Zeitgeist: alternatív világkollázs

A hegeli filozófia egy szeletéből és a német romantikusoktól kölcsönzött cím korszellemet jelent, rétegjelentésében egy adott periódus és az abban létező társadalom uralkodó kulturális, etikai, politikai és általános hangulatának összefoglalását hivatott kifejezni. A Zeitgeist, vagyis Korszellem mindenekelőtt médiumként ért el figyelemfelkeltő sikert: az alkotó által preferált forma és tartalom rekordsebességgel, minimalizált fizikai korlátok között jutott el a befogadók nagyon széles rétegéhez, akik interaktív módon biztosítanak számára népszerűséget. Mindez elengedhetetlen feltétele egy életképes összeesküvés-elméletnek.

Míg az októberben debütált Addendum hangsúlyosan a technika-technokraták-áldozatok háromszög opcionális paradigmájában mozog, és ezért enyhe „rétegfilmes” felhangot kap, a 2007-es Korszellem deklaratív és didaktikus módon igyekszik a legmarkánsabb összeesküvés-elméletek zászlóshajójává válni.

A 122 perces, a film honlapján (www.zeitgeistmovie.com) ingyen hozzáférhető alkotás olyan aktuális hívószavakra épít, mint célzottan terjesztett vallás, érdekalapú misztifikáció, mechanikus világrend, díszletterrorizmus, rabszolgatartó kamatkapitalizmus, oligarcha árnyékkormány stb. Míg ezeket a részelemeket többnyire jó érzékkel választották ki az alkotók, a három, átjárást biztosító fejezetre tagolt film struktúrája többször megbicsaklik. Leglátványosabb módon az első, a keresztény egyházakat és Jézust mint történelmi személyt leleplező, A világ legnagyobb sztorija című etapban. (A Színház az egész világ a World Trade Center elleni támadást, a Ne törődj az emberrel a függöny mögött az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve machinációit tárgyalja.)

A három pillért vontatott bevezető konferálja, amely azért érdekes, mert módszertanát tekintve kimeríti azt a filmben használt eszköztárat, amelyhez sokszor a filmnyelv vagy a sztori kárára is ragaszkodik Peter Joseph. Az intró a vaksötétben megszólaló narrátor sztereotípiájával indít: öreg keleti bölcset (szó szerint, Chogyam Trungpa rinpocsét) hallhatunk „a spiritualitás az intuíciókhoz való megfelelő viszonyulásunkat jelenti”-szerű kinyilatkoztatásokat sorolni.

Négy perc, és a láma szövegéből kiragadott szavak digitális visszhanggal való ismétlése után pszichedelikus ábraként háborús detonációk, majd a Terra kozmikus képei villannak fel, hozzájuk társított, a háború-béke ellentétet hangsúlyozó zenével. A didaktikus kezdés legfeljebb unatkozó háziasszonyok vérnyomását tudja magasabb tartományokba emelni. A Korszellem viszont végig ragaszkodik a szájbarágós elemekhez: fekete képernyő előtti központi narrátor, visszhanggal nyomatékosított igazságok, feliratos idézetek bontják meg a különben tempósan összevágott filmanyagot.

A keresztény világképet propagáló egyházak a nyáj terelésére kidolgozott aprólékos terv részei, céljuk manipulálni, izolálni a tömeget és megszerezni a hívek javait. Jézus történelmi személyként nem létezett, alakját politikai ambícióból gyúrták össze több, a napimádat medrében korábban kialakult vallás központi eleméből. A 2001. szeptember 11-i terrortámadás egy casus bellit kereső árnyékkormány műve, az ikertornyokat ellenőrzött robbantás döntötte földre, a terv globalizációs törekvések része, amely során gazdasági bérgyilkosok (egyikük meg is szólal a filmben) igyekeznek korrupcióra bírni a célország kormányát, esetleg puccsot készítenek elő, vagy háborút kezdeményeznek a természeti vagy altalajkincsek megszerzéséért és a lerombolt infrastruktúra újjáépítésének hasznáért. (A film az amerikai Bechtelt is említi, itt az összeesküvés-elméletek észak-erdélyi hívei is megmarkolhatják a párna csücskét.)

A Federal Reserve titkos bankok közti egyezmény hídfőjeként gazdasági fedezet nélkül ad ki újabb és újabb dollármilliárdokat, országokat és nemzeteket vet bankhitelek révén modern kori rabszolgaságba. A figyelemfelkeltő témákat viszont Peter Joseph nem tudja koherens monológgá gyúrni. A keresztény egyházakat tárgyaló, leghalványabb fejezet nem kérdésfelvetésében lő bakot (az agresszív hozzáállás kötelező is ebben a műfajban), hanem az újat nem mondó „bizonyítékok” lapos felvonultatásával. A második rész nem szárnyalja túl a Fahrenheit 9/11 című filmet, a tartalmi kivonatot pedig fölösleges ismételni az amúgy is kétkedőknek. Legérdekesebb talán a harmadik, a pénzpiaci ügyletekről és a megújuló energiaforrások szándékos mellőzéséről szóló rész (nem véletlenül ebbe az irányba mutat az Addendum is). Ám idáig már megfelelő mennyiségű kétség halmozódik fel (nem csak) az összeesküvés-elméleteken edződött nézőben: nem elég, hogy Peter Joseph még paravánként sem használ forrásmegjelöléseket, az érintett témák fontosságát manipulatív módszerekkel igyekszik fokozni. Lehet, hogy a Korszellem egy összeesküvés része?