Veszélyben a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem?

Egységes nemzeti akaratként félmillió erdélyi magyar aláírásával szentesítette a fiataljaink jövõje, itthon maradása, nemzeti közösségünk szellemi fejlõdése szempontjából elengedhetetlen követelésünket: a magyar egyetemet!

Törzsök Erika szociológus, aki a magyarországi Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) tagja, (egy idõben a Határon Túli Magyarok Hivatalának vezetõje) a kilencvenes évek közepén egy destruktív írásában küzdelmünkrõl úgy nyilatkozott, hogy „Erdélyben boldog-boldogtalan egyetemet akar”.

A román kormányok ellenállása miatt nem lett önálló a Bolyai Egyetem, az RMDSZ által beígért multikulturális Petõfi–Schillerünk eltûnt a politikai homályban. És mégis, a Fidesz-kormány támogatásával 2001-ben megnyitotta kapuit a Sapientia egyetem. A Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában hálózatosan mûködõ Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (ide értendõ a Partiumi Keresztény Egyetem is) hét esztendõ alatt jelentõs szerepet játszott az erdélyi magyar felsõoktatási rendszerben és a régiófejlesztésben. A kialakult szakstruktúra pótolja a magyar nyelvû képzés hiányát néhány fontos szakterületen. (Megjegyzendõ, hogy Romániában a kb. 30 ezer magyar nemzetiségû egyetemi hallgatóból még 2008-ban is csupán 12 000 tanul anyanyelvén.)

Az eltelt évek alatt a semmibõl induló Sapientia-EMTE fejlõdött és fejlesztett, ma már több szakon megfelel a román kormány szigorú akkreditációs feltételrendszerének. Infrastrukturális beruházásokkal, a humán erõforrás fejlesztésével, tudományos kutatói programokkal, a kutatásfejlesztés összhangjával párhuzamosan javult az oktatás minõsége. A hallgatók 95 százaléka sikeresen államvizsgázott, többségük elhelyezkedett az itthoni munkaerõpiacon.

Hideg zuhanyként hatott Törzsök Erika (jelenleg a magyarországi Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelõs szakállamtitkárságának fõosztályvezetõje és egy személyben Gyurcsány Ferenc tanácsadója kisebbségi ügyekben) nemrégiben tett kemény nyilatkozata a Sapientia egyetem további sorsáról. Törzsök élesen bírálta a Sapientia-EMTE fejlesztési módszereit, miszerint „az utóbbi években az egyetem hálózata folyamatosan fejlõdött, legtöbbször erdélyi döntések alapján (sic!), a fejlesztések számláit azonban kizárólag a magyar kormánnyal fizettetik meg”.

Valós tények, számadatok bizonyítják, hogy míg az Országgyûlés 2000-ben évi 2 milliárd forintot különített el a határon túli magyar felsõoktatás megszervezésére, (nem a fejlesztésre!) a kormányváltás után az anyagi támogatás évrõl évre csökkent, 2007-ben mindössze 1,278 milliárd forintra zsugorodott, amelynek valós értéke az infláció miatt jóval kevesebb. Ez az összeg csupán a jelenlegi intézményi struktúra minimális szinten való tartására, a mûködési költségek fedezésére elegendõ, semmilyen infrastrukturális, eszköz- vagy ingatlanfejlesztést, bérkiigazítást, tudományos kutatási programok finanszírozását nem biztosítja. Az intézményi akkreditációs követelményrendszere azonban olyan feltételeket tartalmaz, amelyek a tervezett fejlesztések nélkül a finanszírozás aktuális szintjén nem teljesíthetõk. Így a Sapientia egyetem hátrányos helyzetbe kerül más romániai felsõoktatási intézményekkel szemben.

Törzsök ezt az összeget is sokallja. Szerinte az erdélyi magyar felsõoktatási intézményrendszer támogatása elsõsorban a román (!) kormány feladata. (Mintha nem tudná, hogyan viszonyul a román állam az erdélyi magyarság intézményteremtõ erõfeszítéseihez).

Nem felel meg a valóságnak az az állítása, hogy a helyi önkormányzatok és egyházak semmilyen támogatásban nem részesítették az egyetemet. A romániai törvények nem teszik lehetõvé a magánegyetemek önkormányzati finanszírozását. Ezt a tényt egy kisebbségkutatónak illene tudnia. A csíkszeredai önkormányzat elõzõ ciklusában lakást biztosított az egyetemi oktatóknak, javasolta egy tudományos kutatóintézet közös mûködtetését.

Papp Kincses Emese