Zárt osztály, avagy képek a tökéletes zavar országából

Hogy tudniillik miért vágsz be elém, te ökör, miért nem vársz a sorodra, te marha, miért nem tartod a sort, te rohadt. És egyéb ilyen cifraságok. Aztán hatalmas billenőkocsik jöttek, és a légkalapáccsal-kaparógéppel felmart ócska aszfalttörmeléket elszállították. Amikor a kicsi téren tisztább lett a helyzet, ugyanazokat a szegélyköveket ugyanoda visszarakták, majd kavicsot hoztak, és a terepet szakszerű méréseket követően leszintezték. Öt vagy hat nap telt el így, aztán egy reggelen aszfaltkeverő és azt lehengerlő gépek jelentek meg, és a teret sárga ruhába öltözött munkások szépen újraaszfaltozták. A járda még hátravolt. Másnap újra beindították a légkalapácsot, és elkezdték feltörni a meg sem kötött tegnapi aszfaltot, mert aszongya, valami ivó-, eső-, szennyvíz-, villany-, telefon-, gáz-, vagy ki tudja, milyen vezeték kimaradt alóla.

2. Egyik nap anyuka és apuka elmentek a legkisebbikkel a gyermekklinikára. A kicsit nem sokkal azelőtt kezelte hörghuruttal személyesen az osztályvezető doktor néni, a gyermek rendesen ki is kászálódott a bajból, hála istennek, de természetesen vissza kellett menni felülvizsgálatra. Reggel nyolcra rendelték oda őket, s leültették a parányi előszoba egyetlen, műbőrrel kárpitozott padjára. A parányi előszoba tulajdonképpen nem váróterem volt, hanem egyfajta dolgozószoba az orvostanhallgatóknak, szakosodni vágyó fiatal orvosoknak, ki- és beutalót megíró asszisztensnőknek, reggelit, ebédet és vacsorát behozó ápolóknak. Egyben a nővéri szoba, a parányi konyha, a fürdő, a budi, a két kórterem, illetve az osztályvezető doktornő rendelőjének előszobája. De mivel a kicsiket és anyukákat, apukákat ide tessékelték be, hát váróterem gyanánt is szolgált a zsebkendőnyi hely. S akkor kilenc felé megjelent az osztályvezető doktor néni. S hogy megjöttek?, jól van a kicsi?, s váj, hogy köhög még mindig ez a gyermek. Aztán elment reggeli vizitre, s fél tizenegy felé, hogy váj, még mindig hogy köhög ez a gyermek. Tizenkettő felé már negyedszer állapította meg, hogy váj, ez a köhögés, olyan egy óra tájt már a főnővér, majd a beszállingózó gyakornokok is hangot adtak abbéli megállapításuknak, miszerint váj, váj, hogy köhög ez a szegény csöppség. Fél három felé még mindig ott folytatták, ahol abba sem hagyták, úgyhogy anyukában s apukában felmerült az ötlet: menjünk innen, akárhova, de el innen, és soha többé ide. Amikor úgy háromnegyed háromkor az osztályvezető doktor néni elment órára, egy kis gyakornok lány végre meghallgatta a kicsit, hogy: Te Jóisten, ennek a gyermeknek vírusos tüdőgyulladása van…

3. S akkor egy nap idősebb és fehér hajú bácsi ment el a családorvosához. Olyan nyolcvan körüli. Hogy tulajdonképpen a korral járó nyavalyáit leszámítva nincs különösebb baja, csak mostanában a dereka hasogat és szédül egy kicsit. S vagy kétszer kirázta a hideg. Ezért jött a doktor nénihez. A nővér, olyan hatvan körüli, hogy: neve? Megmondta. Lakcíme? Azt is. S vagy negyedóra múlva, hogy nem találják a fisáját. Ott kell lennie, abban a szertárban, magyarázta volna segítségképp a tata, mire a nővér félreérthetetlenül adta tudtára kissé emelt hangon, hogy ne szóljon bele, mert a fisa akkor sincs meg. Hát, kezit csókolom, a maguk dolga a fisákat rendben tartani, nemde? Jegyezte meg csendesen a hasogató derekú és enyhén szédülő, szóval a magát nem a legjobban érző kisöreg, de ezzel csak annyit ért el, hogy a nővér otthagyta, mint Szent Pál e mioritikus hon többségi nemzetét. S avval jött vissza, mármint a nővér, nem kevésbé durcásan, hogy a háziorvos doktor néni nem tudja megvizsgálni, mert sehol sem találják a fisát. Érti, tata? Nincs fisa, nincs vizsgálat, na! S akkor emez megint, hogy elnézést, de mégsem az ő dolga a fisákat tenni-venni, hanem az, hogy ha nem érzi jól magát, márpedig nem érzi jól magát, akkor ide eljönni. Na. Igen? És mióta nem érzi jól magát? Vagy két hete kezdődött…, csillant fel az öreg szeme, abban a reményben, hogy végre háziorvosa elé kerülhet, mire a nővér, olyan hatvan körüli cáca, hogy: Két hete? Hát, ha ennyi idő alatt nem halt meg, kibírja, míg a fisája előkerül…