Az oktatási minisztérium jelenlegi álláspontja szerint önálló tantárgyként nem létezhet a szexuális nevelés. Azonban támogatják az „életre nevelés” elnevezésű kötelező tantárgy bevezetését, amely több modulból állna, melyek között szexuális és egészségügyi nevelés is szerepel, és állampolgári ismeretek, egészséges táplálkozás, közlekedésbiztonság és elsősegélynyújtás oktatása. Az ortodox egyház eközben az „életre nevelésről” szóló tanórák fakultatív jellegének megőrzését szorgalmazta, és a keresztény családmodell értékeivel ellentétes ideológiai tartalmú, a korosztály számára nem megfelelő „szexuális nevelés” veszélyeire figyelmeztetett.

Az általuk idén augusztusban kiadott közlemény szerint a szexuális nevelés nemcsak a szexualitással kapcsolatos információkat nyújt, hanem olyan kérdéseket is felvet, mint az emberi test fejlődése, egészséges kapcsolatok és hatékony kommunikáció, emberi értékek és jogok, beleegyezés és biztonság, testkép, a megkülönböztetésmentesség és a sokszínűség tiszteletben tartása.

Mindezek ismeretében Mészáros Andrea kolozsvári pszichoterapeutával beszélgettünk a szexuális nevelés fontosságáról, milyen hátrányokkal járhat annak hiánya, illetve hogy melyek lehetnek a veszélyei a jelenleg támogatott „életre nevelés” elnevezésű tantárgynak.

A gyermekek fejlődésének része a pszichoszexuális fejlődés is

Mészáros Andrea a Krónikának elmondta, szakemberként úgy gondolja, hogy csak előnyökkel járhatna a szexuális nevelés tantárgy, és emellett nagyon sok más olyan tantárgy bevezetése is, amelyek nemcsak a nyers tudásról szólnak, hanem arról, hogy a fiatalok jobban megismerjék önmagukat.

A pszichoterapeuta úgy véli, hogy ha a pszichoszexuális fejlődés kifejezést használnánk, akkor talán nem lenne annyi félreértés, miszerint ez egy nyers, csupán szexualitásról szóló tantárgy, hanem a pszichésen fejlődő fiatalok helyes biológiai és pszichológiai fejlődéséről, növekedéséről szólna. Valamint arról, hogy biztosítsuk a gyermekeknek a potenciáljuk maximumán történő fejlődést.

Lehetnek olyan korai negatív tapasztalatai, életeseményei, amelyek tévútra viszik a fejlődését, rossz hatással lehetnek rá. „Az első szerelem feldolgozatlansága alacsony önbecsüléssel járhat, erős félelmet generálhat. Olyan testi közelségekről beszélünk, amelyek meg tudják sebezni a fiatalokat. Önmaguk testi, biológiai fejlődésében rengetegszer megjelenhet az, hogy nem tudnak beépíteni valamit az életükbe, megszégyenülnek valami miatt, és ez mind a szexualitás része. De nem a nyers testiségről szól, hanem a fejlődésükről. Ezt kellene megérteni mindenkinek” – fejtette ki a pszichoterapeuta.

A legnagyobb veszély szerinte az esetleges agressziónak való kitétel. Ugyanis ha a fiatalok nem tanulják meg óvatosan megközelíteni ezt a fajta fejlődést, akkor – esetleg a szerelem miatt – ki vannak téve annak, hogy valaki kihasználja a testi közelséget. Nagyon komoly traumákról lehet szó, szexuális abúzusról, amely egyre gyakoribb a fiatalok körében, és amely kapcsán tévesen a lányokra szoktunk gondolni, de a fiúk is ki vannak ennek téve. „A szexuális neveléssel önbecsülésre, a határainkra, a testünk ápolására is tanítjuk a fiatalokat, és arra, hogyan mondjunk nemet” – húzta alá Mészáros Andrea.

Úgy érzi, hogy egyre többen nyitnak a téma felé. Arról, hogy mennyire kellene beleszólniuk a szülőknek a tanrend alakításába, akár egy aláírás erejéig is, úgy vélekedett, hogy minden tisztelete a szülőké, amiért ők tesznek le egy nagyon fontos alapot a gyermekek nevelésében. Azonban a szülők sem „félistenek”, és nem lehet tőlük mindent elvárni. Nincsenek minden területen felkészülve, csak azért, mert szülőkké váltak. „Úgy gondolom, hogy főleg azokban az esetekben, ahol nehezebben közelítik meg ezt a témát otthon, ott nem kéne megakadályozzák, hogy a gyermekek legalább az iskolában kapjanak felkészült szakemberek által ilyen jellegű oktatást is” – hangsúlyozta a szexuálterápiával is foglalkozó szakember.

