Kamaszok a felnőtté válásról a színház eszközeivel – Koronavírus-járványhoz igazított Shakespeare-klasszikus

A kamaszkor problémáit feldolgozó előadás, valamint a koronavírus-járvány ihlette produkció bizonyult a legjobbnak a Bessenyei István Országos Diákszínjátszó Fesztiválon, melyet még tavaly novemberben az Interetnikai Színházi Fesztivállal egy időben és együttműködésben szerveztek a szatmári Kölcsey Ferenc Gimnáziumban.

A megmérettetésre szerte az országból érkeztek általános és középiskolás magyar diákszínjátszók. A két versenynap alatt 19 produkciót mutattak be a csapatok, amelyeknek tagjai 15 településről érkeztek.

A versenyzők workshopokat is tartottak színházi szakemberek. A versenyt az 5–8. osztályosok kategóriájában a nagybányai Németh László Líceum és a Teleki Magyar Ház közös, Kínédzserek nevű színjátszó csapata nyerte, a középiskolások közül pedig a Kölcsey-iskola STAGE nevű csapata bizonyult a legügyesebbnek, akik az Északi Színház színpadán is bemutatták a koronavírus-járvány ihlette produkciójukat. A nagybányai és szatmári nyertes csapatok diákjaival és az őket felkészítő színészekkel beszélgettünk a darab színpadra állításának kihívásairól, a próbafolyamatokról, a színjátszásról.

A tinédzserkor problémáit, a nővé válás olykor bonyolult folyamatát kilenc lány jelenítette meg a fesztivál színpadán, produkciójukkal, hiteles játékukkal pedig elhozták a verseny első díját az általános iskolások kategóriájában. A Kínédzserek és a panaszkor kezdete című előadás, melynek jeleneteit fél éven át próbálták a csapat tagjai, a tinédzserkor kisebb-nagyobb „buckáit”, állomásait, a testi és szellemi felnőtté válás és a szerelem témáját dolgozta fel.

Olyan helyzeteket jelenített meg, melyekkel a tizenévesek sokszor panaszokkal és kínokkal küzdenek meg.

Martinez-Bunda Jázmin, aki alakításáért különdíjat is kapott, a Krónikának elmondta, a kilenc lány egyszerre lehetett főszereplő, azonban voltak pillanatok, mikor egyenként is megnyilvánulhattak. A nagybányai diák számára ilyen pillanat volt a lányból nővé válás jelenete vagy a szerelem fontosságát bemutató minijelenet, amelyben egy szerelmi kapcsolatokkal küzdő lányt alakított.

„Nehéz feladat egy teljesen más személyiség bőrébe bújni, az én esetemben sem volt máshogy. Ismerőseim visszafogott emberként jellemeznek, ez alkalommal viszont egy velem teljesen ellentétes személyiséget kellett eljátszanom, megformálásakor el kellett hinnem, hogy az élet centrumában csakis a fiúk, a szerelem és a népszerűség áll, ami miatt akár az élet is kockán foroghat.” – mondta Martinez-Bunda Jázmin. Hozzátette, hálás, hogy megismerhette ezt a helyzetet is, újabb nézőponttal gazdagodott a nagybetűs Élet tekintetében.

Elmesélte, az előadás próbáit hétfő délutánonként tartották, két-négy órás személyiség- és színpadi készségeket fejlesztő foglalkozásokon vettek részt, közösen alkották meg a produkció jeleneteit. Balogh Eszter, az előadás másik szereplője a Krónikának elmondta, a legnagyobb kihívás a darab színpadra állításában a csapatmunka volt, mivel kilencen alakítottak egy kamasz lányt, fontos volt figyelniük egymásra, össze kellett csiszolniuk a személyiségjegyeit.

Mindkét diáklány elmondta, noha nem nyerni mentek a fesztiválra, nagyon örültek a sikernek,

ösztönzőleg hat, és erőt ad, hogy a zsűri és a közönség is nagyra értékelte a produkciójukat, ami elsősorban róluk szól.

„Az első helyezésnek és a különdíjnak köszönhetően komolyabban is elgondolkoztam a színészi pályán, bár korábban is nagy öröm volt számomra a színpadon játszani. Mivel még nem határoztam el, mivel is szeretnék foglalkozni iskola után, a színészet is egy marad a választási lehetőségeim közt” – mondta Martinez-Bunda Jázmin.

Balogh Eszter számára is vonzó a színház világa, elbűvölik a díszletek, ruhák, jelmezek, a sok érzelem a színpadon, de mint mondta, ha a színészet mellett dönt, az nem a fődíjnak, hanem az ahhoz vezető útnak lesz köszönhető. A nagybányai lányok arról is beszéltek, miért éri meg színjátszókörre járni: nemcsak készségeket sajátítanak el, hanem egyéniségük kialakulásában, önmaguk megismerésében is kulcsfontosságú a színjátszás. Megtanulnak kezelni bizonyos helyzeteket, megérteni mások belső világát, ráadásul „leírhatatlan élmény” olyan közösséghez tartozni, ahol önmaguk lehetnek, „ahol csak te vagy és a színpad”. „Az előadásunk zárógondolata: »keresem magam, és remélem, egyszer meg is találom«.

A kamaszkor a változások időszaka, ekkor kezdjük el saját magunkat felfedezni. A színjátszás sok érzést hoz elő a tinédzserekből, ezzel hozzásegít őket saját magunk és a világ megismeréséhez” – fogalmazta meg Balogh Eszter.

Az előadást Moldován Blanka és Frumen Gergő, a szatmári Harag György-társulat művészei vezetésével állították színpadra a nagybányai diákok. A színművészek a Krónikának elmondták, nem egy előre megírt kész darabot mutattak be, az előadás és annak szövege nagyobbrészt a diákok „agyszüleménye”, amit helyenként kiegészítettek, illetve dramaturgiailag összefésültek.

kezdve a gyermekkortól való búcsúval, a barátok, a szerelem témáján át a külső elvárásoknak való megfelelésig, vagy éppen a lázadásig” – fejtette ki Moldován Blanka. Hozzátette, mivel rengeteg iskolán kívüli tevékenysége van a mai diáknak, a próbákon igyekeztek alkalmazkodni a drámakörre járók pillanatnyi hangulatához, fáradtsági szintjéhez, ahhoz, hogy épp mire volt szükségük.

Például elmélyültebb beszélgetésekre, ahol kielemezhették, egy-egy figura miért cselekszik úgy, ahogyan, kinek milyen tapasztalatai vannak az adott téma kapcsán, milyen kérdések foglalkoztatják őket, hogyan látják maguk körül a világot és önmagukat ebben a világban. Minden foglalkozás visszajelzéskörrel ért véget, ahol mindenki elmondhatta, hogyan érezte magát, mihez nem tudott kapcsolódni, mi jelentett számára kihívást, mire jött rá önmagával kapcsolatban.

„Azon túl, hogy visszajelzést kapunk arról, hogy miként éltek meg helyzeteket, a diákok meg is fogalmazzák, megbeszélik, hogy kire hogyan hatottak a gyakorlatok, miben nem értenek egyet, mi szerzett örömet mindenkinek. A jó kommunikációra való törekvés nagyon fontos készség szerintünk. Ami nem azt jelenti, hogy nem fogalmazhatunk meg kritikát bármivel kapcsolatban, hanem azt, hogy ezt produktív módon tegyük, anélkül, hogy megbántsuk a társainkat” – fejtette ki Moldován Blanka és Frumen Gergő.

Hozzátették, a színjátszókörök számos pozitív hozadéka mellett ezek a foglalkozások „szelepként” is működnek.

Itt az a jó, ha olyan bizalmat sikerül kiépíteni, hogy bármiről lehessen egy-egy jelenetben beszélni. Dühről, szerelemről, családról, gyászról, fájdalomról, boldogságról. Hogy mindenki önmaga lehessen – már amennyire ez lehetséges” – mondta Moldován Blanka.

A színjátszó köröknek korábban is volt hagyománya a máramarosi megyeszékhelyen, az elmúlt évtizedekben kisdiákok számára Méhes Anna tanárnő tartott drámafoglalkozásokat, a középiskolások drámakörét pedig Balogh Csaba tanár vezette. Moldován Blanka és Frumen Gergő elsősorban általános iskolás színjátszókkal foglalkozik heti rendszerességgel a Teleki Magyar Házban, illetve a diákok számára szerveznek nyári drámatáborokat is.

„Jelenleg húsz főnél húztuk meg a határt, ami a heti foglalkozásokat illeti, és valószínűleg két tábort kell majd tartanunk a nyáron, a sok jelentkező és a korosztályi különbségek miatt. A fellépéseket a Teleki Magyar Ház szervezi, ezek főképp nagybányai vonatkozásúak, mint például a Főtér Fesztivál, ezenkívül mindig van bemutató előadás a szülőknek, érdeklődőknek” – mesélték a színészek.

Hozzátették, remélik, van jelentősége a foglalkozásoknak, hiszen az önkifejezés különböző formái is fejlődnek a színjátszó körön. „Játszani, közösen gondolkodni, közösen dolgozni tanít a színház, és esetenként akár a magyar nyelven való gondolkozással kapcsolatos nehézségeket is képes lehet oldani, ami szórványvidéken kiemelt fontosság” – mondták a színművészek.

A koronavírus-járványhoz igazított Rómeó és Júlia-adaptációt vitt színre a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium STAGE nevű csapata, a produkcióval pedig elnyerték a fesztivál fődíját a középiskolások kategóriájában. Keresztes Ágnes, a szatmári színház Harag György Társulatának színművésze, a darab rendezője a Krónikának elmondta, a Vírus ellen/szer: Te című interaktív előadást egy Erasmus-projekt keretében készítették elő, amelynek témája a Covid volt.

„A próbafolyamatot megelőzte egy egyhetes nyári tábor, ahol különböző módon jártuk körbe a pandémia témáját.

Akkor jutottam arra a következtetésre, hogy olyan témát kell találnunk, ami valóban érdekli ezt a generációt, így jutottunk el a Shakespeare-klasszikushoz, amelyet a koronavírus-járványhoz igazítottunk” – mesélte Keresztes Ágnes. Hozzátette, konfliktus kiindulópontját az adja, hogy Rómeó családja oltatlan, Júliáé oltott, a darab szövegvázát Keresztes Ágnes és Fazekas Katalin írta a diákok improvizációi alapján, a párbeszédek, monológok nem előre rögzítettek, hanem a szereplők az adott helyzetekben rögtönöznek.

Kancsura Vanessza 11. osztályos diák számára egyedi élményt jelentett részt venni a produkcióban. Mint mondta, maga a darab színpadra állítása nem volt nagy kihívás, ugyanis az egész előadás egy monológból indult ki, mindenki saját monológot írt a karakteréről, így könnyebben megjegyezték a szöveget. Általában tanítás után próbáltak, de a fesztivál közeledtével iskolaidőben is a darabon dolgoztak,

de ez „nem volt annyira fárasztó, mint hét óra padban ülés”.

„Tudtuk, mi a célunk, és mindent beleadtunk a produkcióba. Először megnéztük az elejétől a végéig a darabot, majd a gyengébbnek látott részeket újra és újra elpróbáltuk addig, amíg azt mondtuk, hogy most már nagyon jól megy, mehetünk tovább” – mesélte a szatmári diák.

Hozzátette, igazi megpróbáltatást a verseny jelentett számukra. „Az elején nagyon féltünk, mert nagyon sok színjátszó csapat érkezett, sőt azt is tudtuk, hogy nagyon jó darabok lesznek, így megijedtünk. Elkezdődött az előadás, és az első jelenet végén mind kimentünk, mert következett az első közös tánc. Mindenki nagyon elégedett volt, élvezte a játékot, és azt mondogattuk, hogy eddig nagyon jól ment, és tartsuk ezt így végig. Ez még több erőt adott, és a majdnem egyórás darab, a színpadon körülbelül tíz percnek tűnt, hiszen annyira élveztük, hogy észre sem vettük, hogy már vége” – mondta Kancsura Vanessza.

Oros Dóra az első jelenetben tanfelügyelő asszonyt, illetve igazgatónőt alakított az évnyitón, majd szerepelt mint diák, részt vett a házibuliban, de felbukkant más jelenetekben is. Mint a Krónikának elmondta, számára kihívást jelentett a színpad, de nagyon örül, hogy megpróbálta, és utólag kissé bánja, hogy nem vállalt több szerepet a darabban, ugyanis sikerült legyőzni a lámpalázát, és megtanult „hangosabb lenni a színpadon”. A díjnak ő is nagyon örvend, és hihetetlennek tartja, hogy megnyerték az országos diákszínjátszó fesztivált.

„Bár nem ez volt az első sikerünk, ez a projekt rávilágított rá arra, hogy milyen jó csapat vagyunk. Nagyon hálásak lehetünk mindenkinek, aki hozzájárult a darabunk sikeréhez. Ott ültünk a színházban, izgultunk. Amikor a második helyezett csapat neve is elhangzott, megijedtünk, hogy még dicséretet sem kaptunk, amikor viszont kimondták, hogy miénk az első díj, könnyes szemekkel örültünk” – mesélte a díjátadó élményeit a 11. osztályos szatmári diák.

Az első díj ösztönzőleg hat a csapat tagjaira, az elért eredmény arra sarkallja őket, hogy a továbbiakban is foglalkozzanak a színjátszással, részt vegyenek hasonló kezdeményezésekben.
Oros Dóra elmondta, ez a pályázat nagy szerepet játszott a személyisége fejlődésében, ugyanis kipróbálhatta magát egy új, eddig nem tapasztalt helyzetben. „Ösztönzően hatott sokunkra, hogy az ODIF-nak köszönhetően

Számomra a színjátszás izgalmas dolog, nagyon élveztem a színpadon lenni. Sokat gondolkodtam a színészi pályán, ugyanis mindig arról álmodoztam, hogy szerepeljek, viszont lehet ez nem a színészetben fog megnyilvánulni. Szeretném kipróbálni magam máshol is, ugyanis még van időm eldönteni, hogy mit is akarok csinálni az életben. Fontosnak tartom, hogy a diákévek alatt éljünk az ilyen jellegű lehetőségekkel, mert egy-egy ilyen projekt sokat ad a diákélethez, szocializálódni késztet, és egy adott ponton segít majd kilépni a komfortzónából is” – összegezte Oros Dóra.

Kancsura Vanessza számára is a tanulási folyamat, a sikerhez vezető út jelentett nagy élményt. Mint mondta, a próbák során kialakult egy együttműködő, összetartó csapat, új barátságok jöttek létre, és a bizalomnak egy egészen másfajta formáját tapasztalhatták meg. „Ha valamit elrontottunk, mindig számíthattunk egymásra, próbákon és az előadásban is segített mindenki mindenkin. Szerintem ez fontos nemcsak a színpadon, hanem az életben is” – tette hozzá.

A diákszínjátszás pozitív hozadékait hangsúlyozta Keresztes Ágnes is. Mint mondta, a színjátszókör nem színészképzés, nem az az elsődleges célja, hogy színészeket neveljen ki, hanem ezekben a projektekben a közösségépítésre tevődik a hangsúly.

Színjátszósként fejleszthetjük az empátiát, az érzékenységet, a kíváncsiságot, a szociális érzékenységet, a beszédtechnikát, a mozgást. Ez egy új szempont a világ megismerésére, és természetesen mi neveljük ki azokat, akik a jövőben színházat fognak nézni. Mi is hozzájárulunk a fiatal generáció ízlésének a kialakulásához. Ezenkívül mi magunk is tanulhatunk a diákoktól, nem is keveset” – fogalmazta meg a színésznő.

Rámutatott, nemcsak a díj miatt fontos ez az előadás, hanem azért is, mert a produkcióval részt vehettek a versenyen, megismerkedhettek más diákszínjátszó csapatokkal, láthatták, hogyan dolgoznak mások.

– mondta. Hozzátette, a STAGE nem színjátszókörként indult, hanem egy Erasmus-projekt miatt jelentkeztek a diákok, viszont a próbafolyamat végére mindenki nagyon megszerette a színjátszást. A jelenlegi csapat 17 színészből, 3 technikusból és 4 kellékesből áll, és mivel a diákok jövőre végeznek a középiskolával, az új előadásokat már valószínűleg más csapattal állítják színpadra.