Mindenki más okból vág neki, és másféle tapasztalatokkal gazdagodik a Szent Jakab-úton – vallja Györgydeák Botond, aki az elmúlt hónapot az El Camino útvonalának végigjárásával töltötte.
2014. november 02., 19:122014. november 02., 19:12
Tapasztalatai szerint a tévhitekkel ellentétben a zarándoklattól nem kell azonnali megvilágosodást, az élet gyökeres megváltozását várni: a változások lassan, de biztosan úgyis végbemennek az ember lelkében.
A csend és zavartalan magába tekintésen kívül társaságban és rengeteg közösségi élményben is része volt a Székelyudvarhelyen élő Györgydeák Botondnak az elmúlt hónapban a zarándokúton: életének egy nagyobb fordulópontja küszöbén, szeptember 18-án vett búcsút a Székelyföldtől, majd a franciaországi Saint-Jean-Pied-de-Portból nyolcszáz kilométert gyalogolt szűk egy hónap alatt a keresztények harmadik legfontosabb zarándokhelyéig, a spanyolországi Santiago de Compostelában lévő székesegyházig, ahol a hívők szerint idősebb Szent Jakab apostol földi maradványai vannak eltemetve.
Útjának végét azonban az attól körülbelül kilencven kilométerre lévő Finisterre-fok megtekintése jelentette, amelyet régen a világ végének hittek a keresztények.
Számos utazó meghosszabbítja a Szent Jakab földi maradványait őrző városba vezető zarándokutat ezzel a szakasszal, amely valóban a gyaloglás végét jelenti – magyarázta Botond, hozzátéve, a hagyományok szerint a gyalogos zarándokok az út megkezdésekor magukhoz vesznek egy követ, amelyet Santiago de Compostelában vagy a „világ végén” tesznek le, ezzel együtt pedig szimbolikusan gondjaikat is maguk mögött hagyják. Hasonló szertartás, hogy Finisterre-be érve elégetik az El Caminón használt ruháikat – mindezt Botond is megtette.
Egy mosoly ereje
Elmondása szerint nem vallási okokból vagy önmaga keresése céljából tette meg gyalogútját – régi vágya volt, hogy bejárja a francia Caminót, és huzamos ideig spórolt, hogy megengedhesse magának az ehhez szükséges strapabíró felszerelések megvásárlását, továbbá a repülőjegyet, buszjegyeket, illetve hogy a mindennapi kiadásokat – ételt, szállást – fedezni tudja.
Napközben általában egyedül gyalogolt: volt, hogy egész nap alig beszélt – a magányosabb pillanatokban különösen értékes volt számára, ha egy-egy zarándokkal, helybélivel szóba elegyedhetett –, esténként azonban gyakran találkozott két budapesti utazóval, akikkel a költségek egy részén is osztozott. Az út során általában barátságos, közvetlen légkör vette körül: a zarándokút igen népszerű, így annak mentén teljes caminós iparág alakult ki: sok a számukra kialakított szálláshely – albergue –, étkezde és kávézó.
Mind a helyiek, mind a zarándokok között rengeteg érdeklődő, empatikus ember van, akik jól tudják, hogy az út szélén üldögélő, elfáradt vagy legyengült zarándoknak, a magányosan, esőben menetelőnek a hosszú táv megtételéhez elegendő erőt adhat egy mosoly, egy „Buen Camino!” (Jó Caminót!) köszöntés – fejtette ki Botond. Hozzátette, a szállásokon olykor előfordulnak lopások, fosztogatások is: ő például tanúja volt annak, hogy egy zarándoknak ellopták a nadrágját – ami egy ilyen hosszú úton a felszerelés nélkülözhetetlen eleme, hiszen senki sem hurcol magával egy egész ruhatárat –, de arról is hallott, hogy egy éjszaka egy teljes szállást kifosztottak.
A szállóhelyek általában 20-30 férőhelyes szobákkal várják a zarándokokat viszonylag olcsón, néhol lelkiismeretükre bízva az adomány összegét – arra persze számítani kell, hogy főként nyáron hosszas sorban állás előzi meg a bejutást, továbbá alkalmazkodni kell a többi szállóvendéghez akkor is, ha horkolnak, vagy nem tisztálkodnak, ezenkívül le kell mondani az itthon megszokott élet olyan mozzanatairól, mint például a hosszú, forró zuhany.
Számos híresség is végigmegy az úton, ők viszont általában drága szállodákban, luxuskörülmények között pihenik ki fáradalmaikat. Botond szerint azonban jóval felemelőbb élmény a közös szálláson éjszakázni, hiszen így sokkal több tapasztalattal gazdagodik a zarándok. Ő például jóval türelmesebb, megértőbb lett az egy hónapos út során.