Ugyanis sok esetben megtörténik, hogy ha otthon nincs szó a szexuális nevelésről, akkor az a szülő nem ad beleegyező aláírást a fakultatív órán való részvételre sem.

Elfogadásra alapuló viszony a saját testünkkel

A nemzetközi iránymutatásoknak megfelelően a Romániai Pszichológusok Szövetsége közleményében a szexuális nevelést fokozatos, tudományos bizonyítékokon alapuló tanítási és tanulási folyamatként értelmezi, amely a gyermekek kognitív és érzelmi fejlődésének életkorához és szintjéhez igazodik. Ezzel Mészáros Andrea is egyetért. Úgy véli, az optimális az, ha az alapoktól, a szülőktől indul a szexuális nevelés, és nincs korhatár. „A nevelésben egész kicsi kortól, otthon kezdve, egy olyan viszonyt kellene kialakítani a saját testünkkel, ami elfogadásra alapul. Ugyanúgy, ahogy megtanítjuk, hogy bizonyos testrészeknek, mint a láb vagy a kéz, hogy kell mondani, mi a megnevezése, úgy a nemi szerveinket is meg kéne tanítani kicsi kortól. Először is megnevezni, mert akkor nem alakulnának ki félelmek és gátlások, és mernének könnyebben beszélni és kérdezni a gyermekek” – fejtette ki a szakember.

Így nem indulna el az a lavina, amely elfojtással, tagadással és belső félelmekkel jár. Így észre lehetne venni a kirívó abúzusos helyzeteket is, mert el tudják mondani a biztonságos kötődés miatt a szülőnek, hogy ha történik velük valami.

Felkészült szakemberekre van szükség

Mészáros Andrea az „életre nevelés” tantárgy kapcsán elmondta, nincsenek információi arról, hogy az, aki ezt az órát tartani fogja, annak majd milyen jellegű képzéssel kell rendelkeznie. „Úgy gondolom, hogy az életre nevelés tantárgy akkor lenne visszalépés, ha olyasvalaki oktatja, akinek nincs komoly szakmai tapasztalata a szexuális nevelésben. Ugyanis nem szabadna összemosni a pszichológia különböző területeit. Mindegyik különálló, nagyon komoly felkészülést igénylő ágazat, és egy általános iskolai pszichológustól nem szabad elvárni, hogy a pszichológiának ezt a bizonyos ágát magas szinten űzze” – fejtette ki a pszichoterapeuta.

Viszont ha ennek szerves részeként kezelik a szexualitást, ahhoz már szakképzett oktató szükséges. Az ezzel járó buktatókat nagyon könnyű lenne kivédeni azzal, hogy ha összeállna egy tanmenet és egy oktatókönyv, amelyből tudna meríteni adott esetben a nem szakképzett oktató is, és így nem vagy kevésbé adna át oda nem illő vagy téves információkat.

A szakember arra is rávilágított, hogy rengeteg téves információ kering a szexualitással kapcsolatban. „Például a Google nagyon sok helytelen információt ad, a szülőkkel való biztonságos beszélgetésre meg nagyon ritkán van alkalom. És a szülő sem tudhatja ezeket az információkat, ha őt sem tanították meg annak idején. Ezért nem szabad ujjal mutogatni a szülőkre sem – magyarázta Mészáros Andrea. – Most próbáljuk valamilyen kompromisszumos helyzetből megközelíteni a szexuális nevelést az iskolában, de ott meg nincs tanmenet, és nem tudjuk, hogy ki fogja oktatni. És akkor a végén ott tartunk, hogy rengeteg fiatal, aki elmúlt már 18 éves, nagyon sok téves információval éli az életét, a szerelmét és a szexualitását.”

Az ortodox egyház álláspontjával kapcsolatban határozottan úgy véli, hogy túl nyersen, fejlődésismeret és pszichológia nélkül tekintenek a testiségre, és nem veszik észre, hogy a tiltás nem jó módszer. „A mai rohamos fejlődéshez, amin keresztülmennek a fiatalok, valójában az illene, hogy inkább elmondjuk, hogy miért nem, és akkor sokkal több esélyünk van, hogy ne tegyék. Nem azért fogják megtenni, mert beszélünk róla, hanem azért nem teszik, mert végre értik a folyamatot, a buktatókat. Ugyanis a fiatalok nem buták, és ha értik a testiséggel járó buktatókat, sokkal jobban át fogják gondolni a tetteiket” – fejtette ki a szakember.