Víruskutatóké az orvosi Nobel-díj

A méhnyakrákot okozó vírus felfedezése

Az 1970-es években uralkodó felfogással szemben Harald zur Hausen feltételezte, hogy a humánpapillóma-vírus (HPV) szerepet játszhat a méhnyakrákos esetek egy részének kialakulásában: a kutató elképzelése szerint abban az esetben, ha a ráksejtek rákkeltő (onkogén) vírust tartalmaznak, képessé válnak rá, hogy a vírus örökítőanyagát (DNS-ét) saját genetikai állományukba (genomjukba) építsék be. A humánpapillóma-vírus génjei ezáltal elősegíthetik a kóros sejtszaporodás beindulását, az említett vírusgének pedig kimutathatóak azáltal, ha a tumorsejtekben kifejezetten a vírus DNS-ét keresik. Hausen tízévnyi kutatással próbálta megerősíteni elméletét: ez idő alatt a HPV különféle típusait próbálta meg kimutatni a rákos sejtekben. A munkát megnehezítette, hogy a ráksejtek genetikai állományába csak a vírus DNS-ének egyes darabjai épülnek be. Hausennek újfajta, addig nem ismert HPV-DNS-darabokat sikerült kimutatnia azokban a tumorsejtekben, amelyeket egy szövetminta-vételi eljárással (biopsziával) távolítottak el a daganatokból: 1983-ban így sikerült felfedeznie a HPV 16-os vírustörzsét, amely valóban rákkeltőnek bizonyult. 1984-ben a kutató méhnyakrákos betegekből vett mintákban a HPV 16-os és 18-as vírustörzseinek jelenlétét mutatta ki, és azt találta, hogy a két vírustörzs világszerte az esetek nagyjából 70 százalékában jelen van a daganatos betegek szövetmintáiban.

A felfedezés jelentősége

A humánpapillóma-vírusok közegészségügyi jelentősége az egész világon jelentősnek mondható: az összes rákos eset több mint 5 százalékáért a vírussal történő állandó jellegű fertőződés tehető felelőssé. A nemi úton terjedő fertőzések között a HPV a leggyakoribb, amely a népesség 50–80 százalékát érinti. A vírusnak több mint 100 típusa ismert: ezek közül nagyjából negyven a nemi szervek környékén fertőzőképes, 15 pedig nagy valószínűsséggel képes méhnyakrákot okozni. A HPV ezenkívül néhány más ráktípus kialakulásáért is felelőssé tehető, így például a hüvelyi, a férfi nemi szervi vagy a szájüregi rákok megjelenésében is szerepet játszhatnak a HPV egyes típusai. A szövettani vizsgálatok alapján méhnyakrákosnak tekintett nők 99,7 százalékában megtalálható a HPV; ezek az esetek évente nagyjából 500 000 nőt érintenek világszerte.

A HIV-vírus és felfedezése

1981-ben egy új, az immunrendszer hiányos működésével járó betegséget diagnosztizáltak a szakemberek, ám kiváltó okát akkor nem tudták azonosítani. Az érintetteknél olyan tünetek jelentkeztek, amelyek egészséges immunrendszer mellett nem okoznának betegséget. Kiderült, hogy valami pusztítja az immunrendszerüket, így gyakorlatilag védtelenekké válnak mindenféle egyszerűbb fertőzéssel szemben.

Francoise Barré-Sinoussi és Luc Montagnier – egymástól függetlenül – az érintett betegek nyirokcsomóiból készült sejtkultúrában a retrovírusok egyik jellemző enzimjét, a reverz transzkriptázt azonosították. Ezenfelül sikerült kivonniuk a retrovírusok jellemző összetevőit is a gyulladt sejtekből, és közvetlen bizonyítékot találtak a retrovírusok szaporodásában kulcsfontosságú enzim működésére. A kutatók ezután kivonták a sejtekből a kórokozót, majd egészséges és beteg nyirokcsomósejteket fertőztek meg vele. A vírus hatására mindkét esetben elpusztultak a nyirokcsomó sejtjei.

Az addig azonosított emberi megbetegedéseket okozó onkogén-retrovírusokhoz képest azonban az új kórokozó nem okozott irányíthatatlan növekedést és korlátlan osztódást a fertőzött sejtekben. Ezzel szemben kötődött az immunrendszer működésében kulcsfontosságú T-limfocitákhoz. Ezek elpusztításával az immunrendszer alapvető működését gátolja, ezért nevezték el az új retrovírust később HIV (emberi immunhiányt előidéző) vírusnak, amelyet 1984-től számos páciensben kimutattak. Mivel az első megfigyelések során kizárólag homoszexuális férfiak között találták meg, úgy gondolták, valami különleges biológiai adottságnál fogva csak e populációt képes megfertőzni. Az évek során azonban egyre több haemofiliás (vérzékenységben szenvedő) embernél, köztük gyerekeknél is diagnosztizálták, akik vérkészítmények útján kapták meg a fertőzést, majd intravénás kábítószereseknél, akik a közös tű és fecskendő közvetítésével fertőződtek meg. A két kutató felfedezésének jelentőségét az is mutatja, hogy jelenleg a Föld lakosságának 1 százalékát érintő kórképről van szó.

Az idei orvosi-élettani Nobel-díjasok

Francoise Barré-Sinoussi 1947-ben született Franciaországban. Jelenleg munkatársa a párizsi világhírű Pasteur Intézetnek, ahol a víruskutató részleget vezeti. Luc Montagnierrel megosztva kapta a Nobel-díjat.

Harald zur Hausen professzor 1936-ban született Németországban, jelenleg a Düsseldorf Egyetem munkatársa, korábban a német rákkutató központ elnöke és tudományos igazgatója.

Luc Montagnier 1932-ben született Franciaországban. Jelenleg a Párizsban székelő nemzetközi AIDS-kutató és -megelőző alapítvány (World Foundation for AIDS Research and Prevention) igazgatója.