Versek

Értékesítési szonett

Az éj hideg, mint zsákba varrott holt,
S mint sárga húgyfolt széjjelfolyt
a Hold,
És felköpök, de nem találom el,
Körülkarol, rossz borszagot lehel
A közös tudat – ő felel megint –,
És zajlik minden idegrendszerint:
Itt fent pörögnek zord ellipszeken,
A hideg testek zord ellipszeken,
És kabátomra folyik már a Hold,
A korszellem meg éppen rám farolt,
Míg vakon hittem én, hogy oly csodás
Papír fölött a szótagszámolás,
S most verset árulok, mint jó kofák,
Szonett lett. Maradhat? Vagy írjam át?

                      ***

Óriás

V. O.-nak

Üresen hagyta vásznát az ég,
Bent hallgatom a kinti csendet,
A zajban észre se vettem, hogy csend lett,
De igazából zaj se volt ma még.

Gyógyszert veszek, pedig semmi se fáj,
Az ágyon írok, asztalon fekszem,
Gyertyától fázom, széltől kimelegszem,
Az ég van ma alul, felül a táj.

Csak nevetek, pedig mintha vérzem,
Mosolygó óriás kését érzem
Bordáimon, e hideg rácsokon.

Bent madár van, fogom, kieresztem,
Körberepül, míg a padlón fekszem,
Majd a kalickába visszaoson.

                ***

Szarvas, vadász

Ma elvándorolt az értelem.
Két oldalról kapom a fényt,
kurblizom ezt a versmotort,
kereket írok, hátha elvisz
oda, hol a szellem tüze ég.

Micsoda kongó harangnyár volt,
mit a tél jöttére félrevertek.
Ma egy arc volt a haldokló Hold,
s a csorba fénye reményt keltett.

Hát üdvözletem, nagy vadászok,
ez a vers most nektek köhög.
Rám néz, s nem bír továbbfutni
a vérző szemű csodaszarvas.

Szándékosan mellélövök.

                 ***

Xanax

Hasíts belőlem súlyos vitorlákat,
Legyen, mi hajódat előretépi,
Az vagyok, ki a mattot visszalépi,
Lágy ívű penge, hűs tavasz.

Halálodat majd felfestem egy kőre,
Halálodat majd más is újrahalja,
Jobb keze lant, és izzó kés a balja,
Isten ma szomjas, véred könnyű bor.

Szemhéj vagyok az ördög bal szemére,
Mert ő sosem alszik (csak ha akarom),
Jobb kezem lant, és kés a bal karom,
Ágyő, világ, ha zenélni kezdek.