek róla. Nagyon kedvesek voltak, útbaigazítást is kaptunk az ismeretlenektől” – mesélte a horrorfilmbe illő jelenetet a fiatalember.

Mongólia után Kazahsztánban folytatták útjukat, majd vissza Oroszországba, ahonnan Kirgizisztánba, 3650 méter magasra vezetett az út. Kirgizisztánból pedig Üzbegisztánba utaztak, ahol négy éjszakát töltöttek – vázolta az útvonalukat Norbert. Hozzátette, ebben az országban feltétlenül panzióban kell megszállni, nem lehet a szabad ég alatt aludni, ugyanis Üzbegisztán elhagyásakor fel kell mutatni a panziótól kapott papírt a határőröknek.

„Érdekes volt, hogy itt csak fehér és szürke autókat lehetett látni. A panzió előtt parkoltunk, és reggel, amikor kimentem, hogy behozzak egy hátizsákot, legalább 100–150 ember vette körül az autót, nekik a kék színű Dacia újdonság volt. Mikor elmentünk a rendőrök leállították a forgalmat, és az emberek tapsoltak” – emlékezett vissza a szokatlan jelenetre Norbert.

Azt is elmondta, hogy Üzbegisztánban tilos videófelvételeket készíteni, de erre csak utólag jöttek rá, amikor a fegyveres katonák megállították autójukat, elkérték a fiatal navigátor telefonját azzal, hogy „bűncselekményt követett el”. „Az egyik katona kitöröltette a képeket, melyeket az ország elhagyása után sikerült visszahoznom a telefonmemóriába. Le akartak tartóztatni, viszont három csomag cigiért szabadon engedtek” – mesélte a fiatalember.

Üzbegisztán után ismét visszatértek Oroszországba, Csecsenföldön, Észak-Oszétián, Ingusföldön keresztül vezetett az útjuk. Elmondta, itt nagyon feszült volt a légkör, és az emberek is mogorvák voltak. A következő úti cél Grúzia és a kaukázusi hegyek voltak.

Innen Törökországba, Bulgáriába és végül Szatmárnémetibe érkeztek, ahol rengeteg ember várta őket, ami „nagyon megható volt”.

Az utazásuk után eladták a kék Dacia Logant egy múzeumnak, a világot járt darab jelenleg a nagykárolyi La fierărie nevű autómúzeumban várja a látogatókat – jegyezte meg Norbert. Érdekességként elmondta, az egész út alatt 80-szor tankolták tele az autót, de szerencsére sokan támogatták útjukat, ezért csak a fele költségeket kellett saját zsebből finanszírozni.

„Nagyon tanulságos volt számomra az út. Szerintem édesapám is azért akart magával vinni, hogy felkészítsen az életre, hogy minden helyzetben tudjak boldogulni. Sok látnivaló volt, új kultúrákkal ismerkedtünk meg. Úgy érzem más emberként tértem haza, átértékelődött bennem a világ” – fogalmazott Bertici Norbert.