A zarándoklat csendje, az itthoni, megszokott élettől való elszakadás az okostelefonok korában már nem olyan könnyű, mint régen – mondta el, hozzáfűzve, a közösségi oldalon napi kapcsolatban állt szeretteivel, ám nagyjából csak a legszükségesebbeket tudatta velük, és fotókat tett közzé útjáról. Így is maradt ideje arra, hogy saját belső világára koncentráljon: voltak olyan napok, amelyekből nem sokra emlékszik, annyira elmélyült zarándoklat közben.
A fésűkagyló jele – a Szent Jakab-út jelképe –, valamint a számtalan zarándok által elhelyezett kavicsok és más emlékek végigkísérték mindennapjait: a spanyolok olyan gondosan kiépítették a zarándokutat, hogy még az erdei szakaszok egy része is kövezett, a sűrű jelzések miatt pedig nehéz eltévedni.
Módosul az értékrend
Botond többnyire idősekkel találkozott az úton: egyik este egy albergue-én egy budapesti nő 78. születésnapját ünnepelte, aznap több mint tíz magyar sodródott egymás mellé a szálláson. A néni elmesélte, hogy másfél hétig nem találkozott magyarral, és mivel szegényes az idegennyelv-tudása, abban az időszakban nem is igazán beszélt senkivel. Amikor megadatott neki, hogy magyar zarándokok körében ünnepelhessen, az egész életét elmesélte egy este alatt – emlékezett vissza a székelyudvarhelyi zarándok.
Véleménye szerint az úton átértékelődik az ember mindennapi élete: egy hónapig egy hátizsákból öltözködve, csapvizet fogyasztva és legalább húsz emberrel együtt megszállva kiderül, mit tud itthon is nélkülözni. Többet gondol szeretteire, őszintén hálát tud adni a sok jóért, ami másoknak talán nem adatott meg, és újraértelmezi esetleges konfliktushelyzeteit. A változás azonban nem azonnal érkezik meg: a zarándokok tapasztalatai szerint hosszabb időnek kell eltelnie addig, amíg az út élményei a mindennapokra is komolyabb hatást gyakorolnak – mondta el Botond.
Hozzátette, a továbbiakban is szeretne gyalogosan zarándokolni akár a mostaninál jóval hosszabb távon. Az emberek, a spontán kialakuló barátságok, a szabadság érzése, a kényszermentes haladás visszavonzza az embert a Caminóra – mondta el.
Új turisztikai kínálat jelent meg térségünkben a külföldiek számára: családtörténeti túrákat szerveznek az egykoron innen elvándoroltak leszármazottainak, hogy lássák, hol és hogyan éltek az ősök.
A Mezőségen hozzák létre Románia első vasúti bicikliútvonalát (velorail), amely a fenntartható turizmus egyik új, izgalmas formáját hozza el a térségbe.
Megszökött szerda délután egy gyanúsított Bákó megyében, miközben mentőautóval szállították a Jilava börtönkórházba. A férfi az A7-es autópálya Nicolae Bălcescu felé tartó kijárata közelében kiugrott a mozgó járműből és elfutott.
A magyar napok nyitányaként idén augusztus 15–19. között szervezik meg a 27. Szent István-napi Nemzetközi Kisebbségi Néptánctalálkozót Kolozsváron. A rendezvényen Görögországtól Kárpátaljáig 17 együttes mutatja be tánchagyományait.
A világ több mint 470 000 rajongója vett részt négy napon át a kolozsvári Untold fesztivál jubileumi kiadásán, amelyet világpremierek, világsztár előadók és megható pillanatok jellemeztek – közölték hétfőn a szervezők.
Az idei év első hét hónapjában a rendőrség szervezett bűnözés elleni osztályának munkatársai 538 drogkereskedelem elleni akciót hajtottak végre, amelyek során közel két tonna kábítószert koboztak el – számolt be vasárnap a Román Rendőrség.
Románia a vízbe fulladás miatti elhalálozások terén pár éve élen állt az EU-n belül, és bár a legfrissebb adatok szerint már „csak” a 4. helyen szerepel, ez is azt jelenti, hogy az ország jóval az EU-átlag felett veszít embereket fulladás következtében.
Az egyik legismertebb, fényes meteorokat és sűrű, óránként 60-70 hullást produkáló meteorraj a Perseidák, de ezenkívül is sok más üstökösraj van még, amelyek hullócsillagoknak nevezett por- és törmelékfelhőt hagynak maguk után.
Fesztiválhangulat lengi be ezekben a napokban Kolozsvárt, ahol csütörtökön délután megkezdődött Kelet-Közép-Európa legnagyobb, az egész kincses városra, sőt a környékére is kihatással bíró elektronikus zenei fesztiválja.
Több mint 3500 állami gondozásban élő gyermeket és fiatalt támogat jelenleg Románia legnagyobb oktatási programja, az Ajungem MARI (Nagyokká válunk), amely most új toborzási kampányt indított: legalább 1000 önkéntest keresnek.
szóljon hozzá